Jeff Brown több évtizedes tapasztalat után a Grounded Spirituality (Megalapozott Spiritualitás) c. könyvében megkérdőjelezi azt a fajta spiritualitást, amit ő patriarchális spiritualitásnak nevez. Brown szerint egy olyan hamis hagyományban hiszünk, amelyben a patriarchális guruk nem a valódi spirituális tudást hozták le a Földre, és terjesztették az emberek között, hanem a világtól, a testüktöl, az érzelmeiktől, és a másiktól való leszakadásukat idealizálták, és szentesítették különböző spirituális doktrínákkal. Brown szerint a valódi spiritualitás a másik emberi lényhez való kapcsolódásban, tehát az interperszonalitásban rejlik, valamint a Földanyához való visszatérésben, a testi és tudati állapotaink (többek között traumáink) tudatosításában és a világban való létezésben mutatkozik meg. Brown saját szavaival:

A guruk nem azért mentek el meditálni barlangokba, hogy megvilágosodjanak. Azért mentek oda, hogy lehasítsák a világi problémáikat. Nem azért fordultak a csendhez, hogy elhallgattassák a majom-elmét. Azért fordultak a csendhez, hogy elnyomják a fájdalmukat. Nem azért ültek csendben, mert a csend az Isten országába vezető királyi út. Azért fészkelték be magukat a csendbe, mert a mozgás begyújtotta volna a valódi kiváltó okokat és traumákat. Nem azért akarták feloldani az egót, mert az ego a szent ellensége. Azért oldották fel (állítólag) az egót, mert az emlékeztette őket az elkerülhetetlen halandóságukra. Nem azért tisztították meg a testet, mert a test valami kevesebb, mint az Isteni. Azért tisztították meg a testet, hogy megszabaduljanak az érzelmeiktől. Nem azért törekedtek a transzcendenciára, mert van egy királyság odafent számunkra. Azért törekedtek a transzcendenciára, mert nem volt bátorságuk a Földanyán élni. Nem azért törekedtek a forma nélküliségre, mert ez a legfelébredtebb létállapotunk. Azért keresték a formátlanságot, mert az emberi formában való létezés túlságosan fájt. Nem azért kerülték a haragot, mert a harag egy alantas érzelem lenne. Azért kerülték a haragot, mert az feltárta volna a bánatuk hegyeit. Nem azért gyakorolták a nem-ragaszkodást, mert a nem-ragaszkodás az önmegvalósítás lényege. Azért gyakorolták, hogy el tudjanak bújni az emberi kapcsolatok kihívásai elől. Nem azért ragaszkodtak a megbocsátáshoz, mert a megbocsátás szükséges a teljes élethez. Azért fixálódtak a megbocsátás eszméjére, hogy elnyomják azt, ami megbocsáthatatlant. Nem azért prédikálták az ítélkezésmentességet, mert valójában nem ítélkeztek. Azért prédikálták az ítélkezésmentességet, hogy felelősségre vonás nélkül bármit megúszhassanak.

Barátom, évszázadokon keresztül becsaptak minket. A patriarchális guruk rengeteg fáradságot vállaltak, hogy a személyes problémáikat a hamis ébredés fala mögé bújtassák. Egy egész spirituális vonal született az önelkerülésükből. És most itt az ideje, hogy mindezt megkérdőjelezzük. Itt az ideje, hogy a patriarchális spiritualitást a saját maga által létrehozott temetőben temessük el, és közösen hozzunk létre egy olyan spiritualitást, amely az emberségünkben, a testünkben, az érzéseinkben, az egymással és a Földanyával való kapcsolatainkban gyökerezik. Ez az egyetlen módja fajunk megmentésének.