Az alábbiakban egy 2016-os, jelenleg is nyilvánosan elérhető vitából válogatok, amelyben többek között Nagy Gergely, Köntös László és Pecsuk Ottó református lelkészek (utóbbi a Magyar Bibliatársulat főtitkára) vitatkoztak arról, hogy megengedi-e a Biblia a női lelkészséget. Nagy Gergely azt állította, hogy a Biblia világosan fogalmaz és a teremtés rendje szerint...
Talán nem mondok újat azzal, hogy sok vallásos nő nem olvasta a Bibliát. Ők a férfiak, és főleg a férfi lelkészek, papok, vagy rabbik értelmezéséből ismerik a szentírási történeteket és törvényeket. Némely nő saját nemével kapcsolatos tudását is a felsorolt „megbízható” forrásokból szerezte. A szexuális visszaélések és a fizikai-lelki bántalmazások...
Beszélnünk kell arról, miért érzik a melegek kitaszítva magukat a gyülekezeteinkből. Református emberként régóta gondolkozom rajta, hogyan tudnánk a melegek körében is valódi missziót végezni. Az első lépés szerintem az, hogy megvizsgáljuk...
Sokan vagyunk most egyedül vagy másokkal összezárva otthonainkban. Sokan pedig átmentetek már a koronavíruson, és túlélők vagytok… Ezt csak elképzelni tudom, hogy milyen tapasztalat lehet…...
Földi László biztonságpolitikai szakértő – egykori III/I-es kommunista hírszerző – a közrádió Vasárnapi újság című műsorának nyilatkozva kifejtette, hogy szerinte mivel „jól látjuk a családok támadásánál, a nemekkel szembeni zavarkeltéssel, egyáltalán az identitások megbontásával”, hogy van egy „stratégiai elképzelés arra, hogy a meglévő normalitásokat minél gyorsabban fel lehessen számolni”, ezért...
A fundamentalizmus nem potenciális veszélyként fenyeget, hanem része az abszurd drámába hajló mindennapjainknak és a kormánypárti közbeszédnek. Olykor a bértollnokok és militáns hitvédők inkvizíciós felhangjával, olykor a kibertér sztárpapjai antiszexuális és áltudományos roadshowinak köszönhetően. Az pedig kiszámíthatatlan, milyen agyszülemény válhat egyszer csak valósággá. Idő kérdése talán, mikor ölt jogszabályi formát a szexuális önrendelkezés korlátozása.
Január 5-én ünnepelte az Anglikán közösség a „sivatagi anyákat”, Egyiptomi Sárát, Theodórát és Szünklétikát. A sivatagi anyák női keresztény aszkéták voltak, akik Egyiptom, Palesztina és Szíria sivatagjaiban éltek a negyedik és ötödik században. Jellemzően szerzetesi közösségekhez tartoztak, amelyek ebben az időben kezdtek formálódni, bár mások néha remetékként éltek. Természetesen más...