A feminizmus bell hooks szavaival, „egy olyan mozgalom, amely azért jött létre, hogy véget vessen a szexizmusnak, a szexista kizsákmányolásnak és az elnyomásnak” (Feminist Theory: From the Margin to Center). A megfogalmazás teret enged annak a gondolatnak, hogy nem csak a nőket és más neműeket érheti hátrány a nemi alapon, hanem a férfiakat is. A fenti definíció egy közös alapköve lehet a feminizmus különböző árnyalatainak, amelyek sokszor egymással is versengenek a láthatóságért és a feminista mozgalmakról szóló közbeszéd uralásáért. Bár Magyarországon a feminizmus még nem tarolta le a média- és kulturipart, viszont ha kicsit is körül nézünk a világban, főleg a domináns kultúrát sugárzó angolszász térségben, akkor feltűnik, hogy a mezőnyt egyelőre az a fajta feminizmus vezeti, amely mára masszívan a zeitgeist részévé vált. Az amelyik bestseller könyvekben, fast-fashion pólókon és popdalokban hirdeti, hogy feministának lenni olyan természetes és könnyű, mint a levegővétel.
A Dior divatház felpörgeti az eladásait a feminista termékeiből
https://fashionmagazine.com/style/feminist-t-shirt-international-womens-day/
Sarah Banet Weiser amerikai professzor erről az Észak-Amerikában és Nyugat- Európában hihetetlen népszerűségnek örvendő happy feminizmusról írt könyvet 2018-ban, ami ma aktuálisabb, mint valaha.
Pink Feminizmus
Alapvetően a feminizmusnak eme populáris ága szorosan kötődik a médianyilvánossághoz, amelyben az egyszerű, érzelmekre ható szlogenek juttatják célba a feminista üzeneteket. Itt gondolhatunk például egy-egy reklámra, amely a #bodypositivity-t vagy a #girlpowert élteti (pl.:Dove #LikeAGirl kampánya). A popkulturális szereplők megnyilvánulásai is nagy sajtóvisszhangot kapnak amint kifejezik valamilyen formában, hogy azonosulnak a feminista identitással.
Beyonce a feminsta
https://time.com/3181644/beyonce-reclaim-feminism-pop-star/
Ennek felvállalásának ikonikus pillanatát Beyonce-nek köszönhetjük, aki 2014-ben a Feminist szót hirdető ledfal előtt énekelt. Ahogyan azt Roxanne Gay, A rossz feminista c. könyv szerzője is kiemeli, hogy a populáris feminizmus kulcsmozzanat a tömegek elérése:
“Amit Beyonce tett a feminizmusért, a nemzeti adón, hát nézd, akárhogy is, az az elérés, amit ő produkált, sokkal nagyobb, mint, amit valaha is láttunk.”
Az erőteljes vizualitás és az esztétikusan informáló szlogenek is nagy szerepet játszanak a népszerűség növelésében, hiszen a könnyen fogyasztható, és az érzelmekre hangolt szövegek virálisan cirkulálva rengeteg emberhez elérnek a közösségi médiafelüleken, tehát az Instagramon, a Twitteren és a Facebookon. Ráadásul az online platformok funkcióinak köszönhetően keresztbe kasul tudnak egymáshoz kapcsolódni a hasonló meggyőződésű emberek, a feminizmussal kapcsolatos #-ek követése, cikkek linkelése, retweetelés és a megosztás által.
Florence Given a fiatal illusztrátor, instagrammer generációjának online feminista szószólója
Ez a fajta csillámló és jellemzően online aktivizmus (slacktivizmus), vagy a hírességek látványos kiállása a női jogokért sokszor nem tudnak önmaguknál tovább hatni. Sőt a nagy nyilvánosságban elhalványítja a feminista mozgalom strukturális kritikai élét, illetve ráerősít arra, hogy a #girlpower bizonyos kontextusban a nők vásárló erejével azonos. Az egyébként szuper, ha valaki „Empower woman” pólóban rohangál, viszont a legtöbb esetben itt megállunk, pedig itt még nem kéne véli Sarah Banet. A fogyasztás fókuszba helyezésében (nyilván a környezetpusztítás mellett teszi hozzá az ökofeminista) az az aggasztó, hogy a láthatóság válik elsőrangúvá. Tehát maga a tett, a (tartalom vagy piaci) fogyasztás kap politikai felhangot, miközben sok esetben itt fullad ki az egyén feminizmusa, anélkül, hogy tartósabb változás bekövetkezne a nemek egyenlőségének ügyében.
Natalie Portman protestál a vörös szőnyegen a női rendezők nagyobb elismeréséért. Ruhája szegélyére hímeztette kortárs női filmrendezők nevét. Akciója nem mindenkinek nyerte el a tetszését.
„Ez van, vágd magad magabiztos pózba és szállj harcba azért a f@sza állásért!”
A másik dolog, amit Banet kiemel a populáris feminizmusban, az az, hogy nem a női közösség közös erejére, hanem az egyén saját maga felszabadítására épít. Számos marketing kampány és könyv önsegítő jellegű és az önbizalomnövelést célozza, amely azt sugallja, hogy a nemi egyenlőtlenség problémájának feloldását az egyénben kell, keresni, így nem is kell újra gondolni azt a kapitalista-patriarchális rendszert, amelyben élünk. Nem szükséges a fennálló gyakorlatokat megkérdőjelezi, elég csupán, ha a nő (a férfiakra nehezedő elvárásokról jellemzően nincs is szó, pedig ugyanolyan fontos lenne erről beszélni) csodaszépnek látja magát, kirobbanó önbizalommal tekint a bármilyen formájú testére, amit örömmel meg is oszt az Instagramon confident hashtaggel. Itt persze megint nem arról van szó, hogy önmagában ez probléma lenne. Sőt. Viszont nem lehet amellett elmenni, hogy egyrészt a női test és a szépség túlhangsúlyozása abban a patriarchális felfogásban gyökerezik, hogy a nő értéke a férfinek tetsző külsőségekben rejlik. Az önbizalom forrását adhatja egy egészséges énkép, de a fókusz nem a testen lenne, ha nem a férfi tekinteten keresztül néznénk a női testre.
Másrészt viszont a happy feminizmus szorosan összefonódik a kapitalista motivációkkal. Elhiteti, hogy elegendő bizonyos termékeket fogyasztani (ebben a feminista könyvek és filmek is benne vannak) és kellő önbizalommal „bedobni magunkat” (Sheryl Sandberg Dobd be magad c. könyve klasszikus példa erre) és máris feministák leszünk, a nőket ért társadalmi, politikai és gazdasági egyenlőtlenségek ripsz-ropsz elillannak.
Ez a fajta felfogás a nők „felszabadulása” alatt elsősorban gazdasági térnyerést érti azért nyerhetett ekkora teret mert alapvetően nem kérdőjelezi meg azt a patriarchális-kapitalista rendszert, ami a nemi, etnikai, társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségre épült.
A piaci logikán alapuló médiafelületek ennek a feminista irányzatnak adnak teret, ezért lehet ennyire népszerű, pl. ahelyett a baloldali, a kapitalizmus eltörlését követelő feminizmus helyett, amely mondjuk arra hívja fel a figyelmet, hogy ’feminista vagyok’ fast fashion pólót elsősorban a női munkások és a természet kizsákmányolásával gyártják le.
Pozitív hatások
Viszont az semmiképpen nem lebecsülendő, hogy ez a láthatóság mégiscsak ráirányítja széles tömegek figyelmét az egyenlőségből fakadó problémákra. Továbbá egyre inkább megszokottá válnak olyan gondolatok, gyakorlatok, amelyek ezidáig nem voltak bevettek. Például említésre méltó az, hogy a MeToo kampány következtében egy egész világ figyelt fel a nőket érintő zaklatás és erőszak problémájára, és ennek köszönhetően nagymértékben változott a problémához való hozzáállás.
https://www.libri.hu/konyv/jodi_kantor.she-said-1.html
Itthon is egyre nő az a csoport, akik számára mi sem természetesebb annál, hogy feministaként tekintsenek magukra, hiszen ez a 21. században már „alap”. Ennek azért nagy a jelentősége mert a társadalmi intézmények, úgymint a családok, munkahelyek, iskolák, közvéleménykutató intézetek és a média valójában nagy befolyással vannak arra, hogy mik lesznek elfogadott társadalmi normák. És ha valami széles körben elfogadott, sőt kívánatos, az előbb utóbb a politikai szinten is megjelenik. Például Angela Merkel kancellárságának végnapjaiban elismerte, hogy bár korábban ódzkodott tőle, de most már vállalja a feminista identitását. Kis szépséghiba, hogy akkor lett névleg feminista, amikor valódi tétje ennek igazából nem volt. Viszont az újabb generációk számára a fogalom már nem olyan idegen. Inkább trendi. Az Instagramon legalábbis biztosan.
https://time.com/3181644/beyonce-reclaim-feminism-pop-star/
https://www.vox.com/the-goods/2018/11/5/18056004/feminist-advertising-empowered-sarah-banet-weiser