Manapság ahhoz, hogy jó aktivizmust csináljunk, elengedhetetlen, hogy hidat képezzünk a személyes gyászunk és a közösségünk gyásza között. Hogyha a haragunk, csak a fájdalmunkat elfedve tud megjelenni, az csak a fájdalmunkra mutat vissza. Ahhoz, hogy elkezdjünk foglalkozni a fájdalmunkkal, először is kapcsolódnunk kell hozzá, teret kell tartanunk neki. A fájdalmunkkal való törődés meglágyítja a szívünket, miközben folyamatosan együttérző munkát végzünk magunkkal. A magunkkal való együttérzés képessé tesz minket arra, hogy jobban együttérezzünk másokkal. Ez az empátia, vagy önegyüttérző munka a gyökere annak a szeretetnek és együttérzésnek, amelyekkel képesek leszünk lebontani azt a rendszert, amely szenvedést okoz mindnyájunknak.