Hermeneutika, perspektívák, és a nyilvánvaló megkérdőjelezése ELSŐ RÉSZ

Mirjam Jekel evangélikus lelkész, teológus előadásának szövegét Tamási Rebeka, vallástörténész fordította

Nagyon örülök, hogy létrejött ez a konferencia és megkérdőjelezzük, hogy egyáltalán mivel is foglalkozunk. Külön öröm, hogy az utolsó ülésszakon a „miért” kérdését járjuk körül. Úgy vélem, ez rendkívül fontos kérdés, amelyről sokszor nem veszünk tudomást.

Az “És akkor?” kérdés sokszor eszembe jut az akadémiai munkámmal összefüggésben. Sokat dolgozunk azon, hogy összehasonlítsunk vagy elemezzünk szövegeket, hogy megtudjunk valamit a hátterükről – fontos munka, és mégis gyakran hiányolom a konklúziót. Mit tanulunk egy újabb munkából? Mit változtat azon, ahogy a Bibliát vagy a teológiát értelmezzük? De hogy világos legyen: nem arról van szó, hogy hogyan alkalmazható mindez, hanem arról, hogy mely következtetések és értelmezések vonhatók le a munkánk eredményéből.

Az „És akkor?” tehát egy olyan kérdés, amelyet fel kell tennünk saját magunknak, úgy is mint akadémiai tudománynak. Nem a bibliai egzegézis közvetlen „használhatósága” mellett kardoskodom. Nem, a tudományos munkák elsődleges célja a tudomány előmozdítása és az ismeretek bővítése. Ugyanakkor nem szabad a megszerezett tudást csak magunknak megtartani. Közfinanszírozott egyetemként egyébként is tartozunk a köznek – a munkánk kommunikálásával.

De miért is csináljuk ezt?

A szekcióleírásban szerepelt egy kérdés: Fogják-e tanulmányozni az emberek a Bibliát tíz év múlva? Ez persze a nyugati társadalmak trendjére utal: a vallás és a Biblia egyre inkább elveszíti a jelentőségét, és nem hiszem, hogy ez a következő évtizedekben változni fog. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a tudásunk és az képességeink sok szempontból nagyon fontosak. Előadásom első részében ezt fogom kifejteni. A második rész pedig a tudományos munka szisztematikus elemeiről szól majd.

https://www.flickr.com/photos/jeunefilledeuce/

Szóval, miért is csináljuk ezt?

Először is: rengeteg ember van, akiknek a Biblia egy nagyon fontos szöveg. Sokan közülük küszködnek néhány apsektusával. A mi egzegetikai ismereteink viszont segítségükre lehetnek a Biblia jobb megértésében. Akár krisztológiai kérdésekről, akár a homofóbiáról van szó, mi ismeretek és értelmezések gazdagságát kínáljuk. Ahhoz, hogy a Biblia ma is érthető legyen, a mai modern kontextusunknak megfelelően kell értelmezni. Ha nyitottak vagyunk és érdeklődünk más közösségek tagjainak a valósága iránt, akkor hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a jelenünk folyton változó kérdéseit a bibliai eszmékhez kapcsoljuk. Ennek érdekében viszont érdeklődnünk kell lennünk aziránt, ami körülöttünk zajlik, és késznek kell lennünk az elköteleződésre, bármi is történjen a közösségeinkben. Ez csak akkor működik, ha azok, akik az akadémiai munkát végzik, képesek megérteni a közösségük kérdéseit és ügyeit. És ahogy már láttuk, a kiindulási pontként tekintett fehér, ép-testű, jómódú férfi nem képes megérteni, sőt még észlelni sem ezeket a különféle dolgokat.

Másodszor: a Biblia nem csak személyes, keresztény kontextusban releváns, hanem közügyekben is. Csak sajnos a legtöbbször nyomasztóan leegyszerűsítve alkalmazzák. Ahogy jelen vannak a fundamentalista keresztények, akik szerint a Biblia tévedhetetlen, Isten Szava, úgy jelen van ennek a jelenségnek a szintén fundamentalista kritikája, amely ugyanazon előfeltevések mentén érvel (lásd Dawkins és az Új Ateisták). Így elvész a pontosság és a sokféleség! Példaként csak egy fiatal nőt említenék, aki azt mondta nekem egyszer: „Igen, szívesen lennék keresztény, de én az evolúcióelméletben hiszek, így nem lehetek keresztény”.

Még a keresztény környezetben is nagy szükség van a tudásunkra, a hangunkra, hogy informáljon, megkülönböztessen, hogy a leegyszerűsítő követeléseket megkérdőjelezze. És ez, ismétlem, azzal jár együtt, hogy nyitottak vagyunk ezekre a közösségekre és kérdésekre, hogy hajlandóak vagyunk szóba állni az akadémia zárványain kívüli emberekkel és csoportokkal. Blogot írni és várni, hogy az emberek olvassák, nem elég – oda kell mennünk, ahol a párbeszéd zajlik, legyen az közösségi médiában vagy a valóságban történő találkozás, és hallatnunk kell a mi hangunkat is.

Végezetül, szeretnék még tovább menni, a Biblián túlra. Az egész társadalmat bele kell foglalni a képbe, mert úgy vélem, mi, teológusok olyan módszereket tanultunk meg, amelyek a modern társadalom számára is rendkívül értékesek. Hadd fejtsem ki: amikor az ember elkezdi tanulmányozni a Bibliát az egyetemen, meg kell kérdőjeleznie, sőt, le kell rombolnia egyes előfeltevéseit. Ilyen például Dávid királysága, Noé bárkája, vagy akár a Jézusról szóló történetek, amelyek más istenszerű emberek vagy gyógyító istenek történeteivel összevetve már nem is annyira különlegesek. És ezzel kezdenünk kell valamit. Megtanuljuk megkérdőjelezni a hitünk alapjait – és megtanuljuk szétválasztani a történelmet az elbeszéléstől, illetve az igazság különféle aspektusait (mint hogy a teremtéstörténetek tudományos szempontból helytelenek, a jelentésük mégis érvényes). Megtanulunk ingoványos talajon állni. Számomra ez sok modern problémát egyesít: az emberek határozott fogódzókat keresnek, legyen az akár a tudomány szűklátókörű felfogása (csak az az igaz, amit a tudósok állítanak!), egy ideológia, vagy akár a diszkomfortérzet, hogy „ezekben a modern időkben már semmi se szent”. Erre csak azt tudom mondani, hogy üdv a világunkban! Mi, egzegéták, kénytelenek voltunk megtanulni együtt élni a bizonytalansággal, ingoványos talajon állni. Egyébként meg ez jó! Olyan sokat tanulnunk belőle! Tudjuk, hogyan kezeljünk különféle perspektívákat és a vélemények sokféleségét – nem csak az akadémiai munkában, de magában a Bibliában is.

Emmanuel Polanco, Collage for  Femme Majuscule magazine 2016

Ez az, ami átvezet az előadásom második feléhez: a sokféleség és a különféle perspektívák kérdéséhez a saját területünkön. Mert miközben, igen, rendelkezünk a perspektívák és módszerek sokféleségével, ezeket a módszereket mégsem tekintjük egyenértékűnek. Legalábbis, ahogyan én látom Németországban, és ahogyan sok más előadásban is elhangzott a mai nap során. Van egy módszer, amelyet objektívnek és tudományosan megfelelőnek tartanak: a történetkritikai módszerek sora. A történetkritikai módszer nagy fontossággal bírt a teológiában, nagyon is értékes, és igenis szükségünk van rá ma is! De az elmúlt évtizedekben az is nyilvánvalóvá vált, hogy önmagában nem elég ahhoz, hogy mindent elvégezhessünk, amit el kell végeznünk. Más módszereket is bevezettek a kutatásba: irodalmi módszereket, mint például a narratív kritikai, illetve olvasó-központú módszereket. Ezzel egyidőben a nők és a globális dél tudósainak megjelenése a tudományban számos új perspektíva létrejöttéhez vezetett, mint például a feminista, womanista, a rassz-orientált, posztkolonialista, vagy a fogyatékosság szempontjából történő olvasatok.

És mégis: amikor először vettem részt egy Újszövetségi szemináriumon, ahol egzegézist tanultunk, egy napot szenteltünk a „más” egzegetikai módszerekre, ami a feminista egzegézist is magában foglalta. Volt AZ egzegézis, ami egy bizonyos perspektívának alárendelt történetkritikai módszert jelentett, és voltak a „más” egzegézisek, ami minden mást magában foglalt. A „semleges” módszer és a „más” módszerek. Én itt most csak a perspektívákra szeretnék fókuszálni.

A nyugati fehér férfi nézőpontja volt -és ahogyan én látom, még ma is- az alapvető, az objektívnek tekintett, és bár a többi perspektíva értékeit is elismerik, azért gyanakodva tekintenek rájuk. Mindezt azért, mert egy látható nézőpontból indulnak ki, és így szubjektívnek és kevésbé tudományosnak ítélik őket. Pedig épp ezek az úgynevezett szubjektív perspektívák voltak azok, amelyek nagyban hozzájárultak a Biblia teljesebb megértéséhez! Új felfedezésekre vezettek minket, mint például a nők szerepének feltárása a Bibliában. A Biblia patriarchális nézőpontú értelmezése sokáig elfedte a nők fontosságát a bibliai szövegekben. A feminista és womanista tanulmányoknak köszönhetően lehetett ezt a félreértelmezést kijavítani. Ebből is látható, hogy a „más” perspektívák nagyon is értékesek – rajtuk keresztül ugyanis jobban megérthetjük a Bibliát és jobban hozzáigazíthatjuk a saját kontextusunkhoz.  A „más” perspektívák elfogadása során pedig fokozatosan felismerhetjük, hogy az eddig alapvetőnek tartott nézőpont nem objektív és „csak tényeken alapuló” , hanem nagyon is meghatározott kiindulási pontja van: fehér, eurocentrikus/nyugati, férfiközpontú, jóléti. Ahogy Ada-María Isasi-Diaz írta:

„Túl sokáig tartottuk objektívnek a domináns kultúrához, rasszhoz, nemhez tartozók által művelt teológiát. (…) Ez az úgynevezett objektivitás a társadalom uralkodó csoportjainak az élményeiből indul ki, és semmibe veszi az elnyomottak tapasztalatait, olyannyira, hogy deviánsnak nyilvánítják azokat.”     

A cikk második része hamarosan érkezik a blogra!

Az eredeti szöveg:

Mirjam Jekel: So what? On hermeneutics, perspectives and questioning the self-evident. Az előadás az Universität Bonn „What Does Theology do, Actually?” című konferenciáján hangzott el 2021 júliusában. Az előadó evangélikus lelkész, teológus, a Johannes Gutenberg Universität Mainz Phd. hallgatója  

Fordította: Tamási Rebeka, vallástörténész, a Johannes Gutenberg Universität Mainz Phd. hallgatója