Rita megkért, hogy írjak tudósítást a SZABADSÁG KÖREI legutóbbi eseményéről, ami igen barátságtalan lépés volt, hiszen mennyire más élvezni egy gondolatgazdag, kétórás  eszmecserét lazán hátra dőlve, mint végig jegyzetelni, rögzíteni a vélt lényeget, pontosan idézni.  A beszámolóm végén is írok róla néhány mondatot, remélve, elveszem a kedvét a hasonló merénylettől.

     Szerencsére a PERINTFALVI RITA PUBLIK oldalon már fenn a videófelvétel, itt tehát elég megemlíteni a legfontosabb mozzanatokat, mintegy étvágyat teremteni a megtekintéshez. Remélhetően nincs szükség különösebb buzdításra, az olvasó pontosan tudja, a jelenünk, a jövőnk talán legfontosabb témaköréről beszélgetett a teltházas közönség a “NINCS TANÁR, NINCS JÖVŐ!” – VÁLSÁG ÉS SZOLIDARITÁS AZ OKTATÁSBAN című rendezvényen. A meghívott vendégek kiválasztása ezúttal is telitalálat volt, Törley Katalin, a TANÍTANÉK MOZGALOM rettenthetetlen harcosa, éppen emiatt állástalan, Bellai Zorka középiskolás, az EGYSÉGES DIÁKFRONT– GRUND alapító tagja, a tiltakozások egyik szervezője és a tudós Radó Péter OKTATÁSKUTATÓ, számtalan könyv, tanulmány szerzője reagáltak Perintfalvi Rita és a közönség kérdéseire. Az első azzal a szolidaritási hullámmal volt kapcsolatos, ami az utóbbi hetekben végre megjelent a hatalom által megosztott országban, hogyan érzékelik ők a köreikben? Néhány válasz, bővebben a videóban.

Fotó: Szűts Pál

    Hagyomány nálunk a bizalmatlanság hiánya, nem jellemző, hogy kiállunk mások jogaiért, az együttérzés csak bizonyos körökben erős, a magyarság nem tanulta meg, hogy a szabadság és a jóllét összefüggenek. Most érződik némi áttörés, ezért is fontos a Szabadság köreinek a megszervezése, ezek lehetnek a színterei az egymásra figyelésnek. A méltó oktatásért küzdő tanítóknak, tanároknak új, megható, erősítő élmény a szülők és a diákok csatlakozása, most a legfontosabb, hogy a lendület ne legyen rövidéletű. A diákság örül a nagy elismeréseknek, de kissé aggasztónak tartja a felelősség áttologatását, gyakran hallják: hajrá, majd Ti megcsináljátok…

    Melyek a legnagyobb gondok az oktatásban?
    Zorka ismertette a GRUND öt program pontját, amelyet talán bővítenek, Péter az oktatásban jelenlévő rendkívüli egyenlőtlenségről beszélt, különösen súlyosnak minősítve a romák szinte apartheid körülményeit. A magyar oktatási rendszer egyáltalán nem alkalmazkodik a környezetéhez, a korszak igényeihez, az iskolákból kikerülők jövőképe nem érdekli a kormányzatot, nem érdeke gondolkodó, kérdező polgárok nevelése. Újra kellene fogalmazni az iskola, a tudás fogalmát, és jól felkészült, rátermett pedagógusok kellenének az iskolába, most minimális az utánpótlás, az átlagéletkor 52 év!

     Újabb kérdés: Lehetséges-e valódi változás az oktatásban kormányváltás nélkül?
     Az egyöntetű válasza a hallgatóságnak is, csak az önkényuralom megszüntetésével, miután az igazán kívánatos iskolai rendszer alapvető szükséglete a demokrácia és az autonómia. A pénzügyi teljesítések csak némi javulást hozhatnak, de nem érintenék az alapokat, újakra kell építkeznünk.

Fotó: Szűts Pál

 
      A moderátor utolsó kérdése: Mennyire elégedettek a mai helyzettel, mi a teendő?
      A legfontosabb eredmény, hogy sikerült behozni a közbeszédbe az oktatás ügyét, a minden korábbinál nagyobb a lakossági támogatás, végre folyamatosak a tüntetések, arcai lettek az ellenállásnak. Egyre több vidéki sejt kapcsolódik a diákok mozgalmához, az ultimátumuk a köztévéhez új szintre emeli a küzdelmüket.

    Sok érdekes hozzászólás, kérdés hangzott el a közönségtől, többek között a pártokhoz való kapcsolatról, hogyan lehetne még jobban támogatóvá tenni a lakosságot, mennyire indokolt a lexikális tudás követelése, botrányos lemaradás a civilizált világtól, hogy tilos beszélgetni az iskolákban az LMBTQ témakörről, a videó mindezekről részletesen beszámol.

      Végül az ígért revans:
      Az önreklámhoz is nagyszerű érzéke van, de utálja, ha szemben dicsérik, ez következik tehát, teljes meggyőződésből, elfogultság nélkül, mert jólesik leírni: megjelenésével, munkásságával végre elkezdődött a fájdalmasan megkésett magyar Felvilágosodás. Nem túlzás! A máig erős feudális gyökerekkel megátkozott országunk, megint kiskirályos, patópálos, döbrögis, talpnyalós, úri muris, király, egyelőre kormányzó nélküli önkényuralomba lavírozta magát, véd-és dacszövetséget vállalva legfőbb támaszával a keresztény, ósdi egyházakkal. Érthető a dühük, a legocsmányabb eszközöktől sem elriadó támadás sorozat, de ezúttal vesztésre állnak! Náluk is megjelent az erősödő igény a megújulásra, a rettegő hatalmasoknak nem sikerült megszerezniük a Grazi Egyetem Katolikus Fakultásának a cinkosságát sem, sőt! Rita külföldön is egyre népszerűbb erős, bátor egyéniség, győzelemre ítélve.
      
    

Szerző: Kecskeméti Károly, újságíró, történelemtanár

Borítókép: Vargosz