Szerző: Gyárfás Judit
Konferenciabeszámolójukban Mulder, van Dijk és Berlis Löwisch-t idézik, aki a „teológiai gendertanulmányokat” „átrakodási helynek”[1] nevezi, hangsúlyozva ezzel a teológiai gendertanulmányok, és így a queer teológia határhelyzetét a humán gendertudományok és a teológia különböző tudományágai között.
A gendertudomány a teológiában ugyanakkor „bajkeverő” erő[2]: felkavarja az addigi ismeretszerzésre épülő kategóriákat, megkérdőjelezi a létező paradigmákat, vitázik a teológiai tradíciókkal. Határozatlan, mert „egyszerre diszciplináris és interdiszciplináris”[3].
A queer teológia helyzete a teológia mint tudomány pozíciója szempontjából sem könnyű – ez ugyanis folyamatos mozgásban van „az egyetemek folyton változó tájképén”. [4] Ráadásul ezek a tudományos kontextusok helyi szinten és nemzetközi szinten is „különbözőek a diszciplínákon belül és azok között, a teológia és a vallástudomány diszciplínái folyamatos változásban vannak”.[5] A többi humántudományi diszciplínával való együttműködés ugyanakkor kreatív lehetőségeket nyújt. Korte szerint „mindebből a rendszeres teológia[6] sajátos, inkluzív formája fog kinőni, amelyben nagyobb hangsúlyt kap a <<megélt vallás>>”.[7] Ugyanakkor a queer teológia lehet a rendszeres teológia kritikája is. Tudatosan rendszertelen és szertelen a cél érdekében.[8]
Erről a „megélt vallásról” ír Wilcox is Queer vallásosságok[9]c. egyetemi tankönyvében, melyben a vallástudomány és a gendertudomány kapcsolatát vizsgálja. Véleményem szerint a vallástudomány és a társadalmi nemek tudományának hasonlóságaival a szerző is termékeny kapcsolódási pontokra mutat rá. A két tudományterület hasonlóságát abban látja, hogy azok vizsgált témájuk megközelítésében elsősorban konstruktivisták. A vallás mint univerzális emberi jelenség, amit különböző kultúrákon át össze lehet hasonlítani, társadalmi konstrukció. A társadalmi nemek és szexualitások tudománya és a vallástudomány szerint is igaz, hogy nincs egy objektív, bizonyítható, preegzisztens, univerzális emberi természet vagy tapasztalat, aminek neve „nőiesség”, „férfiasság”, „heteroszexualitás”, „traszneműség” vagy „vallás”. Ezek a fogalmak mind máshogy értelmezhetőek, és más-más kultúrákban, szubkultúrákban, korszakokban más-más egyének számára fontosak, kevésbé vagy egyáltalán nem fontosak. A társadalmi nemek és szexualitások tudománya, és a vallástudomány is a legkülönfélébb tudományterületek – történelem, irodalomtudomány, nyelvészet, művészettörténelem, antropológia – módszereit használják, hogy az emberi tapasztalatnak egy-egy aspektusát tanulmányozzák. A két tudományterületben közös pont Wilcox szerint az is, hogy történelmük során egy „illetékes”, domináns elit beszélt a vizsgált emberekről ahelyett, hogy ezek az emberek saját maguk kutatták volna közösségeiket.[10]
Ugyanerre hívja fel a figyelmet Udvarhelyi Éva Tessza a részvételi akciókutatás módszerét bemutató tanulmánykötet[11] előszavában. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a tudományos gyakorlat társadalmilag teremtett, és hogy a kutatás mint tevékenység mindig az uralkodó hatalmi viszonyokba van beágyazva.
Erre lehet egy ellen-módszer az adott tudományterület queerelése, ami egyfajta intervenció a szubjektivitás, társadalmi nem (gender), és a szexualitás diskurzusaiba, és a tudástermelés feltételeibe. Ez a módszer kihívás elé állítja a kutatót, a diszciplína konvencióit, a kutatás tárgyát, és a kérdésfeltevés módszereit. [12]
Judith Plaskow Feminism, Theology, and Justice c. írásának „The Academy as Real Life” fejezetében írja, hogy a regnáló paradigmák megkérdőjelezése nem a tanterv egyfajta kiegészítése, hanem az intellektuális élet lényegi része. A szerző amellett érvel, hogy a valós életet nem lehet az akadémiától különválasztani. A feminista teológia kérdésfelvetéseit vizsgálva (és azokat tapasztalva) Plaskow szerint a teológia segíthet reanimálni a kapcsolatot a gyakorlat és a jelentés nagyobb kérdései közt. A teológia feladata, hogy reflektáljon az élményekre és eseményekre, amik a judaizmus középpontjában vannak, hogy újraformálja és transzformálja a központi zsidó gondolatokat válaszul a korabeli szükségletekre. A zsidó feminista teológia Plaskow szerint a vallási kérdésekhez olyan szenvedéllyel közelít, ami újra mozgósítja a teológiai diskurzust, mert a zsidóság központi gondolatainak az alapjai érdeklik, valamint azok a csoportok, amelyek ezeket a gondolatokat előidézték, és azok az érdekek, amiket szolgálnak. A feminista teológia – és ugyanígy a queer teológia is – kritikus teológia, amely az egyetemekre ugyanannyira való, mint amennyire szükséges a különböző vallási közösségek újjáépítéséhez.[13] Ennek illusztrálására Plaskow a 19. század második felének női újítóit hozza fel például, akik vallásos iskolák vagy zsidó női szervezetek alapítóiként, cionista és bundista tevékenységek résztvevőiként úgy tekintettek magukra mint akik morális és társadalmi cselekvésükkel Istent szolgálják. Aktivizmusuk, írja Plaskow, annak megértéséből fakadt, ami a feminista felszabadítási teológia rálátását vetítette elő, hogy a teológiai reflexiónak mindig konkrét tettekben kell kifejeződniük.[14] Az igazságosság és igazságtalanság problémájáról való elmélkedés elvezethet minket bizonyos cselekedetekhez, tetteink pedig kihívás elé állítják elmélkedéseinket. A kapcsolat nem linerális, hanem dialektikus, mivel oda-vissza mozog, cirkulál.[15]
Judith Plaskow
A hatalmi viszonyok természetéből az is következik, hogy egy határozatlan vagy újszerű, interdiszciplináris területtel szemben nagyobb az ellenállás. Például egy olyan teológia „amelynek elsődleges közönsége az egyház, és amely a lelkipásztori szolgálatot – annak patriarchális és androcentrikus tradíciójával együtt – veszi alapul, sokkal ellenállóbb lesz a gendertanulmányokkal szemben, mint az a teológia, amely a társadalmat és különösen a marginalizált személyek tapasztalatait, alárendelt hangját és perspektíváját”[16] tartja fontosnak.
Wilcox szerint a queer tudomány és a vallástudomány eddigi kapcsolata nem volt túl jónak mondható: a queer tudomány mindig is gyanakvással nézte a vallást, azt elnyomó státuszával összefüggésbe hozva, ezt pedig a vallástudomány azzal viszonozta, hogy a queer tudományt irrelevánsnak tekintette. Ha viszont a queer tudományokat elkezdjük művelni a vallásban vagy a teológiában, akkor megtanulhatunk új kérdéseket feltenni. Észrevesszük, hogy eddig mit vettünk természetesnek és miért. A hatalom és privilégiumok csapásait követve ismeretlen területekre bukkanunk, amik csak részletekben világlanak, és közben új történeteket találunk.[17]
Erről a termékeny metszéspontról ír a Jenzen – Munt szerzőpáros is, ráirányítva figyelmünket arra, hogy ahogyan a gender identitás és a szexuális identitás is folyamatos alakulásban van, úgy a vallásos identitás fogalma is. Azt, hogy a vallásos identitás, és a szexuális identitás két különböző és szétválasztandó identitás lenne, meg kell kérdőjeleznünk, de ugyanúgy kritikával kell illetnünk azt a gyakori, LMBT körökben alkalmazott érvelést, amelyek a vallásokat általában homofóbnak vagy elavultnak tartják, amelyeknek nincs helyük egy modern, progresszív és szekuláris társadalomban.[18] Írásuk végén bátorítják a vallástudomány kutatóit, hogy foglalkozzanak a queer-elmélettel, a queer teoretikusokat pedig arra, hogy a vallásra, és spiritualitásra is fókuszáljanak.[19]
Borítókép: https://epthinktank.eu/2021/10/21/exploring-gender-equality-across-policy-areas/
[1] Mulder –van Dijk –Berlis: „A gender a teológiában és a vallástudományban: sikertörténet?! – Konferenciabeszámoló”, 34.
[2] Mulder –van Dijk –Berlis, i.m., 33.
[3] Mulder –van Dijk –Berlis, i.m., 35.
[4] Mulder –van Dijk –Berlis, i.m., 37.
[5] Mulder –van Dijk –Berlis, i.m., 40.
[6] Amilyen nehéz beskatulyázni a queer teológiát a tudományba – a teológiábavagy a vallástudományba, de akárcsak valamelyik vallásba, olyan nehéz begyömöszölni a teológia ágaiba is. Gyakorlati teológiai következményei vannak, etika, politikai teológia, de használja a rendszeres teológiai fogalmakat is, hogy aztán kialakítson egy rendszerkritikus, rendszertelen teológiát.
[7] Mulder –van Dijk –Berlis, i.m., 37.
[8] „Indecent Sexual Theologies do not need to have a teleology, or a system, yet they may be effective as long as they represent the resurrection of the excessive in our contexts, and a passion for organising the lusty transgressions of theological and political thought.”
Althaus-Reid: Indecent Theology: Theological Perversions in Sex, Gender and Politics, 200.
[9] Az angol cím saját, rövidített magyar fordítása.
Wilcox: Queer Religiosities: An Introduction to Queer and Transgender Studies in Religion.
[10] Wilcox, i.m.
[11] Udvarhelyi: „A kutatás felszabadító ereje: Előszó”, 7.
[12] Jenzen –Munt: „Queer Theory, Sexuality and Religion”, 46.
https://www.routledgehandbooks.com/doi/10.4324/9781315612836.ch3
[13] Plaskow: Feminism, Theology, and Justice, 51–54.
[14] Plaskow, i.m., 57.
[15] Plaskow, i.m., 137.
[16] Mulder –van Dijk –Berlis: „A gender a teológiában és a vallástudományban: sikertörténet?! – Konferenciabeszámoló”, 39.
[17] Wilcox: Queer Religiosities: An Introduction to Queer and Transgender Studies in Religion.
[18] Jenzen –Munt: „Queer Theory, Sexuality and Religion”, 52., 55.
[19] Jenzen –Munt: „Queer Theory, Sexuality and Religion”, 56.