“Halloween-felkészítő” értekezést kapott pár napja száznál több szülő egy vidéki református iskolától. Ebben a szerző tényként közli: Halloween idején sátánista papok gyermekvért isznak. Manapság is. Talán épp ma is?

A rövid, online is elérhető füzet, amely a Halloween. Ártatlan szórakozás vagy okkult csapda? címet viseli, az iskolából egyenesen a személyes postaládámban landolt. Szájbarágósan, kisiskolás szinten mutatja be a Halloween történetét, és a Sátán természetének vallási fundamentalista értelmezését adja. A forrásokat, szakirodalmakat nem közlő írásban olvashatunk még a halloweeni szokásokról és a gyerekekre káros hatásairól.

Az esszé kiemelt figyelmet szentel az úgynevezett sátánista boszorkányok halloweeni praktikáinak, így az emberáldozatnak:

„Halloween éjszakáján a Sátán ereje kiteljesedik és eléri a csúcsát, követői pedig tisztelik, dicsőítik és imádják őt. Az imádat gyakran ember- vagy állatáldozatba torkollik, amely után

“az áldozat vérét szertartásosan elfogyasztják. Általában olyan kisbaba az emberi áldozat, akinek a főpap az apja, az anyja pedig egy boszorkány a gyülekezetből. A kedves Olvasó az ilyen kijelentések hallatán könnyen felhúzza szemöldökét, miközben ellentmondást nem tűrően tagadja azok igazságtartalmát. Márpedig történnek ilyen és hasonló dolgok.”

“Ne feledjük, hogy nagyon is könnyű egy effajta szörnyűséget elleplezni. Egy sátánista gyülekezetbe járó anya gyermekét világra segítheti és elláthatja olyan orvos vagy ápolónő is, aki szintén a gyülekezet tagja. Így a szülő nő nem kerül kórházba, a kisbabát nem anyakönyvezik, és halálának sem marad nyoma.

Azt, hogy valóban léteznek ilyen szertartások, olyan személyek tanúsítják, akik részt vettek már sátánista összejöveteleken. Audrey Harpert, aki az Essex megyei Kelvedonból származik, a hatvanas évek elején, egy Halloween-éjszakán avatták boszorkánnyá. A beavatáson a saját szemével láthatta, ahogyan a fent leírtak szerint feláldoztak egy kilenc napos kislányt. Mivel teljes titoktartást fogadott, és rettegett megszegni esküjét, mert szemtanúja volt annak, hogy egy fiatalember, aki „túl sokat beszélt”, szívrohamot kapott a rá mondott átkok miatt és meghalt, ezért az általa megtapasztalt élményeket csak akkor hozta nyilvánosságra, amikor teljes bizalmát az Úr Jézus Krisztusba vetette és megszabadult a Sátán szorításából. Audrey, az alatt az idő alatt, amíg boszorkányként működött, egyetlen gyermekáldozatnál volt jelen, de meg van győződve arról, hogy ilyen esetek a múltban is voltak és a jelenben is megtörténnek Nagy-Britanniában.”

“A boszorkányság és az ördög imádata elterjedőben van napjainkban, és köztudott, hogy a sátánista kultusz egyik megszokott eleme a gyermekáldozat. A kormány által kiadott hivatalos statisztikák is megerősíteni látszanak Audrey Harper kijelentését.”

“Az USA rendőrségi nyilvántartásai szerint Halloween idején sokkal több gyermeket és állatot rabolnak el, mint az év más időszakaiban. Bizonyítékok támasztják alá azt a feltevést is, miszerint a sátánisták fiatal lányokat alkalmaznak „béranyaként”, hogy ők hordják ki és szüljék meg azokat a gyermekeket, akiket majd a Sátánnak feláldoznak.”

Idáig az idézet.

Árnyékegyház

A szöveg értékeléséhez és magyarországi kontextusba helyezéséhez 8 pontba foglalom észrevételeimet és néhány adatot. Ezek meglátásom szerint arra mutatnak rá, hogy az eset amolyan állatorvosi lóként jól tükrözi a Magyarországi Református Egyház fundamentalista szárnyának szellemi és morális állapotát – ez a szárny bizonyos értelemben árnyékegyházzá vált az egyházban.

1. A tények. A gyerekvérrel táplálkozó sátánisták meséje (a középkori pogány kultuszokon és a vallásos mozgalmakra mindig jellemző túlzásokon és gyakorlatokon kívül) egy konkrét, 20. század végén megfigyelt társadalmi jelenségben gyökerezik. Sátánista kultuszokról elsősorban az 1980-as és 90-es években számoltak be a világon, és ezek külön nevet kaptak a tudományban: „sátánista pánik”, melynek során tízezernyi, úgynevezett sátánista rituális bántalmazás (Satanic ritual abuse – SRA) esetében indítottak vizsgálatot. Ezek a vádak különösen népszerűek voltak a fundamentalista, (a reformátusok számára etalonnak számító evangelikál) vallási körökben.

Az állítólagos bizonyítékok közül egyről sem bizonyosodott be, hogy lenne valóságalapjuk.

2. Gyermekbántalmazás. A kutatások valami egészen mást viszont kimutattak, de nem a „sátánisták”, hanem gyakran a kultuszt kitalálók (gyakran evangelikál és „hitvalló” keresztények) esetében. Nevezetesen, hogy miként kényszerítettek gyerekeket ilyen vallomások megtételére. Egy másik kutatási irány arra mutatott rá, hogy bizonyos gyermekkori, más típusú bántalmazások és betegségek felnőttkorban ilyen emlékek (társadalmi nyomásra történő vagy ilyen hagyományon alapuló) konstruálásában jelentkeztek.

3. A Halloween „objektív” bemutatása. Azt gondolhatnánk, hogy az iskola által elküldött mű szerzője, Bill Parker neves szakember vagy egyházi személy, aki széleskörű elismertségnek örvend. A szerzőről részletes infót azonban nem találtam, talán róla van szó (csekély látogatottságú Twitter- és YouTube-oldal is fellelhető). Utóbbi feltételezést erősíti, hogy az irományt egy gyermek-evangelizációs közösség, a jelenleg is aktív Vasárnapi Iskolai Szövetség (VISZ) fordította le és adta ki. Azt eredetileg a VISZ anyaszervezete, a Child Evangelism Fellowship (CEF) írországi ága adta ki 2015-ben, amelyhez Bill Parker köthető. Ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy noha a református egyházhoz tartozó intézmények szíve joga, hogy október 31-én ne ünnepeljék a Halloweent (hanem helyette a reformáció napját), valóban nincs a Magyarországi Református Egyházban egyetlen történész, etnográfus, pszichológus, tényfeltáró újságíró vagy teológus, aki hitelesen be tudná mutatni ezt az ünnepkört? Helyette miért egy konteóelméletet népszerűsítve kell megpróbálni indoktrinálni a híveket?

4. A kötetet egy külföldről finanszírozott civil szervezet adta ki? A magyar közéletet és a kormánypropagandát ismerve figyelemreméltó tény, hogy a VISZ egy külföldről finanszírozott civil szervezet, vagy legalábbis 2018-ban biztosan az volt, ahogy a honlapján hivatalosan elérhető 2018. évi jelentése fogalmaz. Elnökét Arthur Monroe Taylor III-nak hívják. 2018-ban a külföldi adományok aránya a teljes bevételből 30 százalék volt. Az a különös helyzet állhat elő, hogy miközben a kormányoldal külföldi pénzen finanszírozott, ellenzéki támogatású kampányokkal riogat, egy bizonyíthatóan képtelen összeesküvés-elméletet propagáló keresztény szervezetet bevallottan külföldről finanszíroznak. Idegen érdekek és lobbi a magyar reformátusoknál? – képzelem magam elé a klikkvadász címet az Origo honlapján és a kormánypropagandában.

5. Nem egyszeri eset? A VISZ egyesület elnökségének tagja két református egyháztag is. Nem tudok arról, hogy a Magyarországi Református Egyház hivatalosan tiltakozott a Halloweenről szóló dokumentum ellen.

6. Vérvádak. A gyerekvér rituális célokra való felhasználása és általában a vérvád rendkívül rossz képzettársításokra ad alkalmat. Az USA-ban rendkívül népszerű QAnon szintén tartalmaz ilyen elemeket, részben éppen a korábbi sátánista pánikból eredően. Az amerikai társadalomban az elmélet kimutathatóan az evangelikál keresztények körében a legnépszerűbb. Noha egy baljós és botrányos, a 19. századi tiszaeszlári vérváddal kapcsolatos parlamenti felszólalás után 2012-ben Bölcskei Gusztáv református püspök (Erdő Péter bíborossal és Gáncs Péter evangélikus püspökkel együtt) elhatárolódott attól, az Olvasóra bízzuk annak eldöntését, hogy a nyilatkozatuk mennyire valósult meg az elmúlt 10 évben arra vonatkozóan, hogy „a keresztyén hit semmilyen körülmények között nem fér össze a vallási közösségek, népcsoportok elleni gyűlöletkeltéssel”.

7. Református emlékezetpolitika és történelemszemlélet. Nem tartom véletlennek, hogy a Halloweennel kapcsolatos és egyéb összeesküvés-elméletek (amerikai választások elcsalása, kultúrmarxizmus, LMBTQI-lobbi, stb.) olyan népszerűek a magyar református fundamentalista és konzervatív egyháztagok között. A református emlékezetpolitikára és történelemszemléletre az utóbbi évszázadban jellemzővé vált a szelektív forráshasználat és az önfényezés. Hasonló a helyzet az egyes pogány kultuszok keresztényiesítésével kapcsolatban is. Az említett Halloween-szöveg hosszan kardoskodik amellett, hogy noha a Halloweenhez hasonlóan Húsvétnak és Karácsonynak is éppúgy pogány gyökerei vannak, de legalább nem „okkultak”. Ám azt az érvelést használva, amit a Halloweenre alkalmaz, valójában a húsvéti tojást is be kellene tiltani mint termékenység-szimbólumot.

8. Agresszív kultúrharc. A CEF-et érték bírálatok amiatt, hogy a gyerekek evangelizácója során a gyakorlatában gyakran a szégyenérzetre, a pokoltól való félelemre épít. Kérdésesnek tartom, hogy pszichológiai értelemben mennyire egészségesek gyermekek körében az ilyen meggyőzési stratégiák.

Összefoglalásként úgy látom, hogy az államhatalom támogatásának bódulatában, önnön fontosságuk tudatában és a fundamentalista trendek bűvkörében, az intézményátadások bokros teendői között egyes reformátusok a fürdővízzel együtt kiöntik a krisztusi egyház gondolatát – párhuzamosan azzal, hogy néhány református egyházi vezető mára szinte minden kontrollját elveszítette. Tragikusnak tartom, hogy egy egyébként kiváló iskola kiváló tanári karán és kiváló osztályok becsületén esik csorba pusztán azért, mert néhány vezető bizonyos sarlatánságokat és fake news-t megpróbálnak erővel lenyomni saját egyháztagjaik és a hívek torkán.

Október 27-én telefonon beszéltem az intézmény igazgatójával és 28-án számos kérdést feltettem az intézmény fenntartójának, a reformátusok Oktatási Irodájának és a VISZ magyarországi vezetőjének. Amennyiben választ kapok, és ezt a választ a nyilvánosság előtt is vállalják, a cikket frissítem.

Monostori Tibor