Mik azok a jellemzők, amelyek a legtöbb progresszív keresztényre igazak? Pontokba szedve mutatjuk be ezeket, Monostori Tibor értelmezésében.
Bevezetés
A progresszív keresztények sokszínűek, ahogy a konzervatívok is. Vannak köztük minden felekezetből. Vannak köztük a hitvallások és katekizmusok minden pontjához ragaszkodók, akik csak bizonyos emberi jogi kérdésekben haladók. Vannak olyanok, akik szerint nem történtek meg a bibliai csodák és kétségbe vonják a hittételek nagy részét. Vannak köztük az örökké tartó tudatos pokolbeli szenvedésben hívők és olyan univerzalisták is, akik minden ember üdvözülésében bíznak, vagy épp kondicionalisták, akik a két álláspont között helyezkednek el. Vannak fiatal Föld-hívők és darwinisták. Vannak panteisták, panenteisták, és a Biblia tévedhetetlenségében hívők is. Ami közös bennük, hogy életük legfőbb iránytűjének és viszonyítási pontjának, a földi történelem eddigi legjelentősebb eseményének mindnyájan az élő Jézus megváltó művét és kereszthalálát tartják, akinek a kezébe helyezik sorsukat.
A progresszív keresztény a konzervatív keresztény egyik legfontosabb szövetségese. Alapvető értékek kötik össze őket, mint az emberi méltóság tisztelete, a fair és igealapú vitakultúra, a Krisztus-arcúság és a vitatott kérdésekben bizalom Isten döntésében. Összeköti őket a saját köreikben létező (progresszív vagy konzervatív) fundamentalizmus elleni küzdelem is. A fundamentalizmus teológiai értelemben jobbára pusztán konzervatívot jelent, minden más (valláspszichológiai, történeti és hatalomtechnikai értelemben) azonban romboló és embertelen. A progresszív keresztény elfogadja, hogy mint minden szélsőség, a fundamentalizmus képviselői sem tartják magukat szélsőségesnek.
A progresszív keresztények 10 pontja
1. ÉLŐ HAGYOMÁNY. Jézus Krisztus, ahogy az egyház is, egyszerre progresszív és konzervatív, ilyen és olyan elemek is felfedezhetők bennük. A progresszív keresztény Isten üdvtervének, Jézus földi pályájának és Isten szándékainak azon részeivel azonosul, amelyek a változásra, az újra történő krisztusi válaszra és az új törvények bevezetésére, az alkalmazkodásra, fejlődésre, kiteljesedésre, a társadalmi jó növekedésére, a társadalmi elnyomás megszüntetésére, a pillanatnyi nehézségek megoldására és az emberi sorsok javítására összpontosítanak. A saját földi útján ezeken a területeken inkább megtalálja a személyiségéhez, elhívásához jobban illő szolgálatokat, és elsősorban Istennek ezen tettei, tulajdonságai, szenvedélyei ragadják meg őt. A progresszív keresztény egy kétezer éves élő hagyományt követ: a haladás és fejlődés örök dinamikáját próbálja saját korában megérteni és Isten szándékainak megfelelően, legjobb tudása szerint cselekedni. Maga is hűen ragaszkodik bizonyos törvényekhez, tiszteli a konzervatív hagyományt és felismeri a veszélyeket, amelyek az emberi természetre, különösen a bűnös természetre az eltúlzott változásvágyban vagy a változások túl gyors vagy nem átgondolt véghezvitelében, a rend indokolatlan csökkentésében jelentkeznek. Adott esetben egyházszervezeti és -fegyelmezési, evangelizációs, teológiai vagy dicsőítési kérdésekben kifejezetten konzervatív lehet.
2. LÉLEK VS. TÖRVÉNYEK. Az örökké munkálkodó Szentlélek szavának engedelmeskedni előrébb való, mint megcáfolt vagy életképtelen törvényeknek. Isten gyógyító erővel, új, elsöprő energiával és a legélesebb színekkel lép be újra és újra a történelembe és az ember életébe. Ha a kettő konfliktusba kerül, a Szentlélekre kell hallgatni, imádságos szívvel, nyitottan, határozottan és fegyelmezetten. Ez történt a jeruzsálemi zsinaton, amikor Pál apostol meggyőzte társait a pogányokból lett keresztényekre vonatkozó új szabályokról és a mózesi törvények betartásának szükségtelenségéről, és azóta számtalan esetben az apostoli korban és utána az egyháztörténetben.
3. AZ ÉLŐ ISTENBE VETETT ÉLŐ HIT. A progresszív keresztény megtért hívőként az élő Istent imádja és elutasítja, hogy a 21. században dogmatikai viták alapján megosszák és megbélyegezzék a keresztényeket. Megveti azokat, akik ilyen tételek alapján megkérdőjelezik keresztények hitét vagy üdvbizonyosságát. A progresszív keresztény számára másodrendű kérdés, hogy megtörténtek-e a csodák, vagy akár a feltámadás. Az igazi hit abban mutatkozik meg, hogy Isten bármikor, akár ebben a pillanatban is elpusztíthatja és újrateremtheti a világot, és abban, hogy bárkit, bármikor feltámaszthat. A szeretetet és a megváltást, az élő hitet, Isten jelenlétét bármikor megtapasztalhatjuk, azt azonban, hogy egy bizonyos csoda megtörtént-e kétezer éve, nem. A progresszív keresztény számára ezek intellektuálisan érdekes, de csekély jelentőségű kérdések. Krisztus váltsága természetesen nem azon múlik, hogy kétezer éve megtörtént-e a kereszthalála és a feltámadása és azon, hogy ennek megtörténtét sikerül-e bebizonyítani. A megváltás milliárdnyi esetben igazolhatóan megtörtént, amikor emberek tömegei átadták neki az életüket és a személyes megtérésükkor az élő Jézus Krisztus a vállára vette a mérhetetlen szennyüket. Az Ige mindent elsöprő és életet transzformáló ereje az, ami számít. A progresszív keresztény hite ezért felnőtt-felnőtt kommunikáción alapul, válság-, relativizmus-, korszellem- és időtálló és mindig az marad.
4. VÁLTOZÓ IGE. Az egyes bibliai emberek és szerzők istenképe és társadalomképe változott: a Sátán, a pokol vagy éppen az egyistenhit természete drasztikus változásokon mentek keresztül vagy több elképzelés él róluk párhuzamosan jelenleg is. A Biblia lejegyzői folyamatosan felülvizsgálták Isten és a társadalom viszonyát és az ember státusát a változó világban. Az egyáltalán nem változó Ige halott Ige és azt imádni bálványimádás.
5. ISTEN A TÖRTÉNELEM URA. A progresszív keresztény vitatott kérdésekben a történelemre és annak urára, Istenre hagyja a döntéseket. A végletes véleménykülönbségek már a teremtéstörténet kapcsán megmutatkoznak. Az, hogy melyek a legfontosabb és jelenleg is érvényes hittételek és dogmák, vitatott és fontos kérdések. Isten gondot visel az övéire, és belül növeszti azokat a gyülekezeteket, amelyek hűségesek hozzá. A progresszív keresztény nem zárja ki, hogy egyes dogmatikai kérdésekben végül a konzervatív teológiai álláspont győz, és szeretettel, alázatosan és örömmel üdvözli, amennyiben az Isten szándékait tükrözi. A progresszív keresztény az ilyen álláspont mellett érvelő, történeti, valláspszichológiai és hatalomtechnikai értelemben vett fundamentalista, kirekesztő, önfelmentő és másokat megbélyegző megközelítéseket ítéli el. Azok kifejezetten Krisztus-ellenesek. A progresszív keresztény nem gondolja, hogy évszázadokkal ezelőtt lezártnak hitt dogmatikai viták véglegesen megoldottak. Azok bármikor újranyithatók, ahogy Isten elsődleges kijelentéseinek feltérképezésekor, a tudomány világában is számtalan hasonló eset történik.
6. ISTEN ELLENTMONDÁSOS. Isten elsődleges és másodlagos kijelentései (a tudományos eszközökkel feltérképezhető törvények és a Biblia) között végtelen számú ellentmondás feszül és újak keletkeznek minden nap. Ez a progresszív keresztényt nem nyugtalanítja, és akár talál rá tudományos vagy biblikus választ, akár nem, azokat nem próbálja meg misztériumokkal feloldani vagy kiegészíteni, hanem annak bizonyítékaiként látja, hogy Isten élő és nem egy halott bálvány. Az Istenben rejlő, akár pillanatnyinak tűnő vagy örök ellentmondások nélkül nincs élet és ezért nincs szeretet sem.
7. A LOGIKA ÉS A TUDOMÁNY TISZTELETE. A progresszív keresztény Isten gondolatai és szándékai megcsúfolásának tartja a bibliai igék egymás elleni kijátszását vagy bizonyos igemagyarázatok egyedüli igaz voltának hangsúlyozását. Ezen álláspontokat megveti, amennyiben azok önigazolásul szolgálnak, mert képviselői Istent játszanak. Isten az embert férfinak és nőnek teremtette – mondják, de abban már nem értenek egyet, hogy az tényleg a hétnapos teremtéstörténet alatt történt-e. Róma 8:28-30-at hozzák fel példának a predesztináció bizonyítására, és amellett is lehet érvelni, hogy ez a pár sor egy alliterációkkal hangsúlyozott retorikai motívum, szépirodalmi jelleggel. A Bibliára hivatkozva állítják, hogy Istenben nincs a változásnak még árnyéka sem, és legalább ilyen logikus magyarázat, hogy Isten természetében, nem pedig gondolataiban vagy az egyes embert érintő szándékaiban nincs változás. Róma 5:12-21-re hivatkozva beszélnek az eredendő bűnről, elfelejtve, hogy Pálnak semmilyen tudása nem volt a modern biológiatudományról. A progresszív keresztény tiszteletben tartja a hermeneutikák és az exegézisek legjobb hagyományait, de nem enged a logikából és azokból a törvényszerűségekből, amelyek összetartják a világegyetemet és az emberi társadalmakat.
8. BÉKE, TÜRELEM ÉS BÖLCSESSÉG. A progresszív keresztény a békés együttélésre és a kompromisszumokra törekszik. A békességre megtanították a múlt ma már senkit sem érdeklő vitái, amelyek a maiakhoz hasonlóan egykor késhegyre mentek vagy háborúkat eredményeztek. A progresszív keresztény nem szívesen indít jogi eljárásokat olyan kirívó esetekben sem, amelyek például Magyarországon történtek és történnek egyes papok, lelkipásztorok és más egyházi személyek esetében a sajtóban vagy a szószéken. Mivel a fundamentalisták lételeme a harc, minden ilyen támadás rájuk irányítja a figyelmet, felerősíti az általuk vágyott áldozatszerepet, az igazságosztó hitvédő és gyülekezeti istenpótlék szerepét, a gyerekes küldetés- és kiválasztottságtudatot és az apokaliptikus, közeli világvége-elképzeléseket. A progresszív keresztény reménye, hogy miként a történelem során mindig, saját maguk gyorsítják fel eltűnésüket. A progresszív keresztény addig tartja magát a békességhez, ameddig ezek a viselkedésformák általánossá vagy a társadalomra veszélyessé nem válnak, vagy fizikai vagy pszichológiai fenyegetés, vagy más, a civilizált élettel és a jogszabályokkal semmilyen formában nem összeegyeztethető fenyegetés nem éri, akkor viszont teljes erőbedobással védelmezi Krisztus egyházát.
9. EGÉSZSÉGES RELATIVIZMUS. A progresszív keresztény elutasítja a szélsőséges relativizmust. Ez a bibliai igék egymás elleni szélsőséges kijátszása mellett többek között abban nyilvánul meg, hogy a szélsőségesek a logikát, a vitakultúrát és emberi méltóságot relativizálják azzal, hogy azt zárójelbe teszik, ha az általuk hitt örök igazság veszélybe kerül. A szélsőséges relativizmus a bántalmazás, a lelki függés kialakításának és az összeesküvés-elméletek elterjedésének előszobája.
10. TÚLÉLÉS, VIRÁGZÁS ÉS REMÉNY A HALOTT EGYHÁZAK KORÁBAN. A keresztény egyházak az utóbbi évszázadban méltatlanná váltak Isten országának elsődleges képviseletére és kifejezetten kontraszelektálttá váltak. Már inkább rombolják a teremtő és újító krisztusi hagyományt, a karitatív és oktatási szervezeteik pedig megkülönböztethetetlenek a világi intézményektől. Isten a mandátumuk túlnyomó részét elvette az egyházaktól, azt világi szerveknek adományozta és ma már szinte kizárólag azokban fejti ki újjáteremtő munkáját. A nagy tudományos felfedezések, kulturális teljesítmények, a történelmet transzformáló események, a társadalmi jó növeléséhez hozzájáruló és a gonosz elpusztítását lehetővé tévő új eszmeáramlatok kidolgozása, a katartikus megtérés-élményekhez eljuttató tapasztalatok és személyes utak feltételeinek megteremtése már szinte sehol és soha nem a keresztény egyházak hiteles képviselői által történnek. Ettől függetlenül ugyanúgy krisztusiak és Istenre mutatóak maradnak. A progresszív keresztény megérti, hogy az intézményes egyházakban dolgozók számára ezt önazonosságuk és identitásuk szempontjából nehéz elfogadni és segít nekik ennek feldolgozásában. A progresszív keresztény ugyanakkor türelmesen vár és munkálkodik azért, hogy a szétszórt hívők egyszer majd újra nagyobb számban egyesüljenek Krisztus testében, az egyetemes egyházban, akár azért, mert visszatérnek a krisztusi parancsokhoz és az apostoli kor tanúságtételeit veszik mintának és zsinórmértéknek, akár azért, mert Isten és ember kapcsolatában új, radikális események következnek be.
Monostori Tibor
Borítókép: Nick Fewings / Unsplash