Mi hajtja előre és tartja meg a 8. kerület civil közösségeit? Hol volt, amikor kitört az ukrajnai háború? Kik laknak most a Mandák-házban és mivel foglalkoznak? Mit gondol a nemrég elhunyt TGM-ről, akivel számos tüntetésen vettek részt együtt? Miért keresztény országok a skandináv államok? Bolba Mártát a felnövekedéséről és az országos politikáról is kérdeztük. Meg arról, hogy miért tiltották ki idén a katolikus, református és baptista kollégái az ökumenikus imahétről.

A Szabadság vándorai c. interjúsorozatunkból. Korábban Bod Péter Ákossal, Falus Andrással, Izsák Norberttel, Nádori Gergellyel és Pecsuk Ottóval beszélgettünk.

Mesélj az első 10-15 évedről. Azt olvastam, már gyermekként túl voltál a pályaválasztáson és lelkész akartál lenni.

Ez valóban igaz, gyerekkori álmom volt, hogy lelkész leszek. A családom kis csonka-bonka, sérült család. Tipikus, elhanyagolt gyerek voltam, és nagyon kellettek a külső keretek. Vonzódtam oda, ahol szeretetet kapok. Engem gyakorlatilag megmentett az egyház, és az iskolával együtt másodlagos szocializációs térként nagyon megerősítő közeget biztosítottak számomra. Katolikus általános iskolába jártam, mert az volt a legközelebb. Oda kellett a keresztség, de nem a katolikusok kereszteltek meg, mert mindkét szülőm a második házasságában élt, és ez vadházasságnak számított, hanem az evangélikusok. Akkor kezdtem evangélikus hittanra járni. Jártam egy különleges alkalomra, egy Játszóháznak nevezett pénteki gyermekfoglalkozásra, amit egy német lelkész és egy középiskolás lány tartott. Ezt annyira szerettem! Erőszakmentes, bátorító, tápláló szeretetet tapasztaltam, és olyan jó gyermekközösség alakult ki, hogy azóta az lebegett a szemem előtt: én is ezt akarom csinálni.

Összefoglalom: otthon hiányzott kicsit a szeretet és a szervezett keretek, és ezt találtad meg az egyházban és az iskolában.

A kicsit azt te mondtad. Nagyon hiányoztak. Nem voltak meg.

Megosztanál még néhányat a gyermek- és kamaszkori élményeid közül?

Nagyon szerettem olvasni, szisztematikusan mindent elolvastam. Később a magyar nyelv és irodalom szakot is elvégeztem. Az olvasás nagyon nagy erőforrás. A könyvtár lett még egy olyan színtér, ahol nagyon szerettem létezni. Sopron belvárosában nőttem fel, a lakóhelyemtől 7 percre volt a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum, ahova a katolikus iskola után jártam. Félútra volt az evangélikus templom, tehát harangszóra bőven elég volt iskolába indulni. 5 perces távolságra pedig a városi könyvtár. Ebben a körben mozogtam és ez nekem nagyon-nagyon sokat jelentett. Mivel nem szerettem hazamenni, a könyvtárban töltöttem az időmet, a könyvtáros nénik nagyon szerettek, és én is őket. A gimnáziumban minden lehetőséget biztosítottak a szabadidő eltöltésére, 8 féle különórára jártam: tánc, olasz nyelvóra, kerámia- és textilszakkör, röplabda, iskolai kórus, még matekszakkörre is. Minden tanáromra nagy szeretettel gondolok. A líceum mellett a római katolikus egyházban a Szent György-plébánia volt az a hely, ahol felnőttem. Mindenféle ifjúsági programokat szerveztünk, bálokat, sportprogramokat, 24 órás úszást, kerékpártúrát, teaházat, filmklubot. Olyan háromszázan együtt mozogtunk, és azon belül a nagyon jó barátaimmal, tíz-tizenöten sülve-főve, éjjel-nappal. Ezek egy biztonságot nyújtó, nagyon barátságos felnövekedés keretei. Kifelé éltem, pezsegtem az egyházamban.

Ki is nyílt a világ, az evangélikus egyházzal kijutottam Finnországba. Minden magyarországi gyülekezetnek van egy finn testvérgyülekezete, nekünk Seinäjoki volt. Sok időt töltöttem ott nyaranta. Nagyon inspirálóak számomra a finnek, jól látszik, hogy ott nem szitokszó a politika. Közszolgálatot jelent és megbecsülik a politikusaikat. Jó minta arra, hogy politikusnak lenni nem csak valamiféle becstelenséget jelent.

Az Istennel való első találkozásokra sokféle modell létezik: radikális megtérés-élmény, kulturális kereszténység, hagyományok elsajátítása, és így tovább. Nálad ez hogy történt?

Én belenőttem, nekem ez volt a közegem, a halnak a víz, ebben tudtam szabadon lélegezni. Nagyon érdeklődő voltam a teológia iránt, a gimnáziumban nagyon komolyan vették a hittant. Bibliakritikával megtűzdelt, komoly kompetenciát adott ahhoz, hogy aztán elkezdjem a felsőfokú teológusképzést. A hitem egy komplex dolog, amiben a spiritualitást a klasszikus vallásosság elemei adták, rengeteg énekléssel, igehirdetéssel, úrvacsorával. Sok evangelizációt szerveztünk, énekeltem dicsőítő zenekarban, csatlakoztam a helyi taizéi imakörhöz. Volt egy naplóm az ágyam mellett, abba írtam mindent, imádságokat és a legmélyebb gondolataimat. Folyamatosan reflektáltam a hitemet, istenkapcsolatomat, kamaszként ezt is, mint minden mást nagyon intenzíven éltem meg. Szenvedéllyel, autentikusan. Ezt a közeget szeretném magam körül is létrehozni. Egy nagy, tágas tér vett körül. Az egyház nálunk nem elnyomó, gondolatokat korlátozó vagy bántalmazó, intellektuálisan szűkös légkört jelentett, hanem egy reflektált, egészséges támaszt nyújtó, szeretetteljes közeget. Nekem az Egyháznak a legjobb arca jutott.

Ebben az sem okozott törést, hogy 2012-ben Budapestre jöttél, a 8. kerületbe?

Nem. Azóta is élek, mint hal a vízben, nagyon szeretem ezt csinálni.

Kik laknak most a Mandák-házban és milyen szervezetek dolgoznak itt?

A Mandák-ház a józsefvárosi evangélikus egyházközség tulajdona. Bérbe adjuk az ingatlanrészeket, körülbelül 60 lakónk van. Ennek a fele egyetemista hallgató, és vannak intézményi bérlőink is, akik szociális szolgáltatásokat nyújtanak. Ezek civil szervezetek, önálló, autonóm működéssel, mégis együttműködve egymással és a gyülekezettel. Vannak olyan lakóink, akik hátrányos helyzetűek, van két ukrán család, és itt lakunk mi is a férjemmel, három gyermekünkkel. Itt van a gyülekezet temploma és helyiségei, amiket megosztva használunk a civil szervezetekkel. Ezeknek nem itt vannak a fő tevékenységei. Átmenetileg, a megemelt rezsiköltségek miatt a Deviszont Közösségi Tér jelenleg nem rendelkezik állandó hellyel. Ez a közösség a felszabadítás pedagógiája mentén főként technikumba járó középiskolásokkal foglalkozik, ifjúsági, szociális munkával, és a politikai eszmélődéssel is. Nagyon szeretem ezt a módszertant.

A Város Mindenkié lakhatási aktivista mozgalom és az Utcáról lakásba! egyesület is tart itt alkalmakat. A gyülekezet hitéleti tevékenysége is itt valósul meg, bibliaórák, keresztelési előkészítő, jegyesoktatás, hitoktatás. Az utóbbi pénteken van, azon a napon, amikor a számomra sokat jelentő Játszóházat is tartották Sopronban. Mi is ezt csináljuk a kicsikkel. Most Istennel szövetségben címmel Mózes történeteit dolgozzuk fel kreatív módon, a hittan munkaközösség és az élménypedagógia segítségével. Péntekenként hívjuk, várjuk őket, vagy értük megyünk. Esténként nyitott vacsorát tartunk, vasárnap pedig istentiszteletet. Kis létszámaink vannak, nagyon családias az egész, erős emberi kapcsolatokkal egymás között, és viszonylag nagy fluktuációval.

A helyi politikában nagyon jelentős tényező az alulról szerveződő, városi mozgalmatok, amelyben a Mandák-ház és te is kiemelt szerepet játszotok. 2017-ben az önkormányzati választásokon is indultál. Hogyan látod magadat és a munkatársaid ebben a folyamatban?

Egy szép ívet látok, ha visszatekintek az utóbbi évekre, ami talán túl idealisztikus, mint minden nagyon megcsiszolt ív, de nem baj, ha néha megírjuk a saját sztorinkat. A Közöd Civil Társaság egy helyi közéleti kör volt, amelyből spontán alakult egy aktívabb politikai szerepvállalás. Úgy gondoltuk, hogy érdemes jelöltet indítani, mert akkor a témáinkat képesek vagyunk szélesebb körben kommunikálni. 150 önkéntessel csináltuk meg a választási kampányt, ami egy modellváltás volt abból a szempontból, hogy ez egy civil kampány volt, mikroadományokból, és személyemben független jelöltet állított a közösség. Udvarhelyi Tessza volt a kampányfőnök. Nekem hatalmas élménynek bizonyult, és akkor úgy éreztük, hogy ebben nagyon nagy erő van. A kampány résztvevői azonos értékrenddel együtt cselekedtek, megtanultuk a kampány technikáit. Egy nagyon talpas kampány lett belőle: oda kell menni, ki kell osztani, be kell dobni, be kell csöngetni, be kell kopogni. Lila lett az ujjam, annyit kopogtattam, 5 ezer lakásba kopogtattunk be, és ez nagy helyismeretetet is adott. Nagyon élveztem.

Másodjára, 2018-ban Győri Péter volt ennek a közösségnek a polgármester-jelöltje. Megtanultuk, hogy ha az ellenzék megosztott, akkor nem tud nyerni. 2017-ben Dopeman-t indította rám az MSZP. Szexi kampány volt, a rapper meg a lelkésznő. Végül Dopeman és Győri Péter is veszített, Sára Botond lett a fideszes polgármester az időközi polgármester-választáson. Megint csak tanultunk valamit, hogy a pártokkal hogyan tudunk úgy együttműködni, hogy a civilek is részt tudjanak benne venni, de ne rontsuk le egymás győzelmi esélyeit.

Harmadjára aztán, Pikó András választási kampányában ez már kiforrott. Az tényleg egy sikeres kampány lett, és minden várakozásunkat felülmúlta. Azt is Udvarhelyi Tessza vitte, a képviselőtestületi helyek kétharmadát megszereztük. Ez egy alulról jövő, sok önkéntest mozgató, direkt kapcsolatokat felvevő, kopogtató, emberek között jelen lévő módszer, amit a Szikra mozgalom is visz, és amelynek Jámbor András személyében most lett parlamenti képviselőhelye is.

Láttalak egy tüntetésen együtt fellépni a nemrég elhunyt Tamás Gáspár Miklóssal, aki sok szállal kötődött ezekhez a mozgalmakhoz. Milyen emlékeket őrzöl róla?

Nem voltam vele közeli kapcsolatban. Persze, amikor eszmélkedtem és kibontakozott a világlátásom, generációm más tagjaihoz hasonlóan én is próbáltam visszaolvasni, hogy miket írt TGM, mint a szellemi környezetem nagysága. Én elsősorban az evangéliumot olvastam, és azon orientálódom a mai napig. Amikor először hallottam őt közelebbről, az nagyon érdekes élmény volt. 10 éve történt, a Hallgatói Hálózat rendezett egy eseményt a Sirályban. Misetics Bálint beszélt az önként vállalt szenvedésről, ami engem nagyon megragadott, mert éreztem, hogy mennyire összevág a kereszténységgel. Beszélt az Antigonéról, hogy van, amikor a törvény meg a jó nem fedi egymást, és érezzük az erkölcsi jót. Beszélt a polgári engedetlenségről, és hogy az milyen etoszokon épül fel. Henry David Thoreau-t és a Martin Luther King-féle mozgalmat említette. Éreztem, hogy ez egy keresztény dolog és ebbe bele tudom tenni a hitemet, a kereszthordozást, az erőszakmentes ellenállást, az ellenség szeretetét, minden olyan jóságot, amiben nagyon mélyen hittem. Aztán a diákok, akik ott voltak, ebből nem értettek semmit. Miért a szenvedésről beszélünk? És akkor fölállt TGM, és elkezdett beszélni a tanítványságról és a kereszténységről. Akkor, ó Istenem, úgy éreztem, hogy értem ezt az embert, és van közöttünk valami mély kapcsolat. Erről nem sokat beszélt egyébként, hogy ő hogy van a kereszténységével, de szerintem keresztény volt. Legalábbis ez akkor engem nagyon megragadott. Aztán elég sokszor előfordult, hogy részt vettünk ugyanazokon a tüntetéseken, volt, hogy egymás után léptünk fel, ez egyébként a rólam készült portréfilmben, A Mandák Ház lelkészében is látható. Ő volt a sztárfellépő, én meg a pap.

Hogyan vettetek részt a menekülteket segítő munkákban?

2015-ben kezdtünk menekültmunkával foglalkozni, akkor a szír menekültkrízisben. Ott is azt éltem meg, hogy kinyílnak az ajtók, megnyílnak a szívek, emberek beengedtek idegeneket zuhanyozni a lakásaikba. Ez a csodálatos kenyérszaporítás története, a Szentlélek ereje, minden volt. Több ezer ember megmozdult, kis nylonszatyrokkal szállították naponta az ételt a menekülteknek a pályaudvarokra, a közterekre. Az állam szerepvállalása botrányos volt, itt a kerületben Kocsis Máté országgyűlési képviselő azt írta ki a Facebook-oldalára, hogy késelnek és gyújtogatnak. A baba-mama körömre járó kismamák rettegtek és nem mertek kimenni. Kézen fogtam őket és konkrétan együtt, mert nekem is akkor kisgyerekem volt, babakocsival odamentünk és megmutattam nekik, hogy itt pihennek az emberek a közparkban, nem késelnek és nem gyújtogatnak. Együtt röplabdáztunk ott a srácokkal, volt, aki gitározott, énekelt, gyönyörű volt.

Akkor elkezdtük szervezni a munkát, itt a gyülekezeti teremben 30 különböző szervezet hetente találkozott operatív megbeszélésekre. Ebből van nekem egy széles menekültügyi kapcsolatrendszerem. Nagyon szerettem ezt az időszakot, itt a házban is laknak azóta is folyamatosan menekültek. Az evangélikus egyház is elkezdte, főleg német és amerikai pénzekből a segítségnyújtást, volt itt egy tanácsadó irodájuk, Integrációs szolgálat néven, lakhatási támogatást, szociális munkát, iskolai beiratkozást támogattak. Hatalmas ügyfélforgalmat tapasztaltunk, havi 400 egyedi esetszámmal.  Nagyon meggazdagodtam: ízek, fűszerek, kultúrák, emberek, szokások, arcok, nyelvek, kinyílt a világ, nagyon szerettem ezekkel a menekült családokkal együtt élni és azt is szeretem, hogy a gyerekeim így nőnek fel. Itt bármihez kezdünk, főzünk egy közös vacsorát, vagy csinálunk egy előadást vagy kertészkedünk, az mindig interkulturális lesz és különböző társadalmi osztályokat megszólító. Ez egy nagy érték, hogy lehet ilyen diverz módon békés közösséget létrehozni. Van az udvarunkban egy 8 méteres trambulin, nagyon szereti mindenki. Azt gondolom, hogy ez a világbéke szimbóluma. Sokszor előfordul, hogy benne ugrál zsidó, keresztény, muszlim, roma, nigériai, mindenféle ember. Együtt nevetgélnek, kacagnak.

Hogyan ért titeket az ukrán menekültkrízis és hogyan tudtátok támogatni a menekülteket?

Az AWON, az A World of Neighbours európai vallásközi, 30 országból szerveződő menekültsegítő szervezet keretei között kezdtünk dolgozni. Ennek létrehozását Antje Jackelén, a svéd lutheránus egyház érseke kezdeményezte. Ennek 2022 februárjában tartották egy svédországi alkalmát, ahova engem is meghívtak. Ennek az utolsó napján tört ki az ukrán háború. Ott, élő adásban kérdeztek, hogy most mi lesz? Rögtön írtam Tamara barátnőmnek, aki egy kijevi fuvolaművész lány, és akivel Lipcsében töltöttünk egy évet, és tudtam, hogy veszélyben van, mert bombázták Kijevet. Vele Messengereztem végig az első napokat. Aluljáróban élt és akkor temette el az édesanyját. Rettenetes volt az egész, de élve kijutott a városból. Így nekem rögtön nagyon személyes is lett, és hát ott voltam éppen egy nemzetközi menekültügyi konferencián. Akkor azt mondtam, hogy a háború azt jelenti, hogy emberek halnak meg és azt jelenti, hogy az életüket féltve el fognak menekülni.

Aztán itthon meghirdettük az első önkéntes akciókat, és itt a Mandák-házban nagyon sok segítség összpontosult, mert az emberek ide hozták be a gyűjtéseket, mi meg újraosztottuk. Tömegkezelési problémákkal küzdöttünk, mert annyian jöttek ide segítséget kérni, hogy nem bírtuk a tömeget. Akkor a pályaudvarokon már nem lehetett segíteni, mert kizavarták onnan a segítő embereket, és az önkéntesek csatlakoztak ide. Be kellett zárni aztán a kapunkat. Nagyon sok konfliktus származott ebből, hogy neked jut, de neked nem. Ebben a segítésben is megtapasztaltam a Szentlélek erejét, a kenyérszaporítást: egyik nap üres a polc, másnap meg teli. Nagy csodákat él át ilyenkor az ember. Mindenki azért jön, hogy segítsen, a szeretet ereje óriási, nagyon kézzelfoghatóan érzékelhető, és itt semmi más nincs, csak a hit, meg a csodák, mert amúgy nem tudod, hogy másnap mi lesz, de mindig lesz valahogy, és ez nagyon szép dolog.

Aztán ez a szolgálat professzionalizálódott, az ENSZ menekültügyi főbiztossága, az UNHCR partnerszerződést kötött a gyülekezetünkkel. A Magyarországi Evangélikus Egyház saját gyűjtésével és külföldi partnerei segítségével is támogatja a munkánkat. Ezzel anyagilag jobb helyzetbe kerültünk, tudtunk alkalmazni munkatársakat és hatékonyabb adminisztrációt kialakítani, lepedőnyi Excel-táblával, nagyobb szaktudással és jobb munkaszervezéssel. Kiszámíthatóvá, nyomon követhetővé és visszakereshetővé tettük az adományosztást és ezen kívül integrációs típusú, a szociális kompetenciákat fejlesztő, a traumakezelést segítő közösségi munka zajlik most, közösségi programokkal. Nyílt egy mosodánk, 9 új mosó-szárítógéppel. A 13. kerületi önkormányzattól béreltünk egy házat, amit átalakítottunk menekülteket segítő közösségi központtá. Az a neve, hogy Dévai Fogadó, mert a Dévai utca 11-ben van, és azért fogadó, mert az irgalmas samáriai példázatában szerepel a fogadó. Jelenleg 150 családnak tudunk kiszámítható módon csomaggal segíteni. Ez szomorúság és szűkösség, sokkal több embernek lenne szüksége rá. A várólistáról sérülékenységi szempontok alapján lehet bekerülni.

Sokat jártál Finnországban, Svédországban. A keresztény fundamentalisták és a kormány propagandistái szeretik úgy beállítani az ottani egyházakat, mint a liberális fertő központjait, ahol az LMBTQI-lobbi már teljesen kifejlett, és ahol kezdenek kiürülni a templomok. Te belülről ismered ezeket a közösségeket és országokat, mit tapasztaltál?

Skandináviában a kultúrában van benne a kereszténység. Kint hagyod a biciklidet és nem lopják el. Ezek keresztény országok. Nyerőgépeket raknak az ábécékbe, apukák játszanak ott a vasárnapi bevásárlás után és minden bevétel az ifjúsági és sportminisztériumnak megy. A nyereségből gyermekprogramokat finanszíroznak és nincsenek kaszinók. Klasszikus államegyházi gyökerekről beszélünk, amelyek a reformáció idején váltak egy az egyben protestánssá. Nehéz népegyházi keretben értelmezni a kiürülés fogalmát, mert a kiürülés ahhoz képest értendő, hogy eddig szinte kötelezően megkereszteltek minden kisgyereket. Hogy közülük ki jut és milyen mélységig hitre, az tényleg inkább egy kultúrateremtő dolog. A neoprotestáns áramlatok vagy az átfűtött, extatikus, karizmatikus gyülekezetek ott nem annyira terjedtek el. Skandináviában te így lélegzel, mert ez a közeged, és ez benne van a jogrendben, a kultúrában, az énekeidben, az oktatási rendszeredben, a tiszteletben, az egyenlőségre törekvésben, a nagyon erős szocialista ethoszokban. Hogy legyen minden sarki iskola egyformán magas színvonalú, mert az emberi méltóság az a fény az éjszakában, és nevelni kell az embereket. A kiürülés a szekularizmussal járó természetes velejáró mindenütt. Az egykori 100 százalékhoz képest lehet, hogy ürül ki, viszont aki meg jár, az lehet, hogy azt a fajta spiritualitást éli, amit ott kap. Ezt nem mindenki ugyanolyan intenzitással éli meg, és ez egyfajta őszinteséget is jelent és kulturális diverzitást is okoz. Valakinek az a spiritualitás, amit egy evangélikus istentisztelet liturgikus élménye tud nyújtani. Az akkor megtartó tud lenni egy-egy élethelyzetben.

Magyarországon a radikálisok óriási patáliát csaptak egy néhány bibliai idézet miatt perbe fogott keresztény, a volt finn belügyminiszter, Paivi Rasanen körül. Erősödő európai keresztényüldözést látnak mindenhol.

A finn egyháznak is van olyan szárnya, amely például amellett kardoskodik, hogy ne lehessenek nők lelkészek. Én nem a fundamentalista szót használom, ahogy ti például a Felszabtéren, hanem a biblikus literalista kifejezést. Ők egy szűk, következetlen és a hangsúlyokat nem világossá tevő hermeneutikat követnek. Ez egy nem reflektív gondolkodásmód, ami szembehelyezkedik a felvilágosodással. Nagyon védelmező, defenzív alapállású és így tovább. Finnországban is vannak ilyenek, Svédországban is erős a szélsőjobb és az egyházban is megvannak ezek a politikai erők.

Magyarország sajnos teljesen el van tévedve. A nemzetközi közösségben és egyházban, a Lutheránus Világszövetségben, a különböző szervezetekben és küldöttségekben minket nagyon szeretnek, és csak itt belföldön van ez a nagyon fura dolog, hogy furcsán néznek ránk. Az AWON is ezt jelentette nekem lelkileg, hogy nem én vagyok az egy szem hülye, aki szembemegy a forgalommal az autópályán.

Neked milyen a kapcsolatod itt Józsefvárosban a többi felekezet lelkészeivel?

Elmondok egy nagyon friss történetet. Iszonyú, valamilyen stand-up műsorban kellene az ilyeneket előadni. Siralmas, de valahol komikus is. Az ökumenikus imahét január végén zajlott és a kerületi lelkészközösség engem onnan egyszerűen kizárt. Katolikusok, reformátusok és baptisták. Pedig abszolút nincs ehhez joguk. Megjelent nálam öltönyben, nyakkendőben az egyik református lelkész kollégám és felsorolt 10 nevet, hogy ezekkel a lelkipásztorokkal egy véleményen vannak arról, hogy én ne jöjjek erre az imahétre. 10 éve járok oda, ez az evangélikus gyülekezet pedig 25 éve vesz részt az imahéten. Mint házigazda és mint igehirdető is. Kikísértem az ajtón, és felhívtam a katolikus papot, hogy mi újság? Mondta az atya, hogy hát nem volt mit tenni, mert Márta, ez a református lelkész kolléga arról tájékoztatott bennünket, hogy te szervezed a Budapest Pride-ot, és ezért téged a kerület kitüntetésben részesített. (Ez a Józsefvárosi Becsületkereszt, amit 2022 decemberében vettem át.) Nem volt mit tennünk, ki kellett zárnunk az ökumenikus imahétről – mondta az atya. Emailben is próbáltam jelezni, hogy ez koholt vád, és állítsák helyre az eredeti állapotot. Erre a baptista kolléga csak annyit írt, hogy van egy erkölcsi minimum, ami alatt nem tudnak velem közösséget vállalni.

Az evangélikus egyház nem segít?

Szerintem nem akarnak botrányt csapni, az ökumenikus tanács főtitkára sem szólalt meg, a püspökünk sem. Az ilyen egyházi közegek legjobban a botránytól és a békétlenségtől irtóznak, én meg most nem hajtottam igazán ezt a dolgot, mert nem volt lelkierőm arra, hogy visszafúrjam magam ebbe a „testvéri” közösségbe. Szeretem a melegeket, ez konkrétan igaz, de az természetesen tételesen nem igaz, hogy én szervezem a Budapest Pride-ot, az pedig pláne nem igaz, hogy ezért tüntetett ki a kerület. Az ökumené szellemével mennek szembe és az a botrányos ebben, hogy az ökumené azt keresi, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt. Egy szexuáletikai kérdésben nem tudunk egyetérteni. Ezek alapvető írásértelmezési kérdések is, mert ők azt mondják, hogy én nem az írás szerint tanítom a népet és ezért tévtanító vagyok. Ilyen erős mondatokat mondanak, holott a szentségtan senkit sem érdekel, merthogy a baptisták és a katolikusok simán imádkoznak együtt, holott olyan alapvető kérdésekben, mint az újrakeresztelés, nem értenek egyet. A melegekhez való viszonyulás számukra sokkal fontosabb. Ez önmagában árulkodó.

LMBTQI-kérdésben egyébként mi az álláspontod? Magyarországon engednéd, hogy aktív, ilyen szeretetkapcsolatban élő ember lelkész legyen, vagy összeadnál ilyen párokat?

Megerősítő és elfogadó vagyok a melegekkel, rendszeresen együtt imádkozom meleg keresztényekkel. Egyházszervezeti, fegyelmi kérdések miatt jelenleg nem adnék össze meleg párokat, mert a magyarországi evangélikusoknál ez nem szabályos, és most nem lehetnek a lelkész kollégáim melegek, legalábbis nyíltan. Németországban, Ausztriában, Skandináviában ez semmilyen problémát nem okoz. Nekem sem okozna semmilyen problémát, azt gondolom, hogy mindenki, aki felnőtt és egymást szereti, és egy rendezett szeretetkapcsolatban így tud élni, azon Isten áldása van. Ha a magyarországi egyházban is szabályos lesz, örömmel fogom fogadni.

Mik a terveid a következő hónapokra, évekre?

A folyamatainkat szeretném tovább vinni, a gyülekezet hitéletében közeget biztosítani arra, hogy szeretetteljes istenkapcsolatban tudjunk közösségben lenni. Ezen kívül a legfontosabb, hogy teret adunk két közéleti és szociális tevékenységnek. Az egyik a bérlői érdekvédelmi közösség, amely a józsefvárosi önkormányzati bérlakók önszerveződését, közösségszervezését segíti. Ez az ő megerősítésük, hatalomba segítésük. Itt körbeülik az asztalt, vagy a templomban nagy körben beszélgetnek politikusokkal és kiállnak az érdekeikért. Ilyenkor olyan autentikusan hangzik el, hogy tisztelet, méltóság, remény, hit, szeretet, egymás iránti figyelem, odafordulás, segítés! Két forrás támogatja ezt, az egyik egy amerikai, alapvetően jezsuita, de most már vallásközi kezdeményezés, a Faith in Action, amely a hitalapú közösségszervezés gyakorlatait terjeszti. A másik egy magyar, közgazdászokból álló és a társadalmi felelősségvállalást gyakorló csoport.

A másik fontos küldetésünk a Dévai Fogadó menekültmunkája. Ez csatornázza a jóságot, sok gyülekezetnek, közösségnek, kórusnak, baráti körnek, üzletnek, társadalmi szervezetnek, szakmai szervezet munkájának teremt teret. Ezzel egy olyan Magyarországot építünk, amit ma magunk is szeretnénk látni magunk körül. Egy elfogadó, szeretetteljes, barátságos, a vendégeket jó szívvel fogadó közösséget teremtünk.

Neked vannak politikai ambícióid? Ha felkérnének országos szerepre, nyitott lennél rá?

Nem. Ha létrejönne egy nagyobb, országos mozgalom, akkor a mozgósításban tudnék a legtöbbet segíteni. A képzésekben, a stratégiaalkotásban, vagy egy olyan értékrend továbbadásában, ami megsokszorozza az együttműködési készséget és valóban az emberközi, valós problémákat helyezi előtérbe. Minden politikát, ami át akarja ugorni ezt a szintet, hiteltelennek tartok és kicsit sem akarok benne részt venni. Amíg valaki csak kommunikál és nem szerveződik, az kifejezetten káros. Az csak elitcserét eredményez és új politikai celebritásokat termel ki, akik hamar jönnek és hamar buknak.

Akkor inkább úgy kérdezem, hogy ha egy ilyen, alulról jövő szerveződésen alapuló mozgalom sikeres és meg tudja szólítani a magyar társadalom egy jelentős részét, akkor lennél-e országgyűlési képviselő?

Igen, de csak ilyen Salkaházi Sárásan. Nem biztos, hogy nekem az a legjobb pozíció. Ebben most visszaléptem. Sok politikustól hallom azt, hogy nem csinálják ezt a széles közösségépítést, és nekem nagyon fontosak az egyszerű emberek. A magyar társadalom hány százalékának van érettségije? És akiknek nincs, hozzájuk tudunk-e kapcsolódni szeretettel, méltósággal, tisztelni őket és az ő hangjukat meghallani, mikrofont adni nekik és tanítani őket? Amíg ez nincs meg, addig nem lehet egy politikai erő baloldali. Addig kamu az egész. Akkor az neoliberalizmus, csak más köntösben. A lokalitás nagyon fontos és a helyi ügyek mentén olyan dolgok, amik nagyon gyakorlatiasak és ahol kellenek az eredmények. Szerveződünk, hogy cseréljék ki a villanykörtét, és sikerül és lesz villanykörte és van fény, fantasztikus. Ezután a következő kör lehet az, hogy miért bűzlik a patak? Nézzük meg, hogy mit csinál az a gyár, ez egy környezetvédelmi kérdés. A következő meg az lesz, hogy nézzük meg az utat, iskolát, közvilágítást, csatornahálózatot. Ezek nem mindig olyan magasztosak, de annál több gyakorlatias aprómunka van bennük. Amelyik politikus nekem azt meri mondani, hogy ezt nem csináljuk, mert túl időigényes, és legalább 10 évbe telne, az hiteltelen. Nem egy Fidesz 2.0-t kell építeni, csak egy kicsit jobban, hanem mást és máshogy kell csinálni. A helyi lakosság ténylegesen gyakorlatias problémáit kell összekötni az értékrenddel, és közben szépen bánni egymással. Nem pedig autoriter, elnyomó hierarchikus struktúrákat felépíteni.

Mennyire követed az aktuálpolitikai híreket, vagy a kormánypropaganda kereszténységre hivatkozó elemeit?

Mostanában igyekszem védeni magam tőlük. Annyira bántalmazó nyelvezetnek gondolom, hogy önvédelemből nagyon sokszor kikapcsolok, ha ilyet hallok, olvasok. Kivédekezi a lelkem, nincs bemenet rá, inkább minden energiámat abba teszem, hogy építsek valamit, amit értelmesnek látok. Három gyerek meg hivatás mellett, hol van nekem arra szabad kapacitásom, hogy sisteregve gyűlöljek? Tudod, mennyi energia gyűlölni? Nem akarok a gonoszt letükrözve valamiféle antigonosz lenni, ami ugyanúgy gonosz. Egyszerűen ebben a gyűlöletdinamikában nem akarok részt venni. Az ellenség szeretetét Jézus komolyan gondolta. De tényleg.

Monostori Tibor

Fotók: Román Péter