A tájékozott nagyvilág ezekkel a szavakkal találkozik a leggyakrabban a magyaroknál folyamatosan a teljhatalomba választott kormányról érkező hírekben, és megdöbbenve kérdezi, mi történt velük, még sokan emlékeznek, a szovjet megszállás utolsó időszakában a birodalom legszabadabb, legjobb hangulatú országát ők ügyeskedték ki maguknak.

Kecskeméti Károly újságíró elemzése.

Az önkényuralom látványos kiépítése, a demokrata szövetségesek, az EU helyett a visszataszító rezsimekhez dörgölődzés a sajnálkozást mély megvetéssé silányította, megtörténtek az elhatárolódások, nem csupán az Európai Parlamentben, de a Visegrádi Együttműködésben is. Az immár diktátornak minősített miniszterelnök és alvezéreinek hazugságai, alaptalan rágalmazásai, átlátszó, ostoba védekezései ott már a megérdemelt helyükre taszította őket, de nem értik, miért tűrik a magyarok?!? A legutóbb történt újabb förtelmes lépések után jogosan várták, hogy az áprilisi választáson biztosan fellázad a nép, de az még erősebb felhatalmazást adott nekik. Nem lehet vitatni, soha nem volt a tekintélyünk ennyire mélyponton, szomorú, de el kell viselnünk, hogy az ilyeneket négyszer teljhatalomba választó népet azonosítják a kormányzatukkal.

A „magyarán” egykor ezt jelentette: röviden és tisztességesen! Igyekszem, a tömör bevezető mondat ma csak ez lehet: miután az ellenzék külön-külön, majd együtt is képtelen volt felszabadítani az országot végig pusztító belső megszállóktól, elveszítette a jogot, hogy továbbra is a nemzet szabadságharca vezetőinek tekintsék magukat. Tegyék, amire képesek, amit a házuk táján fontosnak, tisztességesnek éreznek, de bennük a hitünk oda! Reménykedve várjuk annak az új bizalomra méltó személynek (és csapata) felbukkanását, akihez kellő lelkesedéssel, feltétlen odaadással a valódi kétharmad csatlakozhat, előbb, vagy utóbb talán eljő!

Tömör indoklás: a nagy nehezen, sok évet késő összefogásuk szánalmasan tökéletlen volt! Egyetlen percig nem érezhettük, hogy az új köztársaság ügye a valóban fontos, nem a pártjuk, a vezetőik jövője abban! Sokunk aggodalma ellenére kitalálták, megszervezték az előválasztást, tévesen sikeresnek minősítve azt. Az önkéntesek odaadása valóban megnyerő volt, de az egymás közti vetélkedések, a nyilvános tévéviták mégis megerősítették a bizonytalanok millióiban, hogy a kötelékek harmatgyengék, és nem utalnak tartósan okos együttműködésre. Mindezt MÁIG igazolja a végül megválasztott személy, a KÖZÖS miniszterelnök-jelölt azonnali, a kormányzati trollokkal vetélkedő pocskondiázása. Miért tetszettek egyáltalán előválasztani, ha képtelenek voltak bölcsen, a leválthatatlan győztes mögé állni, viszont együtt harsogni a rezsimmel az  alkalmatlanságát?!? Dehogy a nem jól sikerült mondatai a fő bűnösök a nagy kudarcban! Nem volt egyértelmű, ha az eddig bizalmatlanok azt látják, önök is utálják a közülük valót, miért szeressék ők? Tessék végre söpörni a házuk körül, MZP a saját városában már sikeresen takarított! Csak az egyik jelentkező volt, ha jól tudjuk, tisztességes választásban győzött. A kormányzati, benne a „köz”média kihasználta a félremagyarázható szavait? Jelezzük, az önökét is, illetve SEMMISNEK minősítik azokat, sok-sok éve! A csúfos vereség valódi oka éppen az, hogy az elnémításukba bután beletörődtek!

Fájdalmasan későn kezdik felismerni a súlyát annak, hogy a választás előtti hetekben a vezér és fegyverhordozói a legelképesztőbb hazugságokkal riogathatták a híveiket, különösen a vidékieket a számukra máig A tévében, A rádióban. A miniszterelnök március 15-i, riogató beszédét kilencszer adta le a köztévé, az ellenfeléjét egyszer sem. Még az ellene szavazni készülőket is elbizonytalanította, hogy nem jelenhetett meg a könnyű cáfolat. Nem csupán e témakörben, évek óta zavartalanul hazudhat, hazudhatnak, mert az elkábult szerelmesek soha nem ellenőrzik őket a „sorosista/brüsszelista/globalista/libernyák” stb. médiumokban.

A szerkesztő javasolta, másoljuk ide az éppen egy éve az ÚJNÉPSZABADSÁGBAN megjelent cikkemet erről a témakörről. Kissé rövidítettem, az előéletéről érdemes megemlíteni, hogy a népszerű napi- és heti lap, valamint három kedvelt online újság sem érezte időszerűnek akkoriban. Döntsék el önök!
     
     
A közmédia hasznossága

Nincs második, harmadik teljhatalma, ha nem sikerül azonnal és totálisan megszállnia. Súlyos, ön- és közveszélyes mulasztása volt az ellenzéknek, hogy nem vette észre azonnal, hogy a továbbiakban meghatározó szerepe lesz, már akkor a meghátrálásig lázadnia kellett volna a törvényes jelenlétért. Évek óta szinte szótlanul tűri a kirekesztését onnan, ahol végre folyamatosan leleplezhetné a diktatúra kiépítését, a közvagyon ellopását, a szavazata nagy többségét hozó hazugságait a „migráncsokról”, Sorosról, az „ellenség” EU-ról. A demokrata pártok elfelejtik, hiába a végre (remélhetően valódi) együtt mozdulás, amíg a kijózanító tények nem jutnak el az elkábított hívekhez, marad a förtelmes jelen, és lesz végzetes jövő.

A civilizált világ nagy döbbenetére folyamatosan újraválasztott Vezér kétezertízben pontosan lemásolta a diktatúrák jól ismert forgatókönyvét: hitesd el a választókkal, az utadban álló politikusok a hon veszélyes ellenségei, a nemzetet megszállni akaró világ-összeesküvők hazaáruló ügynökei, te vagy az egyetlen megmentő, adjanak neked teljhatalmat. Újabb két alkalommal sikerült is a trónon maradnia, köszönhetően annak, hogy a klasszikus lépéseken (a belügy, az ügyészség, a kormányzati/parlamenti döntéseket érvényteleníthető alkotmánybíróság, a választások tisztaságát ellenőrző testületek stb. megszállása) kívül prostijává silányíthatta a közmédiát és az MTI-t. „- Ne viccelj, alig nézi valaki!”- reagált ismerősöm, amikor a pártatlansága fontosságára utaltam. Sokkal nagyobb baj, hogy a rendszerváltásra készülők  is jelentéktelennek vélik. Pedig mennyire könnyű a cáfolat!

Szomorú tény, mára sikerült a lakosságot két ellenséges táborrá uszítani, különösen fanatikussá hipnotizálni a választók felét. Érthető, ők feleslegesnek, sőt árulásnak éreznék ellenőrizni a gurujuk és agitpropjának számukra hiteles, könnyen emészthető, a bajainkért felelősöket pontosan megjelölő igehirdetéseit, iránymutatásait. Ünneplőbe öltözve várják az újabb dicshimnuszt a tetteiről és vádjait az európai közösségről a Kossuthon péntek reggelenként, és kellőképpen gyűlölik, száműzik a környezetükből azokat, közöttük családtagokat, barátokat, akik engedik eltéríteni magukat az ellenséges propagandától. „- Életünket és vérünket Viktorért, pusztuljanak a hazaáruló bántalmazói!” Egyetlen esélyük lenne megszabadulni a méltatlan tévhitektől, ha a megszokott helyszínen, amely nem az ”ellenségé”, a hírekben, az interjúkban, a kerekasztal-beszélgetéseken a valóság teljességével találkozhatnának, nem csupán a kormánypropagandával. Sokaknál nem is kellene sok a megvilágosodáshoz, már ma sem igaz, hogy mindenki  vastapsos támogató! A napi történések olykor kétségeket ébresztenek, hogy némely családtag, hazalátogatva a városból, a gyermek az egyetemről, különös híreket hoz a vacsoraasztalhoz: az ő környezetükből is kerülnek kórházba, a távolban élőktől az itthoni közleményeket cáfoló tényekről hallani a Skype-on, arról is például, hogy az általunk  „megmentendő” keresztény államok hogyan fogadják az elpusztított otthonaikból menekülőket, „- miért nem beszél erről soha a papunk a misén?”- kérdezi Mariska néni Pista bácsitól.

A semleges  közmédia meghívását nem utasíthatja vissza a miniszterelnök azzal, hogy ott barátságtalan kérdések várnának rá, a kormányzat illetékese nem tagadhat meg pontos tájékoztatást a paksi bővítésről, a belgrádi vonatozásról, a kínai egyetemről, a megvásárolt állampolgárság ezreinek pénzügyi hátteréről, a simlis pályázati eredményekről, a vírussal kapcsolatos beszerzésekről, valós demokráciákban az ellenzék mindig annyi megjelenési lehetőséget kap, mint a kormányzat, nem megalázó öt-öt perceket a választáskor. A még kétkedőket emlékeztetjük a tizennyolcas teljhatalmát legjobban segítő, milliárdos rágalomhadjáratokra a „migráncsok” ellen. A pártatlan közmédia azonnal közölte volna Brüsszel hivatalos válaszát  a magyar „vádpontokra”… EGYIK SEM VOLT IGAZ, vagy féligazság, de megint sikerült becsapni, az EU ellen lázítani, a „védelmük” alá csábítani magyarok százezreit.

Hány rajongója  lenne ma a VÁDLOTTNAK, ha a választói a kezdetektől könnyedén ellenőrizhetik a goebbelsi propagandáját? Ha láthattak volna riportokat a határhoz érkező, a férfiakat kivégző, az asszonyokat, a leányokat elhurcoló iszlám állam elől, a romhalmazzá bombázott városaikból menekülőkkel, közöttük sok ezer szíriai kereszténnyel, diplomásokkal, kiváló szakemberekkel, ha megismerhetnék a rezsim össze-vissza intézkedéseit, hazudozásait a járvány vészterhes hónapjaiban, a keletről érkező „baráti segítségről” és a „cserbenhagyó” EU-ról?  Miért nem bosszantja eléggé az ellenzéket, hogy nincs lehetősége azonnal reagálnia az interjúnak álcázott pénteki halandzsára, miért nem vérlázító, amikor a kancelláriaminiszter büszkén közli, hogy a járványkezelésben Magyarország a legjobbak között, de egy órája tudható, nálunk halnak meg a legtöbben? Nem érzik fontosnak, hogy a szektája tagjai is megtudják, hogy a járvány egy esztendejében sportra, az egyházaknak, hatszor annyi forintot csoportosított át, mint a romhalmaz egészségügynek? „- Lám, az osztrákok, a németek is rendeltek a kínaiból!”- nyilatkozza diadalittasan az illetékes blöffölő, gondosan elhallgatva, hogy a vásárlás feltétele ugyanaz, amit itthon a kezdetektől sürgetnek: csak az EU-s bevizsgálás után? A demokraták mindezekről a parányi ellenzéki médiába száműzve és néhány Facebook-oldalon mondhatják el lesújtó véleményeiket, évek óta CSAK EGYMÁS KÖZÖTT háborogva az elhazudott valóságról, pontosan tudva, hogy azok soha nem jutnak el a célcsoporthoz. És a legújabb, a minden eddiginél veszélyesebb átverés sem eléggé mozgósító?!? 

Éppen akkor enyhít radikálisan a távolságtartáson, amikor változatlanul világelsők vagyunk a halálozásokban, az oltásokban jól teljesítők, de a lakosság fele a töredék védettségű kínaira kényszerítve, és fájdalmasan kevesen a második birtokában, a szükséges tesztek továbbra is elhanyagolva, s mind ezekkel egyidőben vidáman, büszkén közli, megint nagy siker kapujában vagyunk. Nem lenne fontos szembesíteni a másik bejelentésével, miután a járvány elhúzódik, őszig kénytelen meghosszabbítani a rendkívüli állapotot?!?

Láthatjuk, a mai média- és pénzügyi helyzetben lehetetlen begyűjteni látványos támogatói előnyt, ám erre semmi szükség nem lenne, mert éppen elegendő, ha sikerül rádöbbenteni a szerelmeseit, hogy az imádottjuk gátlástalan hazudozó, csaló, folyamatosan kihasználta a jóhiszeműségüket. Dühösen leválnának róla, a legkeményebb ellenfelei lennének. A köztársaságiaknak nincs ideje a további tétlenkedésre, a néhány százalékos előny semmit sem ér! A külhoni szavazatokkal, a referendum előtti újabb osztogatásokkal, egyéb trükkökkel még gátlástalanabbul fog manipulálni, az életéért küzd majd, látványos, nagy arányű győzelem kell!

Mit kell(ene) tenni?

Csak azt, amit minden elszánt, demokrata politikusnak, ha diktatúrába kényszerültek. Okosan, bátran, leleményesen ellenállni, most elkezdeni végre a méltó jelenlét kikényszerítését a közmédiában, e nélkül folytathatja! Könnyebb, mint vélnék, a  törvénytelen állapot jól bizonyítható, nincs elfogadható érv ellene, minden parlamenti felszólalást, interpellációt, bárhol, bármilyen beszédet az előző napi statisztikával kezdeni, minden jelenlétkor beszélni róla, jól megszervezett nemzetközi sajtókonferenciát rendezni csak erről a témakörről, legyen újabb világbotrány, mindezt megtámogatni látványos és folyamatos, nem csupán néhány órás tiltakozásokkal, körülöttünk mindenhol megtörtént. Erős hívószóra, ha bizonyítják az alkalmasságukat az új Magyarország felépítésére, nyilván nem csupán a közel három milliónyi szavazóikra számíthatnak.                                       
       
Szerző: Kecskeméti Károly, újságíró