Veszedelmes viszony: Te a patriarchátus meg én

Szerzőnk, Bonifert G. Rita a Vénusz projekt podcast adásában vendégeskedett, ahol hangosan gondolkodott a feminizmusról, szépségiparról az adás vendéglátóival együtt. Ventillálását a feminista témákról ezennel írásban folytatja tovább, az épp aktuális merengései lejegyzésével. Elsőként következzen maga a feminizmus, mint fogalom (szubjektív) értelmezése, és relevanciája az intim viszonyainkban.

Variáció a feminizmusra

A feminizmust elsősorban egy olyan szűrőnek képzelem, amelyen keresztül figyelem és értelmezem a körülöttem lévő világot. Továbbá a feminizmus egy olyan társadalmi mozgalom is, amely küzd a társadalmi és a privát viszonyainkba beleágyazódott nemi egyenlőtlenség felszámolásáért és a hatalom igazságosabb elosztásáért. Az egyenlőtlenség alatt értem például a nemek közötti politikai-gazdasági-társadalmi asszimmetrikus viszonyt, a nők szexuális, pszichológiai és fizikai alárendeltségét. Amia Srinivasan brit filozófus, az oxfordi egyetem professzora hangsúlyozza, hogy a feminizmus, mint társadalmi mozgalom azt a kérdést teszi fel fáradhatatlanul, hogy mit kell tennünk a “másik nem” elnyomásának megszüntetéséért és a patriarchális társadalmi berendezkedés megtöréséért. A patriarchátus a kapitalizmussal karöltve épít a nők mentális és fizikai kihasználására, legyen az a családban ingyen végzett gondoskodási és érzelmi munka, a szexuális rendelkezésre állás, külsőségekből fakadó diszkomfortérzet könyörtelen kapitalizálása, vagy éppen az elnőiesedett, társadalmilag kulcsfontosságú női munkaerő (pedagógusok, egészségügyi dolgozók) kizsigerelése, degradálása.

kép forrása: pinteres

A feminista világértelmezés kiindulópontja lehet az, hogy felismerjük a patriarchátus alapvető logikáját, a fehér cisz-heteroszexuális férfi privilégiumának megtartására és újratermelésére való törekvést, az ettől eltérő csoportok kárára. Ennek ideológiai megtámogatása, természetessé tétele folyamatosan zajlik a kultúra-közbeszéd-szocializáció minden szegmensében, úgyhogy belátható, hogy feminista válaszok a fennálló kapitalista-patriarchális rendszeren kívül keresendőek. Aki pedig a férfiuralmi rend keretein belül használja ki a szexista logika nyújtotta “lehetőségeket” egyéni boldogulásának érdekében, amit persze szabadon megtehet hiszen éljenek az „egyéni döntések” és a choice feminizmus, annak bár lehet feminista identitása, de bizonyos tettei ettől még nem járulnak hozzá a női nem kollektív felszabadulásához. Ergo nem minden, amit egy nőnemű egyén tesz, lesz automatikusan feminista és felszabadító (ha nem lenne egyértelmű). Bell hooks így ír erről a Will to Change című könyvében: “Vannak olyanok, akik bár képesek a patriarchátus kritikájára, de nem képesek annak ellenében cselekedni.” Tehát egyfajta tudatos reflektálás a saját tetteinkre a feminista életmód szerves része, kezdve ott, hogy elgondolkodunk mit láttunk, olvastunk, mit mondtak nekünk, mit veszünk fel, miért formálnak jogot a testünkre, képünkre tudtunk és akaratunk ellenére és miért kell halálos rettegésben hazasétálni éjnek-éjvadján csupán azért, mert nők vagyunk?

kép forrása: pinterest

Andrea Dworkin amerikai radikális feminista határozottan fogalmaz, amikor arra buzdít, hogy kutassuk fel, majd sztornózzuk a belénk égetett szexizmust, amely egymással ellentétes definícióként értelmezi a férfiast-nőiest, a férfit és a nőt. A felismerés és a tanulás megértéshez vezet, a megértés pedig érzelmeket, dühöt, motiváló erőt ébreszt bennünk, illetve vágyat a kapcsolódásra és a közös cselekvésre.

Dworkin továbbá rámutat arra is, hogy ott kell megtörni a patriarchátust, ahonnan az erejét nyeri: a családban (nemi szerepek továbbgörgetése által) és a nemzetállamban („a nők vaginájában a nemzet jövője” c. politizálás). Nem áll meg itt, hiszen nincsen olyan terület, ami mentes lenne a szexizmustól: “Meg kell törnünk a kultúránk bevett formáit: a művészeti termékeit, a templomait, a törvényeit: az összes olyan képet, az összes intézményt, strukturálisan belénk égett mentális beidegződést, amelyek a nőt szexi, nedves megbaszandó nyílásként határozzák meg”.

Veszedelmes viszony: Te a patriarchátus meg én

Dworkin radikálisan fogalmaz a patriarchális eszmékkel átitatott minket körbevevő anyagi valóság lerombolásával és újraépítésével kapcsolatban, míg más feministák a belsővé tett „pszichológiai” patriarchátus detektálására és a tanult gondolkodási mintázataink átírására tanítanak.

Bell hooks munkáiban a befelé figyelésre bíztat intim viszonyaink felszabadításának érdekében. Rámutat, hogy bár a feminista mozgalom képes volt arra, hogy több fronton is rávilágítson a nemi egyenlőtleségekre és némileg változtasson is ezeken, de a szexizmus jelenléte a szexuális viszonyokról való gondolkodási mintázatokban még mindig erősen tartja magát.

kép forrása: Marion Lavrin

Bár gondolhatnánk azt, hogy a hálószoba intim magányában nincs is helye kettőnk (hármunk, négyünk stb.) között a politikának, a mozgalmi tudatosságnak, azonban nem ez a helyzet. A patriarchátus eszméi már a spájzban, mármint az ágyunkban vannak. A második hullámos feminista mozgalom jelszava a “személyes egyben politikai” már az 1970-es években a transzparenseken hirdette a nyilvánvalót: az emberek közötti legprivátabbnak tartott pillanatok is masszívan át vannak itatva társadalmi normákkal, hiedelmekkel, nemi szerepelvárásokkal, hatalmi egyenlőtlenséggel. Gregor Anikó szociológus is utal arra, hogy a feminizmus emancipatorikus része szükségszerűen összekapcsolódik a szexuális felszabadítási mozgalmakkal, vagyis a nők politikai-gazdasági-társadalmi függetlenedése a privát kapcsolataikban is nagyobb szabadságot hoz azt illetően, hogy ki kivel, hol és mikor, milyen vágyak mentén szeretne együtt lenni. Banálisnak hangozhat, de két ember közötti intim viszony lényegében a közügyeink meghosszabbított része, szóval a nemi alá-fölérendeltség megértésének legyűrésének érdekében muszáj a mikro társas szinteket is vizsgálni. Amia Srinivasan írja, hogy “a szerepek, amiket játszunk, az érzések, amelyeket érzünk, azt, hogy ki kap és ki ad, ki kíván és ki teljesít, ki akar és kit akarnak, kit elégít ki és ki szenved: mindezekre vonatkozóan már az összes szabály javában fennállt, amikor mi a világra jöttünk.” Magyarán ez egy régóta fennálló masszív struktúra, amibe hamar beletanulunk a kulturális minták (pl. filmek, könyvek, dalok, pornó stb.) és a környezet jutalmazó-büntető visszajelzései alapján.