A queer teológia előzményei: Queer-elmélet és kontextuális teológiák – feminista teológia, felszabadítási teológia
Szerző: Gyárfás Judit
Meleg felszabadítási mozgalom
Az 1960-as évek Észak-Amerikájának ellenkultúra-mozgalmai (fekete felszabadítási mozgalom, nőmozgalom, általános ifjúsági lázadás) a hetvenes években ugyanott kibontakozó meleg felszabadítási mozgalomnak (gay liberation movement) fontos kontextusa. Ezeket az ellenkultúra-mozgalmakat egyesítette az uralkodó kultúra elleni harcuk. Allen Young szerint a különböző felszabadító küzdelmek összefüggnek egymással, és olyan analitikus keretben van értelmük, ami képes tekintettel lenni az elnyomás egyéb fajtáira is.[1] A meleg felszabadítás filozófiája többet akart elérni, mint a homoszexualitás tolerálását: a társadalmi struktúrák radikális és széles körű átalakítása mellett kötelezte el magát.[2] Az LMBTQ emberek nem lehetnek szabadok olyan társadalomban, amely másokat elnyom férfisovinizmusával, rasszizmusával vagy gazdasági kizsákmányolásával. A meleg felszabadítási mozgalom kezdeteként tekinthetjük az 1969-es, június 27-ei, New York-i Stonewall bár lázadását, amikor is „nem az volt a különleges, hogy a rendőrség megrohamozott egy meleg bárt, mert ezt tette hosszú ideje, hanem hogy a vendégek ellenálltak”.[3]
Rajtaütás a Stonewall bárban 1969
https://humenonline.hu/50-eve-tort-ki-a-stonewall-lazadas/
Queer-elmélet
Történeti hátterében a queer-elmélet a meleg felszabadító és leszbikus feminista modellekből indult ki, ugyanakkor szakított is velük.[4] Maga a queer szó az 1990-es évek elején lett népszerű, olyan kulturális és elméleti hatások környezetében, amelyek egyre inkább meghatározták a leszbikus és meleg identitásról szóló vitákat az egyetemek világában és azon kívül. A liberális, felszabadító, etnikai és szeparatista identitásmodellek kezdtek túlságosan kizárólagosak lenni. Ennek ellenében a queer-elmélet nem specifikus. A különbözőség retorikája váltotta fel az asszimiláció-párti, más csoportokhoz való hasonlóságot kiemelő, liberális hangsúlyt.[5] A queer-elmélet, hasonlóan a posztstrukturalizmus más modelljeihez (pl. feminista vagy posztkoloniális elméletek), megkérdőjelezi a stabil és természetesnek vett identitásokat, kategóriákat, dekonstruálja a természetesnek tekintett dolgokat. Alapvető meghatározatlanság, „nagyon intuitív és csak félig artikulált elmélet”.[6] A queer-elmélet, és az ennek nyomán kialakult cselekvés, a queerelés megkérdőjelezi a hagyományos és szokványos értelmezéseket. A queer teológia pedig ebben a mintázatban megkérdőjelezi a hagyományos, fősodratú teológiákat vagy ún. T-Teológiákat (totalitárius teológiákat).
Kontextuális teológia: feminista teológia
Ahogy azt Mulder, van Dijk és Berlis[7] konferenciabeszámolójukban[8] megjegyzik, nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a queer tanulmányok vagy a queer-elmélet létrejöttéről nem beszélhetünk a női, feminista tanulmányok alapozó munkája nélkül. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a queer szó kritikájáról beszéljünk: ha a queer eltörli a határokat, akkor ebből az is következhet, hogy a nők – vagy az LMBTQ közösségen belül a leszbikus nők – és küzdelmeik láthatatlanok lesznek. Épp erről ír Andorka Eszter is a feminista teológiák kapcsán, mikor arra kérdez rá, hogy a feminista fogalmak mint pl. „női tapasztalat”, „nők elnyomása” vagy „nők” érintkeznek-e a valósággal, vagy a roma, leszbikus vagy muszlim nők láthatatlanná válását eredményezik?[9]
A feminista teológia kontextuális sajátossága az elnyomás személyes megtapasztalását jelenti, „ugyanakkor a megszabadulás és a harc tapasztalatát is. Az utat, hogy hogyan tudunk valóban önmagunkká válni.”[10] Fontos a kritikus kérdéseinket feltenni:
„milyen érdekek húzódnak meg a teológia művelése mögött? Ki húzza meg a teológia tudományának határait és azt, hogy mi számít fontos kérdésnek, kutatási területnek és mi nem?”[11] A feminista teológia nem „egy-két szempont, szimbólum és jelszó beemelése a keresztény, zsidó vagy más hagyományú teológiai gondolkodásba”.[12]
A hit alapjaira, soha meg nem kérdőjelezett alapfogalmakra kérdez rá. A feminista teológia kapcsán Elizabeth Johnson azt írja, hogy bármilyen különböző nézeteket is osztanak, a nők, akik feminista teológiát művelnek, a közös társadalmi helyzetük egy fő aspektusát osztják: beszédük a domináns androcentrikus hagyomány pereméről hangzik. Ebből a pozícióból figyel és beszél a feminista teológia – nem csak nőkről, hanem egy egész társadalmi rendről, amit innen, ebből a határhelyzeti pozícióból figyel meg: megkérdőjelezve a szabályokat, a fogalmakat, és a centrum gyakorlatait. Az innen létrehozott beszéd, a feminista teológia, ellenállást és átalakulást céloz meg: nem csak a peremen levőkét, de az egész konstrukcióét.[13]
A feminista teológia nem csak nőkről beszél
https://bibliakultura.blog.hu/2019/11/18/a_feminista_bibliaertelmezes_tortenete_es_celjai
Kontextuális teológia: Felszabadítás teológia
A felszabadítás teológiái kötet előszavában jogosan merül fel a kérdés/kiáltás: „hiszen mi más is lehetne a teológia, ha nem felszabadítás?”[14] Az 1970-es években Latin-Amerikából indult teológiai irányzat hátterét az érintett országok belpolitikai helyzete, a szociális egyenlőtlenségek, a lakosság nyomora, és a katonai diktatúrák kegyetlenségei jellemezték. Megtapasztalva a nyomort, az elnyomást, a jogfosztottságot és rendőrállamot, a teológusok, papok, püspökök egy csoportja az ellenállást és a szegényekkel való szolidaritást választotta.
Andorka a szabadítási teológiákról ezt írja: „tágabb értelemben az elnyomottak, kirekesztettek, kiszákmányoltak felszabadítására irányuló, a közös szenvedés tapasztalatából (fekete, minjung, fogyatékkal élő, leszbikus, meleg stb.) táplálkozó teológiák” összessége.[15]
Ebben a tágabb szemléletben a queer teológia értelmezhető felszabadítási teológiaként az általa képviselt emancipációs igény miatt. Perintfalvi Ritát idézem:
„A felszabadítási teológia a kezdetektől figyelembe vette a szegénység különféle dimenzióit, vagyis nem szűkítette le azt az amúgy nagyon lényeges gazdasági szempontokra. Így mindenki szegény, aki „jelentéktelen”, valamilyen szempontból a társadalmi élet peremére szorult (…) akik kevésbé számítanak a társadalomban vagy az egyházban, szinte láthatatlanok.”[16]
Ferenc pápa menekültekkel találkozik
Ferenc pápa szerint „a valódi változás nem felülről jön, hanem a perifériákról”.[17] A peremeken élők helyzete tünet lehet: „egy társadalom egészségi állapotát a peremek alapján lehet megítélni. A kietlen, semmibe vett, lenézett és elhanyagolt periféria bizonytalan, egészségtelen társadalmat jelez, amely jelentős reformok nélkül képtelen sokáig fennmaradni. (…) A társadalom margójáról érkezik a remény a nép méltóságának helyreállítására. Ez nemcsak a szegénység és a szükség peremvilágára érvényes, hanem a kiszorítottság minden válfajára, amelyet a vallási vagy ideológiai üldözés és az erőszak módozatai hoznak létre.”[18] Amikor a centrum a peremek rovására él, akkor „a nép versengő törzsekre bomlik, a kizsákmányoltak és megalázottak lelkét pedig mardoshatja az igazságtalanság miatt érzett sérelem”[19]. A hatalmasok a dominanciáért versengenek, és ellentmondásokká alakítják át az ellentéteket, ennek pedig mély társadalmi megosztottságok lesznek a következményei. A meggyengült és széttöredezett nép gyarmatosítások áldozatául eshet, és már előtte lemondott a méltóságáról. „Megszűnt tulajdon történelmének főszereplője lenni.”[20] Az egyik legfontosabb queer teológus, Althaus-Reid, akinek a szövegét a későbbiekben bemutatom, pontosan ebből a gondolatból indult ki.
Borítókép: https://www.e-ir.info/2018/01/07/queer-theory-in-international-relations/
[1] Jagose: Bevezetés a queer-elméletbe, 42.
[2] Jagose , i.m., 47.
[3] Jagose , i.m., 40.
[4] Jagose , i.m., 77.
[5] Jagose , i.m., 79.
[6] Jagose , i.m., 95.
[7] Mulder –van Dijk – Berlis: „A gender a teológiában és a vallástudományban: sikertörténet?! – Konferenciabeszámoló”,33.
[8] A konferencia 2011-ben a Groningeni Egyetemen a gender és a gendertanulmányok sikerét vizsgálta a teológia és vallástudomány diszcíplináinak tükrében, a szerzők ebben az írásban az előadók témakörben kialakított reflexióit közlik.
[9] Andorka: „Feminista teológia”, 254.
[10] Perintfalvi: „Az igazság egy és örök vs. a társadalmi dialógus teológiája – A feminista teológia mint kritika”, 150–151.
[11] Perintfalvi : „Az igazság egy és örök vs. a társadalmi dialógus teológiája – A feminista teológia mint kritika”, 152.
[12] Andorka: „Feminista teológia”, 254.
[13] Johnson: She Who Is: The Mystery of God in Feminist Theological Discourse, 22–23.
[14] Erős – Perintfalvi– Verebics: A felszabadítás teológiái, 7.
[15] Andorka: „Feminista teológia”, 252.
[16] http://epa.oszk.hu/01700/01739/00099/pdf/EPA01739_eszmelet_114_129-144.pdf
[17] Ivereigh: Álmodjunk együtt: Út egy jobb jövő felé. 229.
[18] Ivereigh, .i.m., 201.
[19] Ivereigh, .i.m., 156–157.
[20] Ivereigh, .i.m., 157.