Az Unorthodox című minisorozat annak a Deborah Feldmannak a könyve alapján készült el, aki még fiatal lányként menekült el a williamsburgi ultraortodox zsidó közösségtől. A sorozat nem követi mindenben a könyvet, sok helyen eltér attól, például a sorozatban megjelenő berlini szál teljesen kitalált, ám a bostoni, magyar alapítókkal rendelkező zsidó szektához tartozó lány szenvedéseit megdöbbentően valósághűen meséli el.
Kép forrása: https://cryptodictation.com/
A sorozat főszereplője Esther Shapiro, egy 19 éves zsidó lány, akit nagyszülei nevelnek fel, mivel az anyját száműzte a közössége, az apja pedig alkoholista. Estyről kiderül, hogy nem egy tipikus lány, nem csak a kényszerítő szabályok miatti szorongás mutatkozik meg rajta – ami miatt teljesen zárkózott az átlaghoz képest – , hanem a szorongása ellenére annyira vágyik a szabadságra, hogy több szabályt is elkezd titokban megszegni. A nőknek tilos hangszeren játszani, tilos énekelni, mivel a nyilvános éneklés kacérkodásnak számít, ezért Esther titokban tud csak zongoraleckéket venni, az apja egyik albérlőjétől.
A haszid zsidó nő egyik kiemelkedő feladata, hogy házasság után rögtön elkezdjen szülni, nem egyet, hanem sorozatban kell(ene) kihordania több gyereket. Amikor Esty az esküvő előtt szexuális felvilágosításban részesül, akkor nézi meg először a nemiszervét, majd döbben rá, hogy két nyílás is található rajta. Ő is és a szintén fiatal férje is teljesen tapasztalatlanul érkeznek ebbe a házasságba. Esty még azt a “jó tanácsot” kapja anyósától, hogy mindig éreztesse a férjéve, hogy ő a király az ágyban. Amikor erre azt kérdezi, hogy “ő pedig így a királynő lesz?”, akkor az anyós szóra se méltatja, csak egy megvető tekintetben részesíti. A haszid zsidó nőknek a hajukat is le kell borotválniuk miután férjhez mentek, erről láthatunk egy nagyon erős jelenetet a sorozatban, de ez még csak az egyik a sok elnyomás közül, amit nőként el kell szenvednie Esthernek.
A férj, Yakov is nagyon szorongós, nyomokban még őszinte kedvesség is fellelhető benne Esty felé, de Esty és közötte az a nagy különbség, hogy a lány minden szinten alá van rendelve a férfinak. Mindketten meg akarnak felelni a szigorú szabályoknak, ezért minden este próbálkoznak a közösüléssel, miközben Estynek rettentő fájdalmai vannak. A lányt emiatt elkezdik “kezelésben” részesíteni, ami abból áll, hogy vaginizmust állapítanak meg nála, ezért különböző méretű hüvelytágító eszközök használatára kényszerítik, amik persze nem oldják meg a problémát, mert Esty testi fájdalmai a nőgyűlölő szabályoknak a következménye, nem pedig az ő inkompetenciájának a függvénye.
Yakov eleinte türelmesen vár, ám ahogy telik az idő egyre türelmetlenebb, majd egy év után erőszakosan kikel magából és követeli a szexuális aktust, amibe Esther csak azért megy bele, mert már nagyon nagy a nyomás rajta, mivel nem tudja teljesíteni az előírt feladatát, vagyis a gyerekszülést. Persze végig szenved az aktus közben, olyan nagy fájdalmai vannak. A férj viszont az orgazmusa után azt nyilatkozza, hogy “ez csodálatos volt,” miközben a lány megsemmisülten, dermedten fekszik mellette. Itt is erősen megmutatkozik a két nem tapasztalatbeli különbsége. Ami az egyiknek élvezet, addig az a másiknak szenvedés és fájdalom. A kérdés persze az, hogy vajon miért jön létre ez a tapasztalatbeli különbség?
Érdemes kiemelni azt, amikor nem sikerül a szexuális aktus, akkor a férj folyamatosan a nőt hibáztatja. Még rá is ordít a feleségére, hogy “veled van a baj”, az meg se fordul a fejében (mert hát ez elképzelhetetlen), hogy ez nem a nő hibája.
A közösség elnyomó szabályai egyre fullasztóbban hatnak Estyre, hiába próbál megfelelni azoknak. Férje miatt már a zongoraleckéket is feladta, minden erejével azért küzd, hogy megfeleljen a jó feleség ideáljának. Többen nyíltan megszólják, vagy rejtettebb módokon, de ugyanúgy megvetik, amiért még nem esett teherbe.
Hiába a lány minden igyekezete, egyre inkább érzi maga körül a szabályok szorítását. A kezdeti reménynek, miszerint a házasság majd pozitív változást hoz az életében, már semmi nyoma sincs, csak a kétségbeesés és az egyre hatalmasabb magány az, ami marad helyette.
Ez vezet oda, hogy Esty megszökjön. Kideríti, hogy anyja jelenleg Berlinben él, ezért választja úti céljának az európai várost. Miután otthon észreveszik eltűnését, Yakov, a férj és a tipikus bántalmazó jegyekkel rendelkező unokatestvére, Moische elkezdik keresni a lányt. Először a lány nagyszüleinek a lakásába mennek el, majd a zongoratanárnő otthonába szó szerint betörnek, ahol Moische a bántalmazó módszerektől sem retten el, így megfenyegeti a zongoratanárnőt, hogy árulja el, hova ment Esther.
A lány után azért is kezdenek el kutatni, mert kiderül, hogy terhes, így egyrészt már nagyobb a tétje, hogy megtalálják, másrészt a lány még nagyobb bűnt követett el, hogy terhesen szökött meg. Mindenáron vissza kell vinniük az otthonába, hiszen már nem csak a nő, hanem a gyerek is a férj tulajdonának számít.
Esthert végül nem tudják hazavinni, de olyan erősek a közösség szabályai, a gyerekkora óta belé nevelt normák, hogy a sorozat alatt végig küzd a lány azzal a belső feszültséggel, hogy mégis mennyire áll jogában szabadnak lenni. Ha fizikailag már nem is tartozik a közösséghez, a láthatatlan kötelékek még mindig fogva tartják. Esther szenvedélyesen keresi a szabadságát, de mindeközben megjelenik az is, mennyire nehéz neki ez az út, eleinte mennyire magányos, és kilátástalan minden. Egyedül bolyong Berlin utcáin, az anyját még nem keresi fel, mert azt hiszi, hogy az annak idején lemondott róla. Hosszú folyamat kell ahhoz, mire megtalálja a hangját az a nő, aki a szabadságát keresi, de a végén, ahogyan a sorozatban Esther is, végül megtalálja.
A sorozat és a jelenlegi írás célja sem az, hogy egy adott vallási közösséget kiemeljen a többi közül és a nőgyűlölet fellegváraként állítsa be. A nőgyűlölet sokkal inkább elterjedt annál társadalmilag, mintsem, hogy a jelenséget csak egy vallási szekta működésének tudjuk be. A nőgyűlölet Kate Manne definíciója szerint, nem az egyén morális eltévelyedésének, vagy pszichológiai problémájának az oka, hanem sokkal inkább egy olyan rendszer, amely megregulázza a nőket, annak érdekében, hogy betartsák a nemükre kiszabott normákat és ezáltal az alárendelt pozícióban tartsa őket, illetve elítéli és meg is bünteti azokat a nőket, akik a normaszegő viselkedésükkel fenyegetést jelentenek a patriarchátus számára. Ezért vetik meg Esthert, amikor kiderül róla, hogy zongorázik, vagy az, hogy beleolvasott a Tórába.
Esther áthágja a nemi szabályokat, és a szabadságra való törekvését megbünteti a közössége (különcnek, problémásnak állítják be). Más kultúrák és vallások eltérő módon büntetik azokat a nőket, akik megszegik a normákat, (hol finomabb, sokkal kétértelműbb módszerekkel, hol hasonlóan nyílt módon), a közös metszési pont mégis az, hogy a szabadságért való küzdelmet minden nőnek végig kell járnia, addig biztosan, amíg a patriarchátus létezik.
A cikk írója Tokai Zsófia, az ELTE TÁTK társadalmi nemek tanulmánya MA szakos hallgatója, BA tanulmányait a Buddhista Főiskolán fejezte be vallás-filozófia szakon.