Ferenc pápa most vasárnap a „Che tempo che fa” olasz televíziós műsorban személyes hangvételű beszélgetésben vett részt. A pápa a rezidenciájából kapcsolódott be az élő adásba. A beszélgetés során olyan témákat érintettek, mint a háborúk, migráció, környezetpusztítás. Ebből a beszélgetésből közlünk részleteket.
Migráció
Ferenc pápa az interjúban kifejtette, hogy napjaink egyik legnagyobb problémája, a migrációs krízis, mely nem másra vezethető vissza, mint a közömbösség kultúrájának a megnyilvánulására:
„Van egy kategorizálási probléma; itt kategóriák vannak, mi áll az első és mi áll a második helyen: az első helyen álló kategória jelenleg, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, a háborúk. Az emberek a második helyen állnak. Gondoljunk például Jemenre: mióta tart Jemenben a háború, és mióta beszélünk a jemeni gyerekekről? Egyértelmű példa, és nincs megoldás a problémára, hány éve is? Nem akarok túlzásokba esni, de hétnél biztosan több, ha nem tíz. Vannak kategóriák, amelyek számítanak, mások pedig legalul állnak: a gyerekek, a migránsok, a szegények, azok, akiknek nincs elég ennivalójuk… ők nem számítanak, legalábbis nincsenek az első helyen, vannak ugyanis emberek, akik szeretik őket, akik megpróbálnak segíteni rajtuk, de az emberek – mondjuk így – általános képzeletvilágában a háború, a fegyverek eladása számít. Gondoljunk csak bele, hogy egy év fegyvermentességgel az egész világnak élelmet és oktatást tudnánk adni, ingyen. De ez háttérbe szorul.”
Háború
Ferenc pápa érintette a háború kérdéskörét is, amikor az Ukrajna és Oroszország között fennálló feszültségekről kérdezték:
„Teljesen szembemegy a teremtés értelmével. A teremtéssel teljesen ellentétes értelmű cselekedet, ezért a háború mindig pusztítás. Például a föld megművelése, a gyermekek gondozása, a családdal való törődés, a társadalom gyarapítása: ez építés. A háborúzás viszont pusztítás. Ez a pusztítás mechanizmusa: hogy több hatalmunk legyen…
A migránsokkal szembeni eljárásmód
Ezután Ferenc pápa kifejezte mély fájdalmát és együttérzését a migránsokkal szemberni embertelen bánásmód miatt:
Amit a migránsokkal tesznek, az bűncselekmény. Rengeteget szenvednek, hogy eljussanak a tengerhez. Vannak filmek a lágerekről – tudatosan használom ezt a szót: lágerekről – Líbiában, az emberkereskedők lágereiről. Mennyit szenvednek az emberkereskedők kezében azok, akik menekülni akarnak!? Szenvednek. Aztán megkockáztatják, hogy átkeljenek a Földközi-tengeren. Aztán előfordul, hogy visszautasítják őket, mert valaki, aki helyi vezető, azt mondja: „Nem, ide nem jönnek”; és ott vannak ezek a hajók, amelyek körbe-körbejárnak, és kikötőt keresnek, [de azt üzenik nekik]: „Nem, térjenek vissza, és haljanak meg a tengeren.” Ez ma történik! Egy dolog igaz: minden országnak meg kell mondania, mennyi migránst tud befogadni; ez belpolitikai kérdés, amit át kell gondolni, és aztán ki kell mondani, hogy „legfeljebb ennyit tudunk befogadni”. És a többiek? Ott van az Európai Unió, egyetértésre kell jutni: „Én ennyit tudok, én ennyit, én ennyit”, így kiegyenlített eredményre jutunk, de közösségben. Most igazságtalanság uralkodik: Spanyolországba és Olaszországba, a két legközelebbi országba jönnek, és máshol nem fogadják őket.
A migránsokat mindig befogadni, kísérni, támogatni és integrálni kell. Befogadni, mert nehéz helyzetben vannak, aztán kísérni, támogatni és integrálni a társadalomba.
Ez utóbbi nagyon fontos. Gondoljunk csak a zaventemi tragédiára: ezt már sokszor elmondtam. A fiatalemberek, akik tették, belgák voltak, Belgiumban születtek, de gettósodott, nem integrált migránsok gyermekei voltak. Ott az ideológiák erősödnek, nagyon erősödnek… Aztán egy másik dolog. Vannak országok, amelyeknek a demográfiai csökkenés miatt – gondolok itt Spanyolországra, Olaszországra, néhány további országra – emberekre van szüksége. Egy integrált migráns pedig segíti azt az országot.
Intelligens módon kell gondolkodnunk a migrációs politikáról, kontinentális szinten. Ez a mi felelősségünk. Annak a ténynek, hogy a Földközi-tenger ma Európa legnagyobb temetője, el kell gondolkodtatnia bennünket. Nem tudom, szerintem ez tiszta realizmus.
Ha nem érintjük meg a kezünkkel az emberek fájdalmát, akkor soha nem fogunk tudni megoldást találni rá, soha nem fogjuk tudni, mi tévők legyünk. Ez a közöny kultúrája. Elfordítom a fejem, és nem érintem meg. Vagy távolról nézem.
A környezetpusztításról
Ferenc pápa beszélt bolygónk kizsákmányolásáról, a belőle eredő éghajlati katasztrófákról is:
Ezt a valóságot mindenhol látjuk, gondoljunk csak az Amazonas-medencére, az erdőirtásra. Tudjuk, mit jelent az erdőirtási politika: kevesebb oxigént jelent, éghajlatváltozást jelent, a biológiai sokféleség pusztulását jelenti, a Földanya megölését, és azt, hogy nem lesz meg az a kapcsolat, amelyet az őslakos népek, az eredetileg ott lakó népek ápolnak a Földdel, amit ők „jó életnek” neveznek; ami nem jólét, nem, hanem jó élet, vagyis harmóniában élés a Földdel. Nemrég Roberto Carlos egyik gyönyörű dalát hallgattam: Apu, miért nem énekel már a folyó? A gyermek:
„Apu, miért nem énekel már a folyó?” – „Az igazság az, fiam, hogy a folyó már nem létezik. Mi végeztünk vele.”
És ez a dráma… Az olasz tudósok vezetője néhány hónapja egy konferencián, melyet itt, a Vatikánban tartottak, azt mondta: „A néhány napja született unokámnak, ha a dolgok nem változnak, harminc éven belül, egy élhetetlen világban kell majd élnie.” Ezt kell a fejünkbe vésnünk: gondjainkba kell vennünk a Földet, ahogy az őslakosok nevezik: a Földanyát. San Benedetto del Tronto halászai, akik eljöttek meglátogatni, egy év alatt hárommillió tonna – nem emlékszem pontosan, de óriási mennyiségű –, háromezer tonna műanyagot találtak. Magukra vállalták az összegyűjtését. Aztán újra eljöttek, és a duplájáról beszéltek nekem, de jól megszervezik, és minden szemetet összegyűjtenek a tengerből, hogy megtisztítsák a tengert, mert érzik, hogy a tenger hozzájuk tartozik. Összhangba kerültek a Földdel, és vigyáznak rá. Műanyagot tengerbe dobni bűncselekmény, mert ez öl, megöli a biológiai sokféleséget, megöli a Földet, megöl mindent. Rá kell nevelnünk magunkat a teremtés gondozására!
Ferenc pápa idézeteit fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Magyar Kurír, Vatican News