Az alábbiakban egy 2016-os, jelenleg is nyilvánosan elérhető vitából válogatok, amelyben többek között Nagy Gergely, Köntös László és Pecsuk Ottó református lelkészek (utóbbi a Magyar Bibliatársulat főtitkára) vitatkoztak arról, hogy megengedi-e a Biblia a női lelkészséget. Nagy Gergely azt állította, hogy a Biblia világosan fogalmaz és a teremtés rendje szerint is igaz, hogy a női lelkészség nem megengedett. Pecsuk Ottó és Köntös László megvédte a női lelkészséget, és megkérdőjelezték a vita aktualitását, relevanciáját, annak hátrányait is hangsúlyozva. A diskurzus érveket hoz egy progresszív irányzat ellen és mellett egyaránt.
Monostori Tibor összeállítását közöljük a vitából
Fotó: www.ekir.de
A vitát olvasva számos kérdésem lenne, most a következőket teszem fel:
- Progresszív kereszténységnek tekinthető-e, hogy a protestáns egyházak 500 éves történetében mindössze az utolsó 50-ben bevezették a női lelkészség intézményét?
- Mivel magyarázható, hogy egy progresszív keresztény elutasít egy konzervatív véleményt ebben a kérdésében, de egy másikban (pl. azonos neműek örökbefogadása) vitázni sem hajlandó?
- Ha a mai konzervatívok szerint Nyugaton időközben történt egy “kritikus konzervatív fordulat”, és a legújabb progresszív irányzatokat már nem kell figyelembe venni, akkor miért nem alkalmazzák ezt a fordulatot a női lelkészség kérdésére is? Ha eddig érdemes volt a Nyugatról átvenni a progresszív irányzatokat, de “vége annak a korszaknak, amikor a Nyugat egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen modellként állt Közép-Európa előtt”, akkor eddig mégiscsak volt progresszív kereszténység a református egyházban?
- A fentieket figyelembe véve, miért támadják a református egyház egyes tagjai a progresszív kereszténységet?
A vitát az váltotta ki, hogy egy evangélikus egyházi döntés értelmében Lettországban nők többé nem végezhettek lelkészi szolgálatot.
A megértés szándékával közelítettem meg a kérdést. Eltávolítottam a sok személyeskedő megjegyzést, és a szakmai érvekre koncentráltam. Eltávolítottam a női lelkészek (sokszor szívszorító) hozzászólásait is. A kiemelések tőlem vannak.
Jöjjön a vita!
———————
Pecsuk Ottó, 2016.06.10. – 12.24
A 70-es években azért döntöttek úgy protestáns egyházak, köztük a magyarországi református egyház is, hogy nőket szentelnek lelkészi szolgálatra, mert azt értették meg a Bibliából, hogy ez Isten akarata. Az ószövetségi papi szolgálat (ami tényleg férfi feladat volt) csak egyik árnyalata a lelkészi szolgálat hátterének. Mellette ott van a tanítás, a misszió és a közösség-vezetés árnyalata, ezek többségét pedig bizonyíthatóan gyakorolták nők is az Újszövetségben. A lettek döntése mögött szerintem nem a Biblia jobb megértése, sokkal inkább egyházpolitikai megfontolások állnak. Lehet, hogy egyfajta ellenreakció a skandináv evangélikus egyházak túlzott “liberalizmusára”.
Nagy Gergely, 2016.06.10. – 15.23
[…]
Rendkívüli örömmel tölt el, hogy megszületett ez a cikk, nagy bátorságra vall!
Úgy tűnik azonban sajnos, hogy többeknek inkább a tapasztalat, mint az Ige és Isten szava a döntő és ez viszont elszomorító, […]
A Magyarországi Református Egyház törvénykönyvének „1967. Évi Törvénycikk a magyarországi Református Egyházról és szolgálatáról” című nyitófejezetének 1.§-ban benne van: A Szentírás alapján, az Apostoli Hitvallás, valamint elfogadott hitvallásai: a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás értelmében egyedüli fejének Jézus Krisztust ismeri el”.
Elfogadott hitvallásunk a II. Helvét Hitvallás. Hadd idézzek belőle: „TANÍTJUK, hogy az egyházban a keresztséget asszonyok, vagy bábák nem szolgáltathatják ki. Pál ugyanis kirekesztette az asszonyokat az egyházi szolgálatokból, a keresztség pedig az egyházi szolgálatok közé tartozik”.
Végül: egyetlenegy bibliai igét, illetve parancsot sem lehet a női lelkészség mellett felhozni. Senki meg sem próbálta ezt a feminizmus előretöréséig. Most sem nagyon tudnak, egyedül a neo-ortodox bibliakritika néhány hamisságával próbálnak arra utalni, hogy már Pál korát meghaladtuk, így az, amit Pálon keresztül kijelentett a Szentlélek ma nem érvényes tanítás. […]
… nem összeegyeztethető a Bibliával a nők ezen tisztsége. Továbbá: attól még hogy valami működik, nem biztos, hogy Istennek tetsző [pláne, ha ellentmond az Ő szavának]. Ez az empirikus megközelítése a dolgoknak sok más esetben is veszélyes tud lenni. Ismerek USA beli közösségeket, amik virágoznak homoszexuális lelkésszel. Gyarapodik napról-napra a gyülekezet. Ez legitimizálja a homoszexuális lelkészek felszentelését?
[…] Kedves Pecsuk Ottó: a protestáns egyházak közül csak néhányan engedik a nők ordinációját. Magyarországon a 80-as években lett ez végleges és nem teológiai okok miatt. Vagy gondolja, hogy addig, 1950 éven keresztül rosszul értelmezték a kijelentést? Lenkeyné Semsey Klára „tanulmánya” alapján, a „korszellemre” és a lelkészhiányra alapozva engedélyezték ezt. […]
Szeretettel!
Nagy Gergely, 2016.06.11. – 16.41
[…]
A Szentíráson keresztül Isten tiltja a női lelkészséget, tessék igei alapon érvelni. Számomra etalon a témában az alábbi írás:
Isten megengedi a női lelkészséget? Először is a válasz: nem! Ez nem hímsovinizmus, és nem jelenti azt, hogy a nők egyéb foglalkozásokból is ki vannak tiltva. […]
De nézzük meg, mit mond az Írás:
1.) „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett” – 1Tim 2:11-14. Ez az igehely megtiltja a nőknek az egyházban, hogy tanítsanak férfiakat, azaz, hogy nyilvános, egyházi (presbiter, lelkész) tanítóként funkcionáljanak, ahol férfiak fölé kerülhetnének. … ez az igerész nem csak egy territoriális rendelkezés volt, azaz nem csak a Timóteus gyülekezetében volt kötelező alkalmazni. … az apostol nem csak az alkalmatlan nőket zárja ki az igehirdetői tisztségből, hanem mindegyiküket – válogatás nélkül. Ui. az apostol teológiai indoklást alkalmaz, pontosabban szólva a teremtési rendre hivatkozik, és a bűnbeesés sorrendjére, továbbá az állítása is az általánosra (egy asszonynak se engedem meg) vonatkozik, és nem az egyesre (bizonyos asszonyoknak nem engedem meg). […]
2.) „Miként a szentek minden gyülekezetében, a ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben. Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el?” – 1Kor 14:33b-36. Itt az apostol újfent egyértelműsíti, hogy az asszony férfiak jelenlétében az egyházban nem „szerepelhet”, nem produkálhatja magát (sem tanítóként, sem máshogy) egyfajta alázatos, csöndes magatartást kell tanúsítania, … […] Ui., ha Isten valamiféle korlátozást vezet be a rendjében, az szíve joga, nekünk engedelmeskedni kell Neki. Mellesleg, rendszerint amit Isten tilt, azt nem csak tekintélyelvi alapon teszi, hanem praktikus, hasznossági szempontok alapján is (ezért van az, hogy a nők túlnyomó többsége fizikai-pszichikai szempontok alapján sem alkalmas az igehirdetői szolgálatra-életmódra). […]
3.) „Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;” – 1 Tim 3:2 Ehhez tudni kell, hogy a Bibliában szereplő egyházi rangok közül kettő összemosódik valamelyest, így a presbiter és a püspök lényegében azt fejezte ki, amit ma lelkipásztornak (aki felügyeli a gyülekezetet) nevezünk. Az apostolnak magától értetődik, hogy férfi legyen az illető, fel se merül, hogy nemtől független a tisztség. […]
7) […] Eddig azt láthatjuk, hogy nő nem tölthet be olyan tisztséget/szerepet az egyházban, ami 1.: nyilvános, és kiterjed egy gyülekezet igazgatására, irányítására; 2.: ami esetlegesen egy (hittestvér) férfi kiokítását, tanítását, vagy kioktatását foglalja magába – ehhez tegyük hozzá, hogy egy kisfiút nem sorolok a férfi kategóriába. Ezen kitételek egy presbiteriánus egyházkormányzatú rendszerben megtiltják, ill. megtiltanák, hogy nők presbiteri vagy lelkészi (hiszen e rendszerben a lelkész egy kiemelt presbiter) funkciót/hivatalt lássanak el, vagy töltsenek be. […]
II) „Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna.” -1Kor 11:5 A nőknek tehát meg van engedve a prófétálás jellegű ige hirdetés is. De nem ám a szószékről, hivatalosan, tisztséggel, hanem magánemberként, „négyszemközt”, vagy kevés ember előtt, amihez hozzávehetjük, hogy ha férfinak mondja a dolgokat, akkor közben nem viselkedhet fölényesen. […] Azt vegyük ehhez hozzá, hogy a férfi is számos kötelezettséggel bír a felesége felé, pl. úgy kell szeretnie, mint saját magát. Vagy, hogy a női nem gyöngébb edény, ami tisztességet érdemel (1Pét 3:7). […]
XI) Az asszonyokra bízta rá Isten a feltámadás evangéliumát először, ui. ők találkoztak először az angyallal, és tőle adták elsőként az feltámadás örömhírét tovább. Tehát az asszonyok alkalmasak az lelkészi szolgálatra. Ez az érv vissza is fordítható, hiszen arról is olvasunk (Lk 24:10-11), hogy az így hírt vivő asszonyoknak senki sem hitt, mivel beszédjüket fecsegésnek, pontosabban üres beszédnek vélték. Tehát a nők nem alkalmasak a lelkészi szolgálatra. Azt se felejtsük el, hogy egy üzenet továbbítása amúgy sem hasonlítható össze azzal, hogy vki egy életen át felelősséggel és tekintéllyel igazgat, vezet-irányít 10-100-1000 vagy még több embert. Ez olyan, mintha összekevernénk egy biciklisfutárt egy globálisan bárhova szállítani képes exportőr céggel.
[…]
XIV) A Kr. által kinevezettek fiatalemberek voltak. Mi nem csak fiatalokat nevezünk ki, ezért ne korlátozzuk a nőket se. Azt hiszem, hogy ez utóbbi komolytalan érvelési kísérlet már cáfolatot sem érdemel. Azonban kétségkívül kiválóan megmutatja egyesek kínlódását, amikor is már nem tudnak épkézláb ellenérveket felsorakoztatni, azonban megadni nem akarják magukat Isten világos és egyértelmű rendelkezésének – mert a jelenkori tkp. bűnös, de meggyökeresedett gyakorlattól semmi pénzért nem kívánnak elszakadni.
Pecsuk Ottó, 2016.06.11. – 17.52
Kedves Nagy Gergely! […]
Mint maga is elismeri, számos locus értelmezése elsősorban azon alapul, hogy általános vagy helyi érvényű utasításnak/tanácsnak értjük Pál apostol szavait. A korinthusi és efezusi gyülekezeteknek adott rendelkezések mögött a helyi szituációt kell látnunk (Ön persze értheti általánosként). Amikor ezt írja: “Nők hirdethetnek igét, de nem lelkészként” anakronisztikus érvelést alkalmaz, hiszen “lelkészi” szolgálat a mai értelemben nem létezett az Újszövetségben. Az fokozatosan állt elő az egyház története és alakulása során, olyan tisztségekből, mint a presbiter, a püspök, a diakónus, a próféta stb. Fébé Kenkhreában diakónus volt (Róm 16,1), bár Pál másutt csak férfi diakónusokról beszél. Lydia feje lett a filippiben alakult gyülekezetnek. […] A zsidóságban megszülető keresztyénség természetes módon úgy kezdte a szervezeti életét, hogy férfivezetést tartottak normálisnak. De már Pál felhívta a figyelmet arra, hogy Krisztusban az Önéhez hasonló kirekesztő és szeretetlen érvelés méltatlan az Isten gyülekezetéhez (Gal 3,28). A nőknek is joguk lehet bármilyen tisztségre az egyházban, ha arra a közösség a Szentlélek vezetése mellett alkalmasnak ismeri fel őket. Történelmi okok miatt az óegyházban a nők szolgálatának elismerése megakadt, és rögzült a férfiközpontú vezetés. Ellentétes folyamatként a 70-es években protestáns egyháztestek (igen, Magyarországon 1967 és 1985 között, először a szószéki és egyéb jellegű lelkészi szolgálat, végül a sákramentális szolgálat engedélyezésével) más felismerésekre jutottak. Ezt mindenki, nyilván Ön is a maga szempontjai és szája íze szerint értékeli. […] Az elődeink nem voltak butábbak, mint mi. Sőt.
Nagy Gergely, 2016.06.11. – 19.33
Kedves Pecsuk Ottó!
[…]
1. […] Semsey Klára dolgozatára alapozva fogadta el a nők ordinációját a II. Helvét Hitvallással szemben a Zsinatunk. Semsey Klára írásértelmezése a neo-ortodox wellhauseni bibliakritika […]
2. Ugye nem gondolja komolyan, hogy “igehirdetői”/tanítói szolgálat nem volt az újszövetségi korban? Az apostolok, illetve az ő megbízottaik végezték ezt, többek között Timóteus, akinek Pálon keresztül Isten Szentlelke megparancsolta, hogy ne tanítsanak nők férfiakat a gyülekezetben. […].
3. Ugyanezt az “érvelését” megdönti továbbá az, hogy Pál nem a “korszellemre”, hanem a teremtési rendre hivatkozik! Azért nem taníthatnak és vezethetnek férfiakat a nők, mert Isten nem őket tette meg a férfi fejévé a teremtéskor, hanem fordítva. Remélem, nem gondolja, hogy Pál exegézise is helytelen volt.
[…]5. A zsidóság vajon miért tartotta a férfi vezetést “alapnak”? Mert Isten a világ teremtésétől fogva így rendelte.
6. Kikérem magamnak a kirekesztő és szeretetlen jelzőket! Ez az a vita, ahol eddig csak érzelmek alapján érveltek. Én a Szentírás alapján érvelek, szeretem a nőket [van is szeretett feleségem 🙂 ], kirekesztő nem vagyok, pusztán óvom őket. Óvom azért, mert Isten is óvta/óvja őket azért, hogy a teremtéskor Tőle kapott feladatukat probléma nélkül végezhessék. […]
7. Azzal, hogy azt mondja, a nőknek bármilyen tisztségre joguk van az egyházzal, szembemegy mind az Ó- mind az Újszövetséggel. Nem történelmi okok voltak, amik miatt nem vezethettek férfiakat, hanem az Úr parancsai! Ezt nem vették teljesen figyelembe 50 évvel ezelőtt.
8. Gondolom Kálvin is tévedett és anakronisztikus volt, mikor a Szentírásra (!!!) hivatkozva beszél így az 1Tim 2:12 kapcsán: „De az asszonynál nem ez a helyzet, aki természeténél fogva, (vagyis az Istennek rendes törvénye szerint) engedelmességre született. Mert a nőuralmat, mint valami szörnyűséget minden okos ember visszautasította mindig. […]”
Gondolom Luther is anakronisztikus érveket használt, mikor … ezt írja: ” […] Egyszóval, a gyülekezet vezetője legyen arravaló ügyes férfiú, mert erre gyermekek, asszonyok és egyéb személyek nem alkalmasak, […] Ezt a különbséget a természet és Isten teremtése is megállapítja, hogy asszony és még kevésbé gyermek, vagy bolond kezében kormány ne legyen és ne lehessen, … . Az evangélium a természetnek ezt a rendjét meg nem szűnteti, sőt inkább megerősíti, mint Istennek rendelését és akaratját.”
Gondolom végül azt az Ön logikája szerint, hogy a két legnagyobb reformátor, illetve sem előttük, sem utánuk, egészen a feminizmus előretöréséig, nem tudták, hogy mikorra érvényesek a Szentírás fentebbi passzusai.[…]
Köntös László, 2016.06.11. – 20.04
Kedves Mindenki, én nagyon szerencsétlennek tartom ezt a vitát. Egyszerűen azért mert egyházunkban több száz nő lelkipásztor szolgál abban a konszenzusban, hogy szolgálatuk igenis bibliailag megalapozott. […] Ebben a helyzetben azt sejtetni, avagy egyenesen azt állítani, hogy a női lelkipásztorságot nem igazolja az Ige, nem csak női lelkipásztor testvéreinket is súlyosan érintheti, sőt sértheti lelkipásztori önértelmezésükben és öntudatukban, (sőt, teszem hozzá, női és emberi identitásukban) hanem egyházi méretű és nagyon súlyos identitási krízishez is vezethet. … már identitásunknak az az alapvető eleme is megkérdőjeleződhet, hogy egyáltalán, az Ige egyháza vagyunk-e még. A kérdés sokkal súlyosabb, mint ahogyan az elsőre látszik. Ezért nagyon köszönöm Pecsuk Ottó második hozzászólását, amely teológiai érvekkel támasztja alá a lelkipásztori szolgálat nemektől független igei legitimitását. […].
Nagy Gergely, 2016.06.11. – 21.13
Tisztelt Köntös László! Mindig nagy örömmel olvasom írásait, cikkeit, igyekszem követni gondolatait, most azonban néhány súlyos kérdést szeretnék feltenni, mert összeegyeztethetetlen a fentebbi hozzászólása számomra a hitvallásainkkal és a Szentírással.
1. […] … elfogadott hitvallásunk a II. Helvét Hitvallás. Mikor lelkésszé szenteltek, felesküdtem rá. Ez viszont expressis verbis kimondja, hogy a nőket Pál kizárja az egyházi szolgálatokból … . Most Ön mit tenne e helyemben, és más sok száz szolgatáram helyében [akik szintén nem tartják biblikusnak a női lelkészséget]? Tiszteletben tartom a törvényeinket, de a hitvallás alapján nem értek vele egyet – és ehhez köt az esküm. Akkor probléma az Ön szemében, hogy tartom magam az eskümhöz és az igaznak megismert hitvallásaink talaján állok?
2. Ha illegitim a női lelkészség megkérdőjelezése teológiai alapon, akkor Ön szerint nincs helyük az egyházban annak a több száz lelkipásztornak, akik megmaradnak a hitvallási alapoknál?
3.Érdemes megfigyelni, hogy ott, ahol a női lelkészséget legitimizálták, nem álltak meg annál! Legitimmé tették a homoszexuális párok megáldását is! Az MRE egy kuriózum, tekintsen csak rá a Skótokra! Nincs olyan egyház, ahol azt mondanák: nőt nem szentelünk, de megáldjuk a homoszexuálisokat. E kettő kéz a kézben jár!
4. A lett egyházban egy folyamat része volt a mostani döntés. Miért ne lehetne ezt megtenni nálunk is? Ön szerint összeomlanánk? Vagy most már mindazon egyházak, akik nem szentelnek nőket illegitimek, bibliátlanok? Esetleg a lettek? […]
Miért ne lehetne teológiai vitát folytatni egy 40 évvel ezelőtti döntésről?
Mi van azokkal a konzervatív külföldi protestáns egyházakkal, akik igei alapon nem szentelnek nőket? Milyen teológusnak tartja Don Carlsont, John Pipert, RC Sproult stb…?
Mi legyen azzal a rengeteg magyar református lelkésszel, akiknek fontosabb az esküjük és a hitvallási alapjuk, mintsem egyetértsenek e döntéssel?
Fontosnak tartom megjegyezni: egyházunk törvényeit elfogadom, így a női lelkészeket is. Viszont ezzel a törvényünkkel szentírási és hitvallásos reformátusként nem tudok egyetérteni.
Várom tisztelettel kedves válaszát. Testvéri köszöntéssel!
Pecsuk Ottó, 2016.06.11. – 22.36
Kedves Gergely,
[…]
2. Az említett levelekben Pál szólal meg. Nem személytelen, kontextus nélküli orákulum. A Szentlélek ihletése alapján pedig Isten igéjeként olvassuk. Nem mindig és mindenütt általános értelemben. Ennek megítélése az egzegézis dolga. Esetről esetre.
3. Kálvin, Luther és mások is … korhoz kötött egzegézist műveltek, amivel nem mindig és mindenben kell ma egyetértenünk. Ők sem tették az elődeikkel. Nyilván a mi egzegézisünk is korhoz kötött, benne felvilágosodással, szocializmussal, kapitalizmussal, Hegellel és Heideggerrel, a holokauszttal vagy a hitelválsággal stb. A régiek kritikátlan ismételgetése még nem teológia. A jobbra taníttatás pedig reformátori elv.
4. Ugyanez a helyzet a hitvallási iratainkkal is. Mérvadóak és eligazítóak, de nem mindenben. A Helveticum felhív arra, hogy ha valaki jobban érti az igét, annak enged. […]
Önnek szíve joga elvitatni a női lelkészi szolgálat bibliai megalapozottságát. Sajnos valóban sokan vannak ezzel így az egyházunkban és azon kívül is. Nekem az a véleményem, hogy Ön és a hasonló nézetű teológusok tévednek. Jelenleg az egyházi törvényeink és gyakorlatunk nekem ad igazat. Bár a lettek példája, ami az egész vitát elindította, azt mutatja, hogy ez bármikor megváltozhat. Remélem, a MRE ennél bölcsebb.
Nagy Gergely, 2016.06.11. – 22.46
A lényeget feledi csak el, és a legfontosabb kérdéssel nem foglalkozik. Pál, Luther, Kálvin is (és közvetetten a hitvallásunk is) Isten teremtési rendjét és parancsát hozza indokként. Ön szerint Istennek ezen dekrétuma nem érvényes 50 éve, vagy Pál rosszul exegetált?
Továbbá: érdemben továbbra sem sikerült reagálni a teológiai érvekre, azon kívül, hogy ön szerint az elmúlt 50 év felülírja 1950 (és ugye a Krisztus előtti zsidó) exegézist.
Köntös László, 2016.06.12. – 05.25
Kedves Nagy Gergely!
[…] Igenis, van olyan, hogy érzékenység, de ami ennél fontosabb, egység. Annak ellenére, hogy egyházunk, ami a belső lelkiségi beállítódásokat illeti, nagyon is sokszínű. Történetesen a nő lelkészség dolgában egyáltalán nem érzékelek akkora feszültséget, mint amilyent Ön sejtet. […] Bennem például soha föl sem merült problémaként a női lelkipásztorság léte, s őszintén szólva, a lelkipásztori hivatásról soha nem is gondolkodtam szexista alapon. Ön erre nyilván mondhatja, hogy a korszellem annyira belém ivódott, hogy már észre sem veszem. […] Viszont ebben a reflexiós folyamatban igenis nagyon oda kell figyelni az egység megőrzésére, mert különben könnyen előfordulhat, hogy doktriner-hitvallási alapon darabokra hullunk szét. […] Ami pedig a női lelkészség és a homoszexualitás elfogadása közötti párhuzamot illeti, nem látok ilyen automatizmust. […] Ön nyugati példákra hivatkozik, mintha bizony egyértelmű lenne, hogy a közép-európai keresztyénség, köztük mi is, szükségszerűen azt az utat járjuk be. De mint napjaink egyéb eseményei is jelzik, vége annak a korszaknak, amikor a Nyugat egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen modellként állt Közép-Európa előtt. Az Ön érvelésével az a problémám, hogy a nyugati modellt szükségszerűnek látja, amelynek egyik első lépcsőfoka a női lelkészség bevezetése. Egyáltalán nem így gondolom, inkább azt érzékelem, hogy az elmúlt időszakban itt is és Nyugaton is bizony történt egy kritikus konzervatív fordulat, amely a politikai korrektség beszédmódjában megnyilvánuló, a folytonos progresszivitást feltételező történetfejlődési modellt elvetette. E fordulat szerény képviselőjének tartom magamat is. Konzervatív létemre elfogadom a női lelkipásztorságot, de nem gondolnám, hogy ezzel a nyugati modell kritikátlan elfogadója is lennék. […]
Nagy Gergely, 2016.06.12. – 09.22
Kedves Pecsuk Ottó!
2. A exegézisünk egy része természetesen korhoz kötött. De újra felteszem a kérdést: Isten teremtési rendjét … felülírja az elmúlt 40 évünk korszelleme? Igazodunk a világhoz és ahhoz igazítjuk alapvető látásmódunkat? Ez nem más, mint liberális neo-ortodox bultmanni bibliakritika alapja. […]
5. Örülök, hogy ön jobban tudja, mint a Hitvallásaink, eleink, illetve a világ protestáns egyházi vezetőinek döntő többsége, de akkor két út áll előttünk: írjuk felül az 1567-es zsinat határozatát, és ne legyünk többé a helvét vonalat valló egyház, vagy javítsuk ki az önellentmondást, miszerint azt írja a törvényünk, hogy a helvét hitvallás az alapunk, néhány oldallal odébb pedig ellentmond annak. Köszönöm.
Pecsuk Ottó, 2016.06.12. – 19.06
Kedves Gergely, a témát szerintem bőven túlbeszéltük. Akik olvasták a kommenteket, szerintem már világosan értik a kettőnk érvei közötti különbséget. […] Nem a bibliai teremtési rendet értem másként, mint Pál, vagy mindenki, aki zsinórmértéknek tekinti a Bibliát, hanem azt az egzegézist, amely ehhez a rendhez kapcsolja a női lelkészség tiltását. Őszintén remélem, az Ön egyházképe nem kerül túlsúlyba a jövőben, különben az a sors vár ránk is, mint a kárpátaljai református egyházra az egyházszakadás idején: a szeretetlen, kirekesztő “szentek” ekkléziolája és “hitetlen” népegyház elválasztása. Református posztapokaliptikus sci-fi.
Nagy Gergely, 2016.06.12. – 19.41
Kedves Ottó!
[…]
Érdekelne, hogy egyébként igei szempontból illegitimnek, kirekesztőnek, szeretetlennek tartja-e azokat a nemzetközi, elismert teológusokat [Tim Keller, Sproul, Piper, Driscoll stb.], és a konzervatív protestáns gyülekezetek nagy részét [külföldön és akár itt, Budapesten is], akik nem szentelnek nőket, és ezt igei alapon tiltják meg? […]
Viszont itt a kérdés számomra nem csak a nők lelkésszé szentelése. Véleményem szerint a probléma az, hogy egyre inkább elszakadunk az Igétől és a hitvallásainktól. Ez az elszakadás, a felhígult evangélium az, ami miatt lassan-lassan elfogyunk. […]
Aranyoss Péter, 2016.06.13. – 10.23
[…]
Nem inkább azt kellene megbeszélni, hogy eleget tesznek-é, – teszünk-é – a felhívásnak: “menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népeket”, mert ezen feladatnak egyetlen nép /és egyház sem felel meg/ a modern világban, […]. Nem az egyházaknak – akarom mondani nekünk és Önnöknek – kellene sokkal inkább a társadalomban is jelen lenni? […]
Köntös, László, 2016.06.13. – 11.35
Kedves Aranyoss Péter!
Nagyon köszönöm a hozzászólását. […] …. teljesen egyet értek Önnel: “ez a kérdés eddig fel sem merült és nem bír jelentőséggel.”[…] Viszont tökéletes alkalom volt arra, hogy a női lelkipásztorság elutasítását hangoztató, s valójában csak néhány ember által képviselt vélemény teret kapjon, s ezáltal a református egyházat igazán nem ismerő olvasóban torz kép alakuljon ki, mintha bizony itt valamiféle széleskörű, parázs vita folyna a kérdésről. […] Aki azt hiszi, hogy a kérdéskörről lehet csak úgy elvi szinten beszélni, nagy tévedésben van: ez bizony személyeket és gyülekezeteket érint, mégpedig a legmélyebb hitükben és meggyőződésükben. Rendkívül szerencsétlennek tartom ez a vitát, s nem azért mert nyilvánosság ellenes vagyok. Csak tudni kell, hogy a nyilvánosság kétélű fegyver.
Köszönöm a hozzászólását! Szeretettel, Köntös László
Nagy Gergely, 2016.06.13. – 15.16
Tisztelt Köntös László!
Én teljességgel megértem az álláspontját, csupán két dolgot nem.
– Mi lehetne Ön szerint az a fórum/helyzet, ahol/amikor erről teológiai vitát lehetne folytatni? Lehet-e?
– Továbbá: ha ön szerint ez “álprobléma”, akkor mi van azzal a nem elhanyagolható több száz lelkésszel/egyházi feladatkört betöltő személlyel, rengeteg magyarországi református gyülekezettel [köztük több pesti nagy gyülekezettel], aki e kérdésben ortodox protestáns álláspontra helyezkedik? […]
Köntös László, 2016.06.13. – 20.00
Kedves Nagy Gergely!
A Reposzt egy nyilvános közéleti blog. Ennek a kérdésnek a megtárgyalása belső egyházi fórumokra tartozik, ha és amennyiben ez olyan teológiai problémaként tűnik fel, amelyet meg kell tárgyalni. Egyházunkban nincs diktatúra. Ugyan, miért ne lehetne mondjuk egy tudományos konferenciát szervezni a kérdésben? Avagy miért ne lehetne publikációkat közölni? Egyházunk alkotmánya szerint a női lelkipásztorság legitim. Erre utaltam azzal, hogy “álprobléma”. […]
Természetesen, miután gyülekezeteink relatív önállóságban élnek, eldönthetik, hogy nem szerint milyen lelkipásztort akarnak választani. […] De mi legyen a több száz női lelkipásztorral és gyülekezettel, ha az ortodox protestáns álláspont törvényerőre emelkedne? Megmondom mi: egyházszakadás. Nem is tudnék női szolgatársaim szemébe nézni. Tényleg teljes szeretettel mondom: kérem, gondolják meg, ez nem tisztán teoretikus vita. Az a történelmi pillanat, amikor a mi egyházunkban erről valóságos döntési helyzet volt, már elmúlt. Az a tisztán doktriner álláspont, amit Ön képvisel, szerintem nem igaz (de megengedem, erről lehet diskurzust folytatni megfelelő fórumon), ám ami sokkal súlyosabb, hogy ebben a helyzetben egyházunk egységét kockáztatja. […]
Ezzel a magam részéről erről a témáról ezen a blogon nem kívánok többet szólni.
Szeretettel, Köntös László
A vitából az összeállítást Monostori Tibor készítette