Bár csak értenének a mély zúgolódásából a legnagyobb történelmi egyházak vezetői, de erre nincs semmi remény. A Szabadság Körei legutóbbi estjének vendége volt Hofher József jezsuita szerzetes (aki legutóbb kikelt a Szabadság-szobor „megkeresztelése” ellen), Zalatnay István református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense és Vargha Anikó, a tököli református gyülekezet egykori kántora (akit Balog Zoltán püspök „megtámadása” miatt állítottak félre saját gyülekezetében). Amit elmondtak – Perintfalvi Rita katolikus teológus és Dobszay János (HVG), az est moderátora társaságában –, azt érdemes lenne megfontolni. Bak Mihály beszámolója

A téma a kegyelmi ügyben és a pedofil-botrányokban korrumpálódott egyházak helyzete volt, az, hogy van-e innen erkölcsi szempontból visszaút. A trón és oltár feltámasztott szövetségéről Zalatnay azt mondta, hogy ez intellektuális és morális hiba az egyházak részéről, a visszavett privilégiumokat a társadalom nagy része elutasítja. Az egyházak annyira közel kerültek a hatalomhoz, hogy ma már ki se kerülhetik azt a politikai elvárást, hogy támogassák azt. Szerinte nagy károkat okoz Balog Zoltán püspöki tisztségben maradása, és ebben többségi egyetértés van az egyházban. Azóta sok tízezren vonták vissza (az egyházaknak adható) egy százalékos SZJA-felajánlásukat.

Vargha Anikó azt mondta, hogy Balog ma is parancsol az egyházban, és mindenki lapít körülötte. A lelkészek úgy félnek, mint a jeges esőtől, csend van, nem beszélnek meg problémákat egymással sem, nem állnak szóba a nyilvánossággal. A lelkész az esperestől, az esperes a püspöktől fél, minden le van fagyva – mondta az elbocsátott kántor. Az új zsinati elnök, Steinbach József püspök pedig szerinte jólelkű ember, de vezetésre nem alkalmas: azt teszi, amit Balog tanácsadói mondanak neki.

A hazai egyházak „állványimádó egyházak lettek”, annyi pénzt kaptak épületfelújításokra – idézett egy véleményt Dobszay. Hofher József ezzel egyetértve úgy véli, hogy az egyházak a támogatások elfogadásával eladják magukat, ezt azzal magyarázva, hogy nem maguknak, hanem a köz érdekéért cselekszenek. „A kísértő rafinált” – fogalmazott a jezsuita szerzetes.

Zalatnay István egyenesen úgy gondolja, hogy mára morálisan védhetetlenné vált, hogy az egyházi iskolák jobb állapotúak, jobban felszereltek az államiaknál. A mai helyzetben az egyházaknak látniuk kéne azt az ellentmondást, hogy a kormány az év végi pénzosztásban 2,5 milliárdot ad gyerekvédelemre, 16 milliárdot pedig az egyházaknak. Ennél rombolóbb nem lehet semmi – mondta a lelkész. Ezért ezt a pénzt vissza kellene utasítaniuk azzal, hogy ezt adják a gyerekeknek.

Hofher arra figyelmeztetett, hogy az LMBTQ-ellenes támadások azt mutatják, valakit mindig mocskolni kell. Perintfalvi Rita egyenesen úgy fogalmazott, hogy a kormány a politikai erőszaknak ágyaz meg, amikor célba vesz társadalmi kisebbségeket. „Nincs kollaborálás a gonosszal! Soha ne engedj! Soha, soha, soha, soha, se kis dologban, se nagyban, se fontosban, se lényegtelenben! Soha ne engedj! Csak a becsületnek és tisztességnek! Erőnek soha ne engedj!” – idézte Winston Churchillt, a történelmi egyházaknak is hasonlóképpen kell szerinte nemet mondaniuk.

Zalatnay István szerint az egyházak politikai segédcsapatként lépnek fel a közvélemény szemében. Nem a felekezeti hovatartozás számít az egyházak vezetése szerint, hanem a politikai. Az egyházaknak nem szabad a politikai logika szerint gondolkodniuk, más regiszterben kéne játszaniuk – figyelmeztetett. Szerinte ma hetven százalékban azzal foglalkoznak, amire állami támogatást kapnak, pedig inkább azokkal kellene, amiket akkor is csinálnának, ha nem kapnának érte pénzt. Zalatnay fontosnak tartja a politikai függőségi viszony felszámolását, a finanszírozás kérdése emiatt elkerülhetetlenül elő kell kerüljön. Vargha Anikó valamilyen normához, például a GDP-hez kötné az egyházaknak szánt pénzügyi juttatásokat.