Olvasónk, Slemmer László hozzászólása Kihívás protestánsoknak a progresszivitásról és a teremtés rendjéről című posztunkhoz.
Fotó: www.krone.at
Az én felfogásom leginkább az Európai Bíróság definíciójához áll a legközelebb, amely szerint a lelkészek a hívők számára „szent jelentéssel” bíró szertartások végzésére felhatalmazott személyek.*
Vagyis nem egy éppen aktuális bibliai könyvgyűjtemény (bárki földi hatalmasság is a felelős kiadója éppen), vagy az ún. „teremtés rendje” (bármit is jelentsen ez) dönt arról, hogy ki lelkész, ki nem. Hanem a hívek. A hívek, akik felhatalmaznak egy személyt a számukra szent jelentéssel bíró szertartások végzésére.
A római katolikusoknál ezek a hívek azok a papi hívők, akiknek van külön temploma Rómában (őket hívjuk hagyományosan „bíborosoknak”). Ők néha összegyűlnek, és választanak egy hívőt, egy ún. pápát, aki a nevükben ún. püspököket nevez ki, mely püspökök meg papokat avatnak fel. Ez a kooptálós módszer náluk kb. 1059. óta, addig a népnek is volt beleszólása, most már nem. Más vallásokban meg nem így van. Hanem másképp, mely módszereket (öröklés, világi kinevezés, választás stb.) a katolikusok is kipróbáltak 1059. előtt, csak nekik azok nem nagyon jöttek be.
És a fenti leírásban egy büdös szó nem volt arról, hogy a nevezett érintetteknek van-e fütyije. Mert nem AZ az érdekes. Csak Mórickának jut mindenről AZ az eszébe (meg Nagy Szent Gergelynek is, csak nem tudom mér’).
——
* „𝘈 𝘷𝘢𝘭𝘭𝘢́𝘴𝘪 𝘬𝘰̈𝘻𝘰̈𝘴𝘴𝘦́𝘨𝘦𝘬 𝘩𝘢𝘨𝘺𝘰𝘮𝘢́𝘯𝘺𝘰𝘴𝘢𝘯 𝘦́𝘴 𝘢́𝘭𝘵𝘢𝘭𝘢́𝘣𝘢𝘯 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘷𝘦𝘻𝘦𝘵𝘵 𝘧𝘰𝘳𝘮𝘢́𝘣𝘢𝘯 𝘮𝘶̋𝘬𝘰̈𝘥𝘯𝘦𝘬. 𝘖𝘭𝘺𝘢𝘯 𝘴𝘻𝘢𝘣𝘢́𝘭𝘺𝘰𝘬𝘢𝘵 𝘵𝘢𝘳𝘵𝘢𝘯𝘢𝘬 𝘣𝘦, 𝘢𝘮𝘦𝘭𝘺𝘦𝘬𝘦𝘵 𝘢 𝘷𝘢𝘭𝘭𝘢́𝘴 𝘬𝘰̈𝘷𝘦𝘵𝘰̋𝘪 𝘪𝘴𝘵𝘦𝘯𝘪 𝘦𝘳𝘦𝘥𝘦𝘵𝘶̋𝘦𝘬𝘯𝘦𝘬 𝘷𝘦́𝘭𝘯𝘦𝘬. 𝘈 𝘩𝘪́𝘷𝘰̋𝘬 𝘴𝘻𝘢́𝘮𝘢́𝘳𝘢 𝘢 𝘷𝘢𝘭𝘭𝘢́𝘴𝘪 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘵𝘢𝘳𝘵𝘢́𝘴𝘰𝘬𝘯𝘢𝘬 𝘴𝘢𝘫𝘢́𝘵𝘰𝘴 𝘵𝘢𝘳𝘵𝘢𝘭𝘮𝘢 𝘦́𝘴 𝘴𝘻𝘦𝘯𝘵 𝘫𝘦𝘭𝘦𝘯𝘵𝘦́𝘴𝘦 𝘷𝘢𝘯, 𝘢𝘮𝘦𝘯𝘯𝘺𝘪𝘣𝘦𝘯 𝘢𝘻𝘰𝘬𝘢𝘵 𝘢𝘻 𝘦𝘮𝘭𝘪́𝘵𝘦𝘵𝘵 𝘴𝘻𝘢𝘣𝘢́𝘭𝘺𝘰𝘬 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘪𝘯𝘵 𝘢𝘳𝘳𝘢 𝘧𝘦𝘭𝘩𝘢𝘵𝘢𝘭𝘮𝘢𝘻𝘰𝘵𝘵 𝘦𝘨𝘺𝘩𝘢́𝘻𝘪 𝘴𝘻𝘦𝘮𝘦́𝘭𝘺 𝘷𝘦́𝘨𝘻𝘪.” (Emberi Jogok Európai Bírósága, Második Szekció: Magyar Keresztény Mennonita Egyház és mások kontra Magyarország, 2014. április 8., 77. pont.)