Amikor a feminizmusról, feminista teológiáról gondolkodunk, megkerülhetetlen kérdésként merül fel a férfiak szerepe a témában. Hol helyezkednek el a spektrumon, mi szükséges ahhoz, hogy egy férfi feminista legyen, és a tudományos életben feminista kritikát alkalmazzon? Hol férnek el a férfiak a feminista kutatások és a feminista vallási diskurzusok viszonylatában? Az alábbiakban ezt a kérdés igyekszem körüljárni Paul Reid-Brown tudományos publikációjának segítségével, amelyben ő maga, mint feminista férfi teológus tárgyalja saját kérdéseit és kételyeit.

Doncsecz Elizabet mesterszakos kulturális antropológus és vendégszerzőnk cikkajánlója következik.

Az esszé mivoltát részben Brown kijelentett elköteleződése adja a feminista kritika és annak konstruktív projektjei mellett. A cikk megírása idején, ez a tudományos és érzelmi elköteleződés egy doktori kutatás köré csoportosult, amelynek legfőbb célja a feminista vallási mozgalom bizonyos visszatérő filozófiai jellemzőinek bemutatása volt. Azonban ezen kutatás kapcsán azt mondja a szerző, hogy az a számos szorongás és nehézség, amellyel a kutatás során találkozott, vezette őt arra a pontra, ahol a feminista viszonylatokban elkezdte megkérdőjelezni: mi is az, amit ő csinál, még fontosabban, lehet-e, egyáltalán kell-e, hogy ezt csinálja? Utalva itt többek között a politikai, erkölcsi és érzelmi kiállásra, elköteleződésre a feminizmus és annak minden velejárója mellett.

A múltban ismert patriarchális teológiákhoz képest, a feminista teológia új, alternatív gondolkodásmódokat, eszközöket és módszertanokat vezetett be. Ezen újdonságok azonban egyszerre nyitottak meg új távlatokat és hoztak magukkal újszerű viszonyokat és problematikus kérdéseket. Amikor a férfiak elhelyezkedése merül fel a feminista gondolkodásban, alapvetően elterjedt az a kulturális felfogás, amelyet Brown is kiemel, miszerint a feminizmus és a férfiak szükségszerűen egymással szembenálló létezők. Az ismeretelméleti vagy etikai kérdések mellett azonban Paul Reid-Brown számára is fő kérdésként merül fel, hogy mit is jelent vagy jelenthet egy férfi akadémikus számára, ha valóban komolyan veszi a feminizmust. A kutatási dilemma gyökere, hogy vajon lehet-e a feminista akadémiai diszciplínák segítségével teljes valójában írni egy feminista vagy egy radikális feminista vallásról, férfiként?

A vallási identitásképzésben, hasonlóan az életkilátások szempontjából, megkérdőjelezhetetlen különbséget jelent a szexuális különbség. Ennek értelmében, ahogyan azt Brown is tárgyalja, minden olyan állítás, amelyet ő maga férfiként, a feminizmus nevében tesz vagy tehet, más viszonyban áll a hatalommal, mintha egy nő tenné ugyanezeket a kijelentéseket. Az a tény, hogy a feminista diskurzusok lehetővé teszik a férfiknak a feminista elméletalkotás lehetőségét, önmagában nem oldja fel ezt a problémát. Brown úgy értékeli, hogy amennyiben mások a „férfi” kategóriával azonosítják őt, addig a feminizmushoz való viszonya kétértelmű és talán lehetetlen marad. Az esszé olvasása során több ízben merül fel ugyan az a kérdés: beszélhet-e egy férfi produktívan, mint feminista teológus? Ezt a dilemmát több témában is végig járja Brown, többek között lényegesen kitér a „goddess feminism”, azaz „az istennő feminizmus” irányzat gondolataira, amely itthon egyelőre még egy kevésbé elterjedt ága a radikális feminizmusnak. Ez a mozgalom főként a nőiesség, a női testiség meghatározásával, illetve a hatalom kérdésével foglalkozik, azonban, ahogyan azt Paul Reid-Brown is kiemelte, fontos kritikákat támasztottak vele szemben a társadalmi konstruktivista és a queer elméleti perspektívák is. Ezek a kritikák legfőképpen arra vonatkoztak, miszerint a mozgalom alapján a nőiesség kiváltságos hozzáférést nyújt az Istennőhöz, ez azonban kiszorít mindenki mást a teológiai nézetből, aki nem biológiailag megtestesült nő.

A szerző elismeri, hogy a feminista akadémikusoknak elég problémájuk van a szexista diskurzusok, intézmények és gyakorlatok tengerében. Ezen problémák Brown kijelentésével egyenes arányban nőnek azzal, hogyha valaki férfiként veszi komolyan a feminista diskurzusokat és hagyományokat. Kétségtelenül elfogadja azonban, hogy a vallástudományt és annak tanulmányozását olyan módszertanok és elméleti keretek alkotják, amelyeket férfi szempontok alakítottak ki, s ezeket különböző területeken a feministák megkérdőjeleznek. Paul Raid-Brown olyan férfinak vallja önmagát, aki komolyan veszi ezeket a feminista aggályokat, azonban folyamatos kételyben áll azzal a kérdéssel, hogy mennyire veszi át a maszkulin módszertani problematikákat és kényszeríti ezeket egy olyan feminista teológiára, amely aktívan ellenzi azt.

Fontos felismerése a szerzőnek, hogy amikor egy férfi kapcsolatba lép a feminista diskurzussal és diszciplínákkal, akkor potenciálisan olyan határt lép át, amelyben a jelenléte káros és nemkívánatos lehet. Kifejezi, hogy ezt a környezetet tudatossággal és tisztelettel kell megközelíteni. Kiemeli, hogy férfi akadémikusként igen is óvatossággal kell eljárni, hiszen minden diskurzus, amit folytathat, hatalommal töltött, és fájdalmas nézeteltérések merülhetnek fel. A károkozás kérdésének körüljárása során felmerül a szerzőben az a dilemma, vajon mit is akarhat egy férfi a feminizmustól? Hogyan léphet be úgy egy férfi akadémikus a feminista diskurzusokba, hogy saját vágyait és céljait mellékágra helyezi. Visszatérő kérdés Brown-ban is személyesen, hogy miért is érdekli őt a feminizmus. Racionálisan tekintve a tényekre, természetesen nem nehéz érveket felhozni a feminizmus mellett, azonban fontos és mély érzelmi töltete is van a kérdésnek. Brown tárgyalja Roland Barthes nézetét, miszerint azt tanulmányozzuk, amit vágyunk vagy félünk. Paul Reid-Brown ezzel mutat rá arra az alapvető dilemmára, amellyel a férfiaknak meg kell küzdeniük a feminizmus iránti érdeklődésükkel kapcsolatban. Saját élményét hangsúlyozva beismeri, hogy érdeklődését a feminizmus iránt mindig is fűtötte a vágy. A férfiak elköteleződése soha nem teljes mértékben a nők érdekeit szolgálják, minden esetben többnyire saját vágyaik és céljaik kiszolgálása élteti az érdeklődésüket. Nyitott kérdésként veti fel a szerző, hogy vajon mennyire képesek a férfiak átalakulni, saját vágyaikat és értékeiket úgy formálni és alakítani, hogy többé ne járuljanak hozzá a nők elnyomásához.

Reflexíven visszautalva a tárgyalt kérdésekre Paul Reid-Brown lényegi álláspontot fogalmaz meg: nem tud meggyőző válaszokkal szolgálni a felmerült kérdések kapcsán. Fontos kijelentése azonban, hogy a férfiaknak tudatosan figyelembe kell venniük a valódi fájdalom okozásának lehetőségét, amikor a feminista diszciplínák területére lépnek és el kell ismerniük, hogy értékeik, vágyaik és céljaik elkerülhetetlen szerepet játszanak feminista érdeklődésükben. Brown kijelenti, hogy minden férfinak, aki hajlandó komolyan venni a feminizmust és annak értékeit, fel kell készülnie identitásának saját, és mások által való megkérdőjelezésére.

Rendkívül fontos felismerése az esszének, miszerint a feminizmus nem egy eszköz vagy módszer, amelyet a férfiak felvehetnek, majd használat után letehetik, ahogyan kívánják. Brown értelmezésében a feminizmus egy folyamatos átalakuló folyamat, mind személyes, mind társadalmi értelemben véve. A férfiaknak, akik komolyan veszik ezt, fel kell készülniük arra, hogy a feminizmussal való kapcsolat révén folyamatosan változnak, mégis nyitottnak kell maradniuk a feminista kritikára.

Még ha nem is kapunk választ minden kérdésre a publikáció olvasása után, Paul Raid-Brown munkája sokban hozzájárul egy olyan diskurzus elindításához, amely kétségtelenül fontos volna az akadémiai világban, illetve azon túl. Kontraproduktív lehet megoldási javaslatokat felállítani a feminizmus vagy a feminista teológusok számára, azonban fontos megállapítás ennek a felismerése. Hasonlóan annak mérlegelése, vajon mennyire van szüksége a feminista nőknek újabb és újabb javaslatokra férfiaktól és nem csak arra irányul a figyelem, hogy egyáltalán a férfiak komolyan vegyék az aggályokat, amelyeket támasztanak feléjük és gondolkodásra késztessék őket. Fontos felismerés lehet, hogy a férfiak is képesek aktívan tenni annak érdekében, hogy a korábbi patriarchális módszertanok és nézetek mellett a feminista elméleti keretek is egyenrangúak legyenek. Szükséges mérlegelniük azt, hogy hogyan tudnak a feminista diskurzusokba oly módon belépni, hogy azzal ne okozzanak kárt. Annál is inkább, hiszen, ahogyan azt a szerző is kifejti utolsó fejezetben, a feminista tudatosság egyik legfőbb fokmérője az aktív cselekvés, amellyel hatunk másokra.

Reid-Brown, Paul (2004): Reflexive Transformations: Research comments on Me(n), Feminist Philosophy and Teological Imagination, Continuum International Publishing Group, London, 190-200. o.