Elizabeth Schüssler Fiorenza nyomán már szó volt korábban arról, hogy mi az a 10 lépés, amelyek segítségével picit tágíthatjuk az a bibliai szövegekkel kapcsolatos elképzeléseinken. Most pedig arról lesz szó, hogy a feminista teológiának milyen szempontokból közelítenek a keresztény valláshoz, bibliai szövegekhez.
Személyes megközelítés:
Elizabeth olyan feminista teológusnak vallja magát, aki sok szekuláris feministával ellentétben nem veti el a Bibliát, amiért az szexista értelmezéseknek is alapot ad. Ehelyett a gondolkodás és a megértés vágyával igyekszik feltárni a negatívan beállított mozzanatokat, amelyeket fontos történelmi-társadalmi kontextusban szemlélni, hiszen nehezen fejthető le a szentírás tanítása az akkori idők társadalmi-kulturális jelenségeiről.
Továbbá Schüssler kihangsúlyozza, hogy:
“Amikor biblikusként a teológiáról gondolkodom, akkor nem az elvont elveket, egyházi doktrínákat, hanem a keresztény közösséget és annak teológiai és gyakorlati szükségét helyezem fókuszba.”
Felszabadító elhagyni az egyszempontú értelmezéseket
A 3 MEGKÖZELÍTÉSMÓD
A feminista teológiai megközelítések nem kölcsönösen kizáróak, hanem egymást kiegészítve, és néha egymásnak ellentmondva léteznek.
A közös metszet az az, hogy mindegyik egyetért abban, hogy a nők jelenlegi pozíciója az egyházban és a szentségi szolgálatokban egyenlőtlen és igazságtalan.
A nők nemi alapon való kizárása a szentségi szolgálatokból épp a keresztség által létrejött egyenlő egyháztagsági jogot sérti meg.
- A nemek kiegészítik egymást
A legelső megközelítés szerint a nők a „sajátos női képességeikkel” hozzá tudnának járulni az egyház sikeres működéséhez vezetői, illetve lelkipásztori pozíciókban.
Ez a nézőpont kihangsúlyozza a klasszikusan nőiesnek tartott személyiségjegyeket, úgy, mint a gyengédség, megértés, gondoskodás, érzékenység, odaadás, lágyság stb., amelyek a jövőben részei lesznek a lelkipásztori szolgálatnak, amennyiben a nőket is felszentelik.
A megközelítésmód csupán azt nem veszi figyelembe, hogy a fent említett tulajdonságok valójában a társadalom elvárásait tükrözik, amelyeket a nők a szocializáció során többé-kevésbé magukévá tesznek. A merev nemi-szerepeknek, a női-férfi kettősségnek és az emberközelibbnek tartott női tulajdonságoknak a túlhangsúlyozása mind azt sugallják, hogy a férfiak nem hordozzák ezeket a személyiségjegyeket, így ez a szemlélet rájuk nézve is szexista.
Ezek a nőknek társított jó tulajdonságok nem speciális feminin jegyek, hanem alapvető keresztényi jellemvonások, amelyeket nemtől függetlenül képviselnek emberek.
“Hölgyeim, köszönjük, hogy első szemtanúként hírül adtátok Krisztus feltámadását…nos innentől átvesszük!”
2. Önmagában az egyház egy patriarchális struktúra
A másodi típusú feminista teológiai megközelítés arra helyezi a hangsúlyt, hogy a katolikus vallást alapvetően egy patriarchális egyház keretezi, így az természeténél fogva szexista. Ebből az következik, hogy nem lehetünk egyszerre feministák és a Római Katolikus egyház tagjai, hiszen akkor továbbra is helyeselnénk a szexista nézetek belsővé tételét: Egy többnyire férfiként ábrázolt Istenhez és egy férfi Megváltóhoz imádkozunk, miközben vakon engedelmeskedünk és az egyház atyáinak.”
A posztkeresztényi katolikus teológus Mary Daly leegyszerűsítve így fogalmaz: „Mivel Isten férfi, ezért a férfi Isten. A férfiként ábrázolt Isten, az Atya legitimálja az összes „földi atyát”. Tehát ezen a nézőponton keresztül önmagában szexistának és elnyomónak hat, hogy Isten egy férfiban öltött testet, illetve a beszédmód, ahogyan az ’Atya’, ’Fiú szavakat használjuk észrevétlenül férfiassá, illetve az ’Úr’ szóból eredően elnyomóvá teszi a vallás hagyományos értelmezését.
Mária és Márta Jézussal
3. Teológusként reflektálni a nők Egyház általi elnyomására
Amíg az első megközelítés megtartaná az Egyház férfiközpontú, hierarchikus szerkezetét, megoldásként annak a női képességekkel való kiegészítését javasolja, addig a második nézet nemes egyszerűséggel kivonná a nők erejét és lehetőségeit az egyházi szolgálatokból, hogy ne járuljanak hozzá a patriarchális rendszer fennmaradásához. A harmadik megközelítés az egyház és a nők viszonyának az átformálását kívánja elérni.
Elizabeth Schüssler teológiai felfogása az utóbbi szemlélethez áll a legközelebb hiszen nem veti el a szent szövegeket csak azért, mert tartalmaznak szexistaként értelmezett részletet. A szekuláris feministák által problémásnak tartott anyagok mögé néz, rákérdez, hogy mi ezeknek a pontos társadalmi háttere, közege, hiszen ezzel a kritikai szemlélettel tisztább értelmet nyernek a bibliai üzenetek.
A ’kritika’ szót nem ítélkezőként, vagy negatívként kell ez esetben értelmezni. A feminista teológia, mint kritikai megközelítés a nők egyházon belüli krízis helyzetének, illetve magának az egyház válságának okait igyekszik feltárni. Schüssler arra hív írásain keresztül, hogy reflektáljunk önmagunkra, mint egyének és mint egyház, és szabaduljunk meg az elnyomó teológiai igazolásoktól. Ez el fog vezetni a személyes bűntudat/öntudathoz, és az egyházi szerkezet átformálódásához.
Tehát ez a megközelítés a nők felszentelésének teológiai törekvését nem a női értékek és az egyenlő, de eltérő szolgálatok hangsúlyozásával igyekszik igazolni, hanem a patriarchális-szexista elnyomás feloldását a Krisztusban való felszabadulásban akarja megfogalmazni.
Szerző: Bonifert G. Rita
A szöveg forrás: Document 28: Elizabeth Schüssler Fiorenza, “To Comfort or to Challenge: Feminist Theological Reflections on the Pre-Conference Process,” in Women’s Ordination Conference, New Women, New Church, New Priestly Ministry: Proceedings of the Second Conference on the Ordination of Roman Catholic Women (New York: Kirkwood Press, 1980), pp. 43-60, by Elizabeth Schussler Fiorenza. Included in How Did Catholic Women Participate in the Rebirth of American Feminism?, by Mary Henold. (Binghamton, NY: State University of New York at Binghamton, 2005).