Nagy Zsófia írása

Mi történik velünk akkor, ha más ember traumája minket is a földhöz vág? Ha előhozza saját eltemetett traumáinkat, mert kötődünk a másikhoz? Emellett hogyan válhatunk ezáltal is tudatosabbá, segítve ezzel a felnövekvő generációt, hogy megvédhessük őket a rendszerhibákkal teli világunkban?

Ezekre a kérdésekre igyekszem megtalálni a válaszokat, felnőttképzőként és emberjogi aktivistaként.  

Szükségem van az írásra, hogy ne veszítsek kontrollt és lenyugodjak, mert nem rohangálhatok állandóan terápiákra, akárhányszor sokkhatás ér az életemben. Amikor pár hónapja írtam róla, egy filmajánlót, még nem tudtam, hogy az Ígéretes fiatal nő “Cassie“-jének életét élem már egy ideje. Csak azzal a különbséggel, hogy szerencsére nem veszítettem el egy fontos embert az életemből egy trauma következtében. Persze az illető árnyéka önmagának, nincs jól és fogalmam sincs, mit tehetnék érte. Lassan tudatosul a jelenség, hogy ez folyik orrba-szájba mindennap, körülöttünk. Egy újabb pofon, amit érzünk, amikor egy szívünknek kedves embert bántalmaztak, talán meg is tudnád ölni ezért az elkövetőt.

Miért nem csinál már valaki valamit, Miért nem csinál már valaki valamit, hogy a jó irányba változzanak a dolgok? Hogy ne legyen mindennapos a rossz?

Van egy jó és egy rossz hírem is.

A rossz hír az az, hogy a nyakunkba kaptunk egy olyan örökséget, aminek része a nőkkel szembeni diszkrimináció és az erőszak. Viszont az elsők között vagyunk, akik példamutatással, edukációval a jelenség megítélését a központba állíthatjuk, hogy foglalkozzunk vele és a bántás vagy ítélkezés helyett, támogassuk és segítsük egymást. A sisterhood -ot  paradigmaváltással erősíthetjük meg, aminek eredményei már sok helyen mutatkoznak. De persze hogyha valami gebasz történik veled, és azt sokáig titkolja az ember, illetve sokszor tagadja is, azért, hogy ne kelljen vele szembesülnie, hogy neki ezt át kellett élnie, nem beszélve az áldozathibáztatásról, ami tovább triggereli az embert.Ez egy ördögi kör. Nem tudsz belőle szabadulni mert szinte soha nem vehetsz elégtételt a bűnösön.

A jó hír az, hogy aki felfogja a társadalmi helyzetének szerepét egy hibás rendszerben, és beindítja a felelősségérzetét is, az felbuzdul a cselekvésre. Ebben kulcsszerepet kap a tudatosság, a határok megszabása, a kontroll és a koordináció, hogy a kezébe vegye azt és segítsen másokon. Persze, ehhez azt is tudni kellene, hogy hogyan lesz az hatékony, mert a forradalmi tetteket végrehajtani nagy kockázatot jelent.

A nemi erőszakot, ami általános jelenségnek számít, azonban mindig kihagyják a képletből. Eszükbe sem jut, mennyire fontos lenne foglalkozni vele, a politikai acsarkodás helyett. Tönkretett mentalitással, terrorral nem lehet egészséges a társadalom, nem lesznek utódok, nem lesznek dolgozók a fel nem dolgozott traumák és a bűnösök büntetlensége miatt.

Ígéretes fiatal c. film jelenete

És igen az új generációk tenni akarnak és fognak is. Kreatívan és összehangoltan, pontosan azért, mert nem akarják, hogy barátnőjük egyszer csak sírva fakadjon előttük és elmondja, hogy  baj van, mert nincs jól az, akivel egy osztályban játszottatok. Több mint 20 éve nem feleditek a kapcsolatot, ami mindennél értékesebb és megőriztétek, ahogy múlik az idő, mert ez az igazán értékes számodra. A korukból kiindulva biztos nem lesz tökéletes és lesznek hibák, de ha meg sem próbálunk változtatni azon, hogy ne örökítsük át a szüleinktől hozott rossz mintákat és hogy eltűrjük az erőszakot akkor ennyi erővel fel is adhatnánk a feminizmus eddigi eredményeit. Nálunk nem volt ERA, nem volt Women march or liberation movements sem, sőt hippi mozgalom sem…így nem volt meg annak a döntésnek a lehetősége, hogy kulturális és politikai értékként gondoljunk a feminizmusra.

Ez a harc csak most kezdődik el, és azok fogják elindítani, akik felfogják, hogy a tömegnek mekkora ereje is van. Ehhez neked is látnod, figyelned, segítened és meghallgatnod kell. Jelen kell lenned, kilépni a komfortzónádból, ahelyett, hogy csak meghúznád magad, és örülsz mert úgy hiszed, hogy elkerülted a legrosszabbat. De nem kerülted el. Hozzád közelálló személyt bántalmaztak, érzed, hogy robbansz. Már nem lehet leállítani, nem lehet lehiggasztani, nem tudsz nyugton maradni, mert azzal árulást követnél el. Arról már nem is beszélve, hogy ez a személy mentett ki egy olyan szituációból, amiben bajom eshetett volna, hiszen a lefagytam a sokktól, és ha ő nincs velem, erőszak áldozata leszek. Mégis Őt bántották.

Valahogy ezt érezte “Vivian” is, amikor elkezdte megírni a zingeket: csak történjen már valami, amivel megálljt tudunk parancsolni a rossz tradícióknakés egy olyan az örökségnek, amit elutasítunk. Mert bizony mondhatunk nemet, feje tetejére állíthatjuk a szerepeket, felboríthatunk mindent, hiszen mi már amúgy is felfordultunk. Ahhoz, hogy az egyensúlyt helyreállítsuk, eredmények kellenek a gyógyuláshoz, nem 20-50 év múlva, hanem záros határidőn belül. Észre kellene  venni a korábbi generációknak is ezt az előjelet, hogy mi éppen az ő hiányaikat pótoljuk.  A nyomás egyre nehezebb, hiszen mindeközben védelmeznénk az utánunk jövőket is, hiszen minket sem készítettek fel egy olyan világra, amelyben 14 évesen nemi szerveden ragadhatnak a tömegközlekedésen és a sokktól megnémulsz, ahelyett, hogy kiabálnál.

Az engedelmesség többé nem erény, bármennyire is próbálják elhitetni azt, hogy jól jössz ki belőle. Ne verekedj, ne vitázz, és ne ellenállj soha. A valóságban azonban így önmagunkat tesszük bábuvá, ami soha nem tudna kiállni önmagáért és másokért sem.

Sokat segíthet, ha mentálisan felkészül az ember a rizikós helyzetekre, szituációkra. Mivel a szomszédban jelenlevő ukrán háború is rákényszerít, hogy foglalkozzunk a témával, a gondolatban való előre játszás mentálisan megnyugtathat, hogy már kész tervvel állj elő egy krízishelyzetben növelve a túlélési esélyeket. Éppenséggel ez az a plusz, amit mi tudunk nyújtani a legkisebbeknek, hogy felkészültebben érkezzenek meg a pubertás korba, felvilágosítással és edukációval.

https://www.flickr.com/photos/fredonelitch/6462731251/

Nemrég szembesültem azzal, hogy mennyire igaz az, hogy régen, még egy sima abúzust sem tudtak realizálni az emberek, ha az történetesen nem párosult fizikai agresszióval, netán még az illetőnek jól is esett a stimuláció.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy sosem voltam egy szociális alkat, pontosabban távol tartottam mindenkit, határokat szabtam és realizáltam már nagyon korán kinek mit engedek meg és az érintéssel teli helyzetekbe is szinte csak a legközelebbi nőket engedtem bele. Valahogy már gyerekként ellenérzéseim voltak az ellenkező nem tagjaival szemben, ami tovább mélyült, amikor verbális és nonverbális erőszakot tapasztaltam a környezetemben.

De ez ma sem vált gyűlöletté, inkább csak szeretném megérteni, miért esik olyan nehezükre egy szinten kezelni a két nemet.

Miért jó, ha hatalmaskodhatsz a másik felett, miért kellene megelégedni egy úttal vagy szereppel és miért nem tisztelik az embert egy nőben? Az egyéniségét, gondolkodását, tudását, az akaratát és az erejét?

A régi politikai beállítódás, a demokrácia idegenszerűsége és sokkja, hogy most rendezni kívánnánk az igazságtalanságokat, mert a következmények az élet minden területén jelentkeznek. A jövőt egyre borúsabbá teszi, ha nem lépjük meg azt az egzisztenciális ugrást, amiben a nőt felemeljük, és nem leminősítjük. Talán naiv gondolat, de mégis ebben látnám a civilizáció túlélésének kulcsát, hogy a patriarchális elnyomásnak egyszer és mindenkorra véget vessünk. Ez a traumák kezelésében is fontos lépés lenne.

A visszautasított örökség, amit nem cipelhetünk tovább teherként akkor, amikor már pontosan tudjuk az aránytalanságból fakadó hátrányokat. Ha nem is kényszerítenek modern nőként, mégis csak akkor nyitnák ki a lehetőségek kapuját, amikor már legalább egyszer reprodukáltad magad. Pénzbeli és másfajta mézes madzaggal treníroznak és kiközösítéssel büntetnek, ha neked teljesen egyedi az elképzelésed arról mi a boldogság forrása, vagy miért is kellene a határokon túlra is tekinteni, olykor nem csak a mikro, hanem a makro közösséget is vizsgálni, amiben létezünk.

Egy dolog biztos az életünkben: a változás. Pont ezért a régi rendszerhibákat most kell kijavítanunk, méghozzá azért, mert egy sokkal nehezebb világ köszönt majd ránk, amiben egyre több az igazságtalanság és az abból fakadó traumák felborítják majd azt a rendszert, amiben jelenleg élünk. Méghozzá robbanásszerűen és szükségszerűen, ami ugyanúgy válhat pozitívvá, mint az egzisztenciális szorongás vagy klímaszorongás, ami lökést ad az embernek a belső változáshoz.   

Szerző: Nagy Zsófi

„Egy öreg lélek, modern testben és futurisztikus lelkiállapottal megáldva.” Modern hippi, káros szenvedélyek nélkül. Egy személy, aki sehol sincs otthon igazán, mert azt tekinti annak, ahol elfogadják, még akkor is, ha furcsa és teljesen másképp szemléli a világot, mint az emberek 99,5%.

Felnőttképző-rendezvényszervező és kulturális szakember egy érából, ami lassan az enyészeté válik, de nem hajlandó megtagadni annak értékes tanításait. Jelenleg kríziskommunikátor, aki szociális és ökológiai problémák összefüggéseit igyekszik rendszerelemzőként vizsgálni kétnyelvű blog oldalán. Ha az Univerzum is úgy akarja, hamarosan író.   

Borítókép: https://owengentillustration.tumblr.com/image/103497918346

---