Akik követték Hodász András katolikus pap nyilatkozatait, azokat nem érintette váratlanul a papi szolgálatból való felmentésének híre. Ami talán még nem végleges, hiszen a hívei közösségének azt írta, hogy egy év betegszabadságot kér, és ha rendbe hozta a lelkét, akkor visszatérhet még a szolgálatba. Mindenesetre a hír most sokkolja a közvéleményt, s nem csupán az egyházon belülit, hanem az egyházon kívülálló emberek is döbbenettel figyelik az eseményeket. Ezért gondoltam, hogy nyílt levélben fordulok Önhöz, és megkérdezem azt, hogy: Ön, aki a Magyar Katolikus Egyház feje, mégis mitől fél?

Bizonyos, hogy Hodász András döntése mögött nagyon komplex okok állnak. Többször beszélt a hivatásbeli válságáról, s arról, hogy talán egy fel nem dolgozott trauma miatt választotta a papi hivatást, máskor azt is elmondta, hogy úgy érzi nem ismerik el a munkáját, nem kap elég megbecsülést. Mi kívülről csupán annyit láttunk, hogy fokozatosan szorították ki őt a nyilvánosság tereiből. Előbb eltűnt András a FACEBOOK-ról, majd abbahagyta a Papifrankó c. Youtube csatorna műsorkészítését is. Olvastuk, hogy Ön többször hívatta be magához, s kérte tőle számon a nyilvános térben láthatóvá vált politikai cselekedeteit, pl. amikor kiment a régi Index megszűnésekor a tüntetésre. Aztán arról olvastunk több interjúban, hogy András pszichológushoz jár, depresszió elleni gyógyszereket szed. Majd lassan csepegtetni kezdte a hírt, hogy lehet, hogy egy időre visszavonul. És ez most megtörtént.

Fotó: Magyar Hang – Hodász András és Perintfalvi Rita

Tudom, hogy Hodász András továbbra is nagyon tiszteli Önt, ezért én is ilyen hangnemben írok a haragom és a felháborodásom ellenére is. De tényleg volna néhány kérdésem. Először is az, hogy ugye András minden segítséget megkapott Öntől, hogy ezt a válságot jól tudja kezelni? Rettentően nehéz lehet a mai magyar katolikus egyházban papnak lenni, főként akkor, ha az illető annyira kilóg a sorból, mint András. Ő a tudásával, kommunikációs ismereteinek ügyes használatával nagyon hamar sikeres és ismert pappá vált, a fiatalok körében különösen kedveltté. Főként egy olyan közegben, ahol nemigen akadtak komoly versenytársak, mert olyan gyenge a felhozatal. És éppen ezért gondoltam mindig arra, hogy ő az aranytojást tojó tyúk a Magyar Katolikus Egyházban, akit dédelgetni, óvni, támogatni kell. Minden eszközzel és minden erővel. Mert az ő pasztorációs munkája jelentheti az egyház jövőjét. Vagy ez nem számít? S ha ez nem számít, akkor mi?

Szomorú látni azt, hogy milyen szintre jutott a Magyar Katolikus Egyház politikai összefonódása a Fidesz-kormányzattal. Amikor Ferenc pápa szavainál, az evangéliumok szeretetüzeneténél fontosabbá vált az, hogy mit vár el a magyar kormány az egyházaktól. Azt, hogy miként viselkedik – például a menekültválság kapcsán –, miként beszél vagy éppen hallgat számos rendkívül fontos társadalmi ügyben, már rég nem az határozza meg, hogy mit tenne és mondana Jézus, vagy mit tanítanak az evangéliumok vagy a zsinati enciklikák. Az egyháznak prófétai szerepe van minden olyan korszakban, amikor lábbal tiporja a politika világa az emberi méltóságot, amikor alaptörvényi szintre emelik a kirekesztést és a gyűlölködést, amikor hazugságkampánnyal és agymosással nyernek választásokat, amikor kialakul a „korrupció kultúrája”, s amikor lerombolják a jogállamiságot és a demokratikus intézményeket. Az ilyen történelmi pillanatokban az egyház küldetése az, hogy ellenálljon! Még pedig magának az egyre embertelenebbé váló gonosznak, ami átvette az uralmat a politika világában. Az egyháznak ilyenkor kiabálnia, sőt, üvöltenie kellene, sőt, neki magának kellene az ellenállás élére állnia! De Magyarországon ennek éppen az ellenkezője történik!

Erdő Péter bíboros úr, mondja meg, de tényleg, Ön mitől fél? Miért hagyja, hogy a katolikus egyházzal rongybabaként játsszon a magyar kormány? Vagy azt, hogy financiálisan teljes függésben tartsa? Vagy azt, hogy elveszítse a legjobbjait, a Hodász Andrásokat csak azért, mert ők tényleg ellenálltak a „gonosznak”? Miért nincsen több prófétai bátorság Önben? Mire vár még? Arra, hogy végtelenül gyáva és gyenge emberként emlékezzenek majd Önre a történelemkönyvek? Az Európai Parlament már kimondta, hogy Magyarország nem demokrácia többé, hanem csupán egy hibrid rezsim. A történelemkönyvek egykor majd az Ön felelősségét is taglalni fogják! Akkor mennyire lesz büszke önmagára? És az Isten ítélőszéke előtt majd egykor – talán nem is olyan sokára – mit fog mondani? Erdő Péter bíboros úr, Ön mitől fél? Önnek mit árthatnak? Ha igaz a Mester tanítása, hogy az egyházon még a pokol kapui sem vesznek erőt, akkor vajon mit árthat neki egy ilyen orbáni rezsim?

A gonosz csak ott ül diadalt, ahol eluralkodik a félelem, a megalkuvás és az árulás. Csak a gyáva embereken keresztül van hatalma a világban és az egyházban. Hodász András nem gyáva, ennek adott ezzel a cselekedetével is tanúbizonyságot és példát. Példát még Önnek is! Vajon minek kell még történnie ahhoz, hogy megértse, az Ön számára is eljött az idő, tegyen tanúságot arról, hogy a Magyar Katolikus Egyház Jézusnak és nem Orbán Viktornak szolgál?

Szerző: Dr. Perintfalvi Rita, katolikus teológus, a Felszabtér blog főszerkesztője.