Az egyik teljesen hivatalosnak szánt, kormányzatilag támogatott portálon jelent meg a következő főcímmel egy cikk: „A magyarok döntő többsége elutasítja a genderideológiát”. Alatta a sok hasonló tartalmú komment között olvastam egy olyat is, amelyik azzal kezdődött, hogy „ez egy toxikus destruktiv ideológia” Erre válaszoltam a következőt:

Bartha István vendégszerzőnk szatirikus írása

Az a fasza, hogy véleményed az van, amit szükségesnek is tartasz hangoztatni, miközben nyilvánvalóan fingod sincs, miről van szó. Ilyen ugyanis, hogy “genderideológia” egész egyszerűen nem létezik. Ez kb ugyanakkora, sőt nagyobb faszság, mintha én azt mondanám, hogy elutasítom a “futballvírust”, (mert hogy engem pl. nem érdekel a futball, és értetlenül állok, amikor úgy beszélnek róla, mintha azért mindenkinek rajongania kellene). De ettől még nem létezik futballvírus. A genderkutatás, vagyis a társadalmi nemek kutatása viszont nagyon is létezik, és tényleg minden embert érint. Csak egyes embereknek még annyi önkontrolljuk sincs, hogy legalább csöndben maradjanak, ha olyasmiről van szó, amihez nem értenek. Kb mint amikor vasvillával támadtak a gőzmozdonyra, vagy a “bölcs” egyszerű népek kiröhögték Tessedik Sámuelt, vagy Semmelweis Ignácot.

Shutterstock image

Kommentemet több válasz is követte, a sima lesajnáló kiröhögéseken kezdve, a tájékozatlan ledorongolásokon át, a „na azért ezen a téren nem fogsz meg” típusú szánalmas okoskodásokig sokféle. Egyikük – feltehetően kioktató szándékkal – egyszerűen belinkelte a ScienceDirect.com honlapot, amelyen szerepel a genderideológia kifejezés, és nem elmarasztaló értelemben. Egy rövid részlet segít megvilágítani, hogy mit értenek alatta:

„Az „ideológia” kifejezés használata a témával kapcsolatos kutatások két aspektusát tükrözi: a) gyökerei a feminista álláspontból származnak, mely arra mutat rá, hogy a nőket a férfiaknál alacsonyabb rendűnek tartják, hogy igazolják és fenntartsák a férfiak által uralt társadalmi és kulturális rendszereket; és (b) a nemeknek kulturális értelemben konstruált jellegére utal, (itt a „kulturális”, a „természeti” ellentéteként szerepel)”.

Habár így sem tartom szerencsésnek az „ideológia” kifejezést, mégis érthetővé válik a használata – szemben azokéval, akik teljesen tájékozatlanul vagdalkoznak ezzel. A továbbgondolás viszont segített felidézni egy rendkívül szemléletes történelmi illusztrációt, ami még jobban megvilágítja a problémát: a chilei katonai junta idején, amelyet az ottani katolikus egyház is támogatott, az utcán rendőrök állítottak meg nadrágot viselő nőket, és a nadrág szárát késsel, vagy ollóval felvágták, jelezvén, hogy a nőknek „szoknyában a helye”. (Hiszen mint tudjuk, Éva is szoknyát viselt, miközben a konyhában sürgött-forgott, hogy Ádám elé tehesse a meleg vacsorát). Ez a szép konzervatív gesztus feltételezhetően a társadalmi konvenciók és sztereotípiák ideológiává magasztosításából merítette legitimációját. Igen, valóban, ezzel az ideológiával szemben állást foglalni, maga is egyfajta ideológia. Kérdés lehetne – számomra persze nem kérdés –, hogy vajon a kettő közül melyik ideológia toxikus.

Ennek kapcsán a napokban elgondolkodtam azon a sci-fi-be illő lehetőségen is, hogy esetleg egy párhuzamos univerzumban, az ilyen módon magukat „normálisnak”, „konzervatívnak”, sőt akár „kereszténynek” nevező embertársaink között, ha lenne egy felelősen gondolkodó értelmiségi is, akkor vajon milyen gondolatokat fogalmazna meg. Próbáltam magam a helyébe képzelni, és az ő fejével gondolkodni. Az jött ki, hogy írnék egy kiáltványt. Mondjuk valami ilyesmit:

“Kiáltvány minden normális emberhez!

Miből látszik, hogy liberális terror és véleménydiktatúra van?

Néhány példával tudnám ezt megvilágítani:

1. Miközben a libernyákok támogatják a buziknak azt a teljesen aberrált és természetellenes követelését, hogy ők is ugyanúgy élhessenek, mint mi, normális emberek, és akár megfoghassák egymás kezét az utcán, sétálva anélkül, hogy valaki baseball ütővel jól pofán verné őket, ahogy megérdemelnék, ráadásul azt is elvárnák, hogy ne mutogassanak rájuk, ne röhögjenek rajtuk, ne csóválják a fejüket az emberek rosszallóan, és ne különböztessék meg őket hátrányosan munkába álláskor, ügyeik intézése közben, ne kelljen titkolózniuk, csatorna patkányokként élniük, névlegesen házasságot kötniük ellentétes neműekkel, csak hogy megtarthassák a meg nem érdemelt társadalmi státuszukat, sőt, még házasodni, egymástól örökölni, és mások levetett gyerekeit nevelni is legyen joguk, addig tőlünk, normális, konzervatív értékrendet valló emberektől megtagadnák annak a jogát, hogy erről nyilvánosan véleményt alkothassunk, és elmondhassuk, hogy ez mennyire undorító, visszás, természetellenes, sőt, még a humánus és keresztény-evangéliumi alapokon végzett reparatív terápiát is betiltatják világszerte. Ami azonban a legvérlázítóbb, hogy amikor rákérdezünk arra, hogy mégis, hogy képzelik ezt, akkor azt a cinikus választ adják, hogy jogunk van úgy gondolni, hogy a buziság egy beteges életforma, és rossz döntés, erkölcstelenség és liberális gondolkodás eredménye, és hogy a buzikat mind ki kéne irtani, vagy legalábbis egy lakatlan szigetre deportálni, a liberalizmust meg betiltani, de ha így gondoljuk akkor ezt tegyük a négy fal közt. Hát kérdem, micsoda egy világ ez?

2. Ha például én azt mondom egy liberális barátomnak – mert vannak nekem kérem szépen liberális barátaim, és ebből is látszik, hogy ki az igazán toleráns és elfogadó, és ki az agymosott, aki csak a saját véleményét fogadja el, bezzeg ha nem értesz egyet vele, akkor máris rád fogja, hogy fasiszta vagy – szóval ha azt mondom egy liberális ismerősömnek, hogy „ami neked a vegánság meg a klímamánia, az nekem a foci meg a vadászat”, akkor erre ahelyett, hogy belecsapna a tenyerembe, és kölcsönösen megpaskolnánk egymás lapockáját, mennyire toleránsak és elfogadóak vagyunk a különböző érdeklődési körünk és eltérő véleményünk ellenére, ez a libernyák komoly képet vág, felhúzza a szemöldökét, nagyot sóhajt, és legyintve elfordul, vagy véget nem érő szónoklatba kezd arról, hogy a futball iránti rajongás nem hasonlítható össze ezzel az ő hülye klímamizériájával, meg hogy a vadászat és az úgynevezett állatvédelem – Már eleve ez is mi?! Hát én is védem az állatokat! Sőt, nálam jobban senki nem védi őket! – az annyira ellentétben áll egymással, hogy ez nem ad semmi okot arra, hogy nevetgélve veregessük egymás vállát. És még ezek nevezik magukat elfogadónak, meg toleránsnak. Hát meddig kell lemenni kutyába ezek miatt? Mit kell még eltűrnünk tőlük?

3. Amikor az általam remélt módon egymásra figyelő és tisztelettudó vita közben idézem a Bibliából Szent Pál apostolnak azt a mondatát, hogy „a férfi a feje az asszonynak”, akkor ő szemrebbenés nélkül felülbírálja az örök érvényű szent igazságot, és jön nekem a történetkritikai magyarázattal, a nők jogaival, meg az emanci-punci dumájával. Komolyan mondom, nem is csodálkozom, hogy ennyi buzi van ezek között. Hát azt se tudják eldönteni, hogy fiúk-e vagy lányok. És ezek akarnak diktálni a normális embereknek!

4. Ha azzal a teljesen egyszerű és józanul belátható ténnyel szembesítem valamelyiküket, hogy a legtöbb bűnöző a cigányok között van, ráadásul a mi kontónkra szaporodnak, miközben fogy a magyar, akkor ő elkezd nekem kiselőadást tartani a „mély-szegénységről” meg az oktatási reform szükségességéről. Már minden szavamra vigyázni kell, mert ezek uralnak minden médiát. A vízcsapból is az ő polkorrekt maszlagjuk folyik. Sőt, még a nemzeti kormányunk is kénytelen igazodni ezekhez a degenerált elvárásokhoz, ha nem akarják, hogy még ennél is jobban ellehetetlenítsék őket. Szinte már csak egyre beszűkülő réseken át suttoghatjuk az igazságot, mert attól kell rettegnünk, hogy bármelyik pillanatban jöhetnek értünk. Bezzeg a buzipropagandára, meg a delfines-jegesmedvés rögeszméikre dől a pénz a Soros féléktől.

5. Ők ugatnak diktatúráról, miközben nem veszik észre, mennyire jó dolguk van itt. Sehol a világon ilyen szabadság nincs, hogy ők is elmondhatják a hülyeségüket, és még csak lámpavasra se húzzák őket azonnal, sőt, le se verik a veséjüket érte. Szabadon vonulgathatnak bőrtangában, és még a rendőrök őket védik, a normális emberek meg kénytelenek a kordonok mögül kifejteni az épelméjű véleményüket.

6. Amikor csak óvatosan fölvetem, hogy talán észre kéne venni, hogy a mostani celebek és médiaguruk között milyen sok a buzi meg a zsidó, akkor mindjárt jönnek nekem azzal, hogy így kezdődött 1934-ben is, aztán mi lett a vége. Hát épp ez az! Hogy nem lett vége!

Ez csak néhány véletlenszerűen kiragadott példa. Ennél sokkalta nagyobb a baj! Mindez fényesen bizonyítja, amit eddig is tudtunk, csak már nem lehet nyíltan kimondani, hogy igenis, liberális véleményterror és diktatúra van a világon, amit a nemzetközi buzilobbi, meg a zsidó karvalytőke irányít a szabadkőműves páholyokon keresztül.

Nyilvánvaló, hogy tennünk kell valamit! Nem maradhatunk veszteg! Mi normálisok tartsunk össze! Harcoljunk a fenyegető dögvész ellen a tízparancsolat betartásával! Sőt, nevezzük méginkább nevükön a dolgokat, és a zsidó gyökerű tízparancsolatot sűrítsük össze a mindnyájunk által tudottan ősmagyar szkíta származású herceg, Jéshua szavaival: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből, és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” És ha valamely értetlenkedő libsibolsi vörös komcsi megkérdezné, hogy de ugyan már kicsoda is az én felebarátom, akkor adjuk meg nekik a kegyelemdöfést az irgalmas samaritánusról mondott példázattal, és annak tanítása szerinti életünkkel! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!”

És miután ezt végiggondoltam, felébredtem, és a kezem nem lógott a bilibe, mert van a házban angolvécé. Ú, a francba! Ez most azt jelentené, hogy én is konzervatív lettem?

gender