A kormányt bíráló, kemény hangnemű cikket közölt a pápalátogatásról a 200 éves múltra visszatekintő, neves londoni katolikus hetilap, a The Tablet. Az írás szerzője az ismert Magyarország-szakértő és kulturális antropológus, Marc Roscoe Loustau. Az alábbiakban a cikket foglaljuk össze.
A pápa látogatása
Ferenc pápa három napra látogat Magyarországra, találkozik Novák Katalin köztársasági elnökkel a Sándor-palotában, majd Orbán Viktor miniszterelnök fogadja a katolikus egyházfőt.
Ferenc látogatását nagy figyelem kíséri, tekintve, hogy a populista, nacionalista magyar kormányfő és pártja nem egyszer feszült össze a pápával.
A látogatás geopolitikai szempontból fontos nyilatkozatoknak is platformot nyújthat, ugyanis Ferenc beszélni fog a budapesti görögkatolikus egyházközösségekkel. A görögkatolikusok a legnagyobb keleti katolikus közösség Ukrajnában, akiknek szerepük volt az ukrán nemzeti mozgalmakban. A pápa a látogatás apropóján tisztázhatja, hogy bár Orbán Viktorral látszólag mindketten a béke táborához tartoznak, de míg Ferenc békefelhívásai abból a vágyból fakadnak, hogy az emberi szenvedés a leghamarabb véget érjen, addig a miniszterelnök kiszámított geopolitikai játékot játszik. Az általa javasolt béketárgyalások ugyanis azt jeleznék, hogy Ukrajna de facto elismerte, hogy Oroszország ellenőrzi területének egy részét.
Az elesettek segítése, mint kereszténység lényege
Ferenc pápaságának központi üzenete, hogy a kapitalizmus érzéketlenné teszi az embereket, köztük a keresztényeket is a társadalom legelesettebbjei iránt. Ebben a szellemiségben tesz látogatást a pápa a Szent Erzsébet-templom szomszédságában, katolikus szervezetek által fenntartott hajléktalan- és menekültszállókon. Ez a gesztus összhangban van azzal az üzenettel, amelyet a legutóbbi látogatása alkalmával, 2021 szeptemberben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjén címzett a magyarok felé, vagyis, hogy “nyújtsák ki karjaikat mindenki felé”.
Ehhez kapcsolódóan Loustau megemlíti a 2018-ban keresztülvitt alkotmánymódosítást, amely tiltja a “közterületen való életvitelszerű tartózkodást”. Vagyis a rendőrségnek jogában áll eltávolítani az utcán alvókat a közterületről és elkobozni a holmijukat.
A törvényt kritizáló érdekvédelmi csoportok ezt követően kormányzati zaklatással szembesültek: Iványi Gábor lelkész, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője hangot adott felháborodásának, hogy az állam bünteti a hajléktalanságot, és börtönnel fenyegeti a fedél nélkül élőket: “A keresztények nem azért keresztények, mert van egy papírjuk, amelyen az áll, hogy keresztények, vagy mert ’keresztény” pártot alapítanak’” – mondta. “A keresztények azért keresztények, mert arra törekszenek, hogy olyanok legyenek, mint Krisztus. Ami a menekültekkel, a hajléktalanokkal való bánásmódot, a prostitúció kezelését illeti, Ferenc pápa példát mutat nekünk, hogy hogyan kell úgy viselkednünk, mint Krisztus.”
Abúzus túlélők a Magyar Katolikus Egyházban
A pápa hivatalos programjában nem szerepel a papi szexuális visszaélések túlélőivel való találkozás, annak ellenére, hogy a magyar katolikusokat megrázták a közelmúltban napvilágra került visszaélési ügyek és azok vitatható kezelése az Egyház részéről.
A cikk Hodasz András ügyét említi, pontosabban azt a momentumot, amikor „a közösségi médiaszolgálatáról híres karizmatikus fiatal pap” a Szemlélek nevű oldalon számolt be arról, hogy egy pap gyermekkorában molesztálta őt. Később “megbocsáthatatlannak” nevezte, hogy a magyar egyház nem engedélyezte a visszaélési ügyek kezelésének független vizsgálatát.
Az ügy súlyosságát sok mindenen túl az is mutatja, hogy a Hodász cikk megjelenése után olyan sok túlélő kereste meg Gégény Istvánt, a Szemlélek Alapítvány elnökét, hogy külön honlapot hoztak létre, amely szakmai eszközöket és erőforrásokat kínál az áldozatoknak. Eközben egyértelmű volt, hogy az egyházi tisztviselők jobban aggódtak a következmények megfékezése miatt, amit az is jól szemléltet, hogy a Magyar Kurír a cikk megjelenése után villámgyorsan kiadott egy, az áldozat felé teljes érzéketlenséget mutató nyilatkozatot, melyben kijelentik, hogy nem volt előzetes tudomásuk Hodasz ügyéről. Sőt Veres András, a Magyar Püspöki Konferencia elnöke odáig ment, hogy kijelentette, hogy „Magyarországon a ’családbarát kultúra’ miatt – a liberális Nyugattal ellentétben – ritkán fordulnak elő visszaélések.” Így hát nem csoda, mondja Gégény, hogy az áldozatok nem bíznak az egyházban.
Ferenc a látogatásának első estéjén fog az ország püspökeihez szólni a Szent István Bazilikában. Bár nem valószínű, hogy kitér majd a visszaélési ügyek egyházi kezelésére, de ha a beszédben megemlíti az alázatos egyház szükségességét, akkor a győri püspök közelmúltban tett nyilatkozatai “a magyarok különleges kultúrájáról” talán más fényben fognak feltűnni.
Fordította és szerkesztette: Bonifert G. Rita