Olvasónk, Belme-Vajda Katalin levele

Kedves Rita!

Elolvasva a könyvedet sok minden kavarog bennem. Édesanyaként, tanárként és mentálhigiénés szakemberként is a legfontosabb üzenete azonos számomra: a szülői felelősség kérdése a tekintélyelvű nevelés tekintetében.

Szülőként és pedagógusként is azt tapasztalom, hogy bármennyire is modern korban élünk, a gondolkodásmód megújításra, újragondolásra szorul.

Kép: firkafalva.hu

Nemcsak az egyház keretein belül működnek ezek a beidegződések, hanem a családokban és iskolákban is. Remélem, hogy sok szülőhöz, leendő szülőhöz eljut a könyved.

Nem csak azokra veszélyes a tekintélyelvű nevelés, akik egyházi iskolába küldik a gyerekeiket. A tekintély feltétlen tisztelete aláássa az önbizalmat, az egészséges gondolkodás, kételkedés, véleménynyilvánítás lehetőségét, nem tanítja meg a NEM-et mondás képességét.

Saját szakmámra vonatkoztatva könyved legfontosabb mondanivalóját a következőkben látom:

– A tekintély személytelen, egy adott pozícióhoz van rendelve. A tisztelet ezzel ellentétben személyhez kapcsolódó és érdem szerint adható.

– A tekintély lenéz, a tisztelet felemel.

Meggyőződésem, hogy a félelemre, megfélemlítésre épülő nevelés, oktatás csak látszólag hatékony.

A tekintély az alá-fölérendeltségi viszonyra épül, aminek legfőbb ismérve a hatalom, az erő és akár az erőszak kifejezése. Ez a felállás ugyanis magában foglalja az alávetett fél – jelen esetben a gyerek – kiszolgáltatott helyzetét, ami által akár megszégyenítésben, megalázásban is része lehet.

A tanári szabadság, hasonlóan bármilyen szabadsághoz, kizárólag addig tart, amíg nem sérti a másik fél szabadságjogait. A közoktatási törvény alapján:

„ A gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.”

Törvényi tiltás nélkül is szakmaiatlan pedagógia módszer a megalázás, megfélemlítés, megszégyenítés. Szakirodalmi adatok igazolják, hogy bármilyen területen elért siker fontos feltétele a motiváció, az érzelmi elkötelezettség, amit a félelem, a megalázottság, lekicsinylő bánásmód gátol.

Az iskolához  ezáltal negatív érzések társulnak, a motiváció eltűnik, elveszi a gyerek kedvét a hosszú távú tanulástól. Az iskola így nem tudja betölteni lényegi funkcióját, a világ iránti érdeklődés fenntartását, a tudásvágy fokozását, kielégítését és a gyerek egészséges testi-lelki fejlődésének törvényben is meghatározott prioritását.

Célom, hogy pedagógus kollégák, szülők között is terjesszem a könyved hírét. Hatására esély lehet a tekintély alapú gondolkodásmód helyett egy kölcsönös tiszteletre épülő jövő építésére.

Szeretettel ölellek,

Belme-Vajda Katalin

Perintfalvi Rita Amire nincs bocsánat című könyve megrendelhető itt és itt.