Ismét teltház előtt tartotta meg – második alkalommal – a Szabadság körei nevű szerveződés soron következő alkalmát, amely az „Ellenállás itt és most!” címet viselte. Perintfalvi Rita, katolikus teológus meghívott vendégei ezúttal Gábor György vallásfilozófus és Molnár Áron színész, aktivista voltak, akikkel az ellenállás kérdéskörét járták körbe, a beszélgetést Monostori Tibor moderálta.
Nagy Zsófia beszámolója

A beszélgetést tematikusan több blokkra osztották a szervezők, az első blokkban a résztvevők saját személyes történeteiket mesélték el arról, milyen helyzetekben volt szükség arra, hogy önmaguk az ellenállás útjára kellett lépjenek.

Molnár Áron Szerbiában született, így a migráns jelzővel korán találkozott, de meghatározó, iskolai bántalmazáshoz kapcsolódó történetét is elmesélte. Szülei tanácsára azt mondta egy tanárának, aki fegyelmezés címén ütötte a diákokat: „Engem nem lehet megütni”. Ezt a magatartást osztálytársai is követték, mígnem sikerült a tanárt leszoktatniuk „rossz szokásáról”. Hozzátette, nagyon igazságtalannak tartja azt, hogy a migráns mint kifejezés, pejoratív jelentést kapott, mert folyamatosan eszközként használják a kirekesztésben.

Perintfalvi Rita katolikus teológus már kisgyermekként sem bírta elviselni, ha másokat bántottak. Mindig azok mellé állt, akik gyengébbek voltak, és nem hagyta őket egyedül a bajban. Egy nagyon személyes traumatikus élményét is elmesélte, ami Bécsben érte, miközben a doktorijára készült. A hazai egyházi közeg szemében a felvilágosult, feminista gondolatai miatt mindig is szálka volt, külföldi munkája során viszont még spirituális-érzelmi bántalmazást is elszenvedett egykori főnökétől – akit az Amire nincs bocsánat című könyvében is említ. Nem engedett neki, és ezen az úton tanulta meg, hogy „nincsen kollaborálás a gonosszal”. Egyben meg is erősítette, hogy kitartson céljai érdekében, és soha nem szabad feladnia önmagát.

Gábor György vallásfilozófus személyes bántalmazással szerencsére nem találkozott, de családjában lázadónak számított. Szerinte az ellenállók rendelkeznek egy olyan képességgel, amellyel sok mindent megkérdőjeleznek a világban. Úgy véli, ez az igazi prófétai gondolkodásmód alapja – a kritikus gondolkodás képessége a tévesen értelmezett prófétai jövőbelátás helyett. A többfajta nézőpont váltása pedig a demokratikus gondolkodás ismérve, ami az Ószövetségből eredeztethető.  

Gábor György határozottan állítja, Magyarországon diktatúra van, nem demokrácia. Ahogy a demokráciák is változnak, a diktatúrák sem öltenek ugyanolyan formát alakváltó természetük miatt. A jelenlegi a társadalom egzisztenciális félelmeire épít, pedig a hatalomnak kellene félnie néptől, és nem fordítva.

• 

Perintfalvi Rita is úgy látja, „kiépült a félelem kultúrája”. A jelenlegi kormány politikája bántalmazó politika. Ereje abban rejlik, hogy Magyarország lakosságának nagy része Stockholm-szindrómás, vagyis észre sem veszi, hogy szerelmes a bántalmazójába. Ebből kell kigyógyítani a társadalmat, hogy a közösség tagjai egymásra találjanak és megerősödjenek.

Molnár Áron szerint nem szabad másokra várni, ha kell úttörőként, önállóan aktivizálódnia kell mindenkinek. Másokra várva nem jut az ember tovább. Akkor csak a csönd és a félelem marad, ez pedig a rezsim legfontosabb fegyvere. Ezért nem szabad csöndben maradni és a végtelen tűrést választani.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a magyar kormány a saját háborúját elsősorban nyelvi háborúként vívja, aminek ellenszere csak a nagyon jól felépített kommunikáció lehet, egyszerű, érthető, világos üzenetekkel. Perintfalvi Rita szerint akár „populáris, de nem populista” üzenetekkel lehet megszólítani az embereket. Meg kell találni az új „mítoszt” is – mondta Molnár Áron –, ami mögé felsorakoznak az emberek, aminek magjait pedig a szabad gondolkodók adhatják.

Gábor György nagyon fontosnak tartja, hogy milyen mintákat adunk át, hagyunk hátra. Ismét hangsúlyozta a kritikus gondolkodás szükségességét, az oktatást, a tájékozottságot, az ehhez szükséges idegen nyelvek tanítását, mert egy globalizált világban élünk, ahol elengedhetetlen azok ismerete.

„Nagy felelősséggel jár véleményformálónak lenni” – mondta Perintfalvi Rita, hozzátéve, hogy bárki képes lehet megtörni egy rossz normát, például a félelem normáját, és cselekedhet bátran, „de ha minta leszel visszaút nincs”. Ha egyvalaki ezt megteszi – a szociálpszichológia igazolja –, rögtön csatlakozni fognak hozzá mások is egyénileg, de akár csoportosan is, mert egyetlen ember elég ahhoz, hogy bedöntse a dominót, és a többiek kövessék. Az ő cselekvési mintája, bátorsága – úgy véli – másokra is hatással van, mozgósító ereje lehet, ha pedig ez bekövetkezik, erőteret hoz létre, állandó motivációt is adva.

Molnár Áron kihangsúlyozott két olyan tényezőt, amelyek neki az aktivizmusban erőt adtak, ezek a düh és a remény. A saját dühén sokat dolgozott pszichológusokkal, és más szakemberektől is rengeteget tanult, így összehangolt munkával végül sikert tudott elérni. Célja ugyanis aktív cselekvésre bírni azokat, akik elégedetlenek a jelen helyzettel, és ehhez ő a kreatív alkotó energiát használja, amire a fiatalság is vevő, mert üzenete célhoz ér. Részvétel bármilyen aktivizmusban, akár terepen, akár online. Megemlítette a független média, a hírportálok és civil szervezetek anyagi támogatásának fontosságát is, mert ez is az ellenállás része. Arra viszont felhívta a figyelmet, hogy bármilyen közösségi akcióhoz szükséges stratégiaalkotás, a célok és az aktuális taktika meghatározása.

Fotók: Szűts Pál