Rövid összefoglaló a fundamentalizmus fogalmának meghatározásáról, rövid magyarországi kitekintéssel.
Szabados Ádám, a Divinity blog tulajdonosa nem először teszi a következő állításokat, legutóbb tegnap:
- Ő nem fundamentalista
- Nem érti, hogyan vádolhatja őt bárki fundamentalizmussal
Gyorstalpaló következik.
A vallási fundamentalizmust sok megközelítésben lehet vizsgálni, itt háromra térek ki.
Valláspszichológia
A valláspszichológia hosszú évtizedek óta kutatja kísérleti módszerekkel a fundamentalizmus jelenségét és több definíció született rá. A Felszabtéren többször hivatkoztam a legnépszerűbbre és legelterjedtebbre, amely Bob Altemeyer és Bruce Hunsperger nevéhez fűződik, akiknek az immár 30 éves vallási fundamentalizmus-skálája (amit 2009-ben frissítettek és egyszerűsítettek; léteznek más skálák is, pl. itt és itt) a világ egyik legismertebb valláspszichológiai fogalma.
A kutatók a fundamentalizmust a következőképpen definiálták:
A résztvevőknek a kísérlet során az alábbi állításokat kellett véleményeznie, és az állításokkal (jellegüktől függően, ezt adott esetben vastagon szedve jelöltem) nagyon vagy egyáltalán nem egyetértő személyekre igaz leginkább a fundamentalizmus fogalma (ami egy kontinuum, azaz egy nem-bináris rendszer):
A fundamentalizmus ebben a megközelítésben egy tudományosan leírt, értéksemleges fogalom. Noha ezt a tesztet magyarországi keresztények nem töltötték ki, erre nincs szükség: könnyen megállapítható, hogy közöttük
a valláspszichológia jelenlegi állása szerint ha akarnánk, sem tudnánk Szabados Ádámot nem a fundamentalista jelzővel illetni.
Ugyanez igaz a korábban bemutatott személyekre is: Pocsaji Miklós, Somody Imre, Köntös László, Szeverényi János, Bagdy Emőke, Vágvölgyi Gergely, Kulifai Máté, Márkus Tamás, Szilvay Gergely, Bese Gergő, Németh Sándor, Balog Zoltán, Veres András, Megadja Gábor.
Ezzel nem mondtunk értékítéletet, pusztán alkalmaztunk egy közismert valláspszichológiai fogalmat.
Társadalom- és eszmetörténet
Noha a fundamentalizmus fent említett meghatározásai száraz tudományos eredmények, többen kísérletet tettek és tesznek a fundamentalizmus társadalmi hatásmechanizmusának vizsgálatára, szociológiai és eszmetörténeti statisztikai elemzésekre, más fogalmakkal való összevetésére és értékelésére.
A fent említett szerzőpáros (ahogy sokan mások) különböző erősségű korrelációt talált a fundamentalizmus, illetve többek között a jobboldali tekintélyelvűség, a dogmatizmus, a vallásos etnocentrizmus, a kreacionizmus és a homofóbia között:
Sokan használják a fundamentalizmus szót mai jelentésében, amire ugyan egyáltalán nincs egységes definíció (ld. pl. Oxford- és Cambridge-szótárak vagy a Magyar Katolikus Lexikon meghatározását), de általában két alapértelmezés jelenik meg: a fundamentalizmus pusztán vissza akar térni a Szentírás (vagy bármely szent szöveg) eredetiként felfogott jelentéséhez, illetve (miként a Magyar Katolikus Lexikon fogalmaz) „egy alapeszmét v. alapokmányt (pl. Korán) túlzottan, az alkalmazkodást kizáró merevséggel akar érvényesíteni”.
Itt feltűnik már az az értékítélet, ami a nemzetközi és magyar szakirodalomban, tankönyvekben bevett és uralkodó szakmai álláspont. Ez a tankönyv is félreérthetetlenül fogalmaz és részletesen elemzi a fundamentalizmus jellemzőit.
Vallásoktól függetlenül a fundamentalizmus társadalmi hatását általában negatívként vagy nagyon negatívként értékelik (elismerve egyes pozitív lélektani és társadalmi kohéziós hatásait, amit a vallásszociológia és valláspszichológia részletesen feltártak).
Magyarországon ezek mellett egy nemrég megjelent kötet, a fundamentalizmust vizsgáló kutatócsoport eredményei és a Felszabtér (Anti)fundamentalizmus rovatában megjelent cikkek, elemzések és interjúk is arra engednek következtetni, hogy a fundamentalizmus Magyarországon létező és erősödő megközelítés és áramlat, amelynek képviselői (ha máshonnan nem, a fent említett tartalmakra érkezett reakciókból) nagy pontossággal azonosíthatóak.
Ami a részletesebb leírásokat illeti, egyetértek a fent említett kötet szerzőjével: a fundamentalizmus „önmagát magyarázó, zárt, zárványozott irányzat”, „nem a hittel kötött egyfajta szövetséget, hanem a saját merev meggyőződésével a hittel kapcsolatban”. A „modernizmussal szembeni zsigeri ellenállás”, ami elvezet egyfajta szélsőséghez, és „egyfajta önmagát magyarázó látásmódhoz, amely magát nagyon tudományosnak gondolja”.
A fundamentalisták hite „minden kétséget kizáró, antiintellektualista ideológia, amely nem tud mit kezdeni a hitben és a világban rejlő ellentmondásokkal“.
Kultusszá lett ortodoxia, amely a jó és gonosz erőinek kozmikus háborúját hirdeti.
„A fundamentalista nem annyira az üdvösség evangéliumát hirdeti az embereknek, mint inkább fegyverként használja az evangéliumot arra, hogy ideológiailag kolonizálja az emberiséget.” Militáns, erőszakos, a vele egyet nem értőkkel „kirekesztő, kiátkozó módon” bánik.
Hozzáteszem, hogy itt is kontinuumról van szó: ritka a “vegytiszta” fundamentalista. Sokan számos tudományos, társadalmi területen kimagasló teljesítményre képesek és csak a társadalmi-tudományos diskurzus egyes területein igazak rájuk az eddig leírtak.
Ebben az esetben is kénytelen vagyok megállapítani, hogy mind a tudományos konszenzus, mind a magyarországi keresztény közéletnek a fundamentalizmust tudományos igényességgel vizsgálók nagy részének értékítélete alapján Szabados Ádám és köre fundamentalista. Hosszabb elemzés tárgya lenne, de ezek a negatív elemek a magyarországi fundamentalizmus értékelésében jóval enyhébbek és visszafogottabbak, mint amivel maguk a keresztény fundamentalisták illetik az ő eszmerendszerüket vizsgálókat és azt kritizálókat – önmagában ez is mutathatja a fundamentalizmus létezését Magyarországon.
Magam azokkal a nézetekkel értek egyet, amelyek a különböző vallási fundamentalizmusokat és az azokkal szövetkező politikai ideológiákat (amennyiben ilyen vagy hasonló eszmékkel társulnak), a történelem (sokszor tragikus) zsákutcáinak tartják, egy olyan korban, amikor a woke világában a mértékadó keresztény konzervativizmusra nagy szükség van (lenne).
Teológiatörténet és igazságtartalom
Felmerül a kérdés, hogy az 1. és 2. pontban azonosított keresztény fundamentalisták végeztek-e önreflexiót a fogalomra és magukra vonatkozóan? Természetesen igen, elsősorban (vagy kizárólag) teológiatörténeti és teológiai szempontból, elemezve a közismert amerikai előzményeket. Vagy arra jutottak, hogy a keresztények elősorban igenis fundamentalisták a szó eredeti értelmében, vagy (ezt valójában csak kicsit bővebben kifejtve) arra, hogy a fundamentalizmus eredeti értelmében igaz, és csak utólag kerültek rá negatív konnotációk. Több hosszú cikket szenteltek ennek a témának (pl. itt).
Ebben az értelemben hajlamos vagyok igazat adni nekik.
Minden vallásra, eszmére, vagy akár egyesületre, pártra, étteremre, gyártósorra, szervezeti és működési szabályzatra igaz, hogy létrehozói szellemiségének, a bevált gyakorlatoknak és recepteknek elvetése vagy megváltoztatása, túl sok kompromisszum elfogadása komoly kockázattal jár és akár az adott csoport gyengüléséhez vagy teljes eljelentéktelenedéséhez vezethez. Ebben az értelemben a fundamentalizmus kifejezetten pozitív jelentéssel bírhat.
Nem véletlen, hogy a magyarországi fundamentalisták a fent említett három terület közül szinte egyedül ezt ismerik és elemzik, erre reflektálnak.
Összefoglalás és következtetések
Mai tudásunk alapján a keresztény fundamentalisták és gondolkodásmódjuk Magyarországon (is) nagy pontossággal azonosíthatók és szinte klinikai körülmények között leírhatók és elemezhetők.
Ami az értékelését illeti, a vallási ideológiák esetében a kérdés mindig az, hogy az adott elem rombolja-e vagy építi Isten országát és valójában a hit (végső soron az Élet) örök fundamentumaihoz vagy a vallás és intézményes egyház mindig ideiglenes és újra és újra meghaladottnak bizonyult egykori oszlopaihoz ragaszkodik-e. Progresszívek és konzervatívok jellemzően teremtő egységben, imádságos tusakodásban járják körül ezeket a kérdéseket, építve a hagyományt:
A fundamentalisták (legyenek azok progresszívok, mint egyes woke keresztény egyházak vagy a magyarországi jobboldali vagy „konzervatív” fundamentalisták) ellenben rombolják azt, hiszen a hit (végső soron az Élet) örök fundamentumait másodlagosnak vagy csupán egyenlően fontosnak tartják letűnt korok egyszer bevált, de már nem működő szellemi infrastruktúrájához képest.
A keresztény fundamentalizmus számos megjelenési formája a 20. század tragikus tapasztalatai alapján beláthatatlan társadalmi következményekhez vezethet, vagy (ami gyakoribb) beláthatatlan következményekkel járó politikai mozgalmak és eszmerendszerek támogatójául szegődhet.
Monostori Tibor