A REform – Egyház és közélet nevű új oldal két szerzője (egyben alapítója) reagált a napokban Monostori Tibor ÉS-cikkére (Új református bálványok). A szerző két részletben válaszolt Pocsaji Miklós írására, majd Márkus Tamás Andráséra. Reflexiójából részleteket közlünk.
A református egyháztagok evangéliumi kereszténynek mondott halmaza intellektuális placebóval próbál orvosolni egyes belső és múlékony missziós, gyülekezeti és népegyházi kihívásokat. (…)
Evolúciótagadó könyveket árusítanak a Tennessee állambeli Daytonban, ahol a hírhedt „majomper” is zajlott (www.theguardian.com, Topical Press Agency/Getty Images)
Az LMBTQ- és általában a modernitás-téma erőltetését és a harci kürtök megszólaltatását („állandósult, mindent megváltoztató háború”) nem tartom előremutatónak, gyümölcsözőnek. Én is csak azért szólaltam meg a témában, mert mások (Önök) viszont ezt emelik a piedesztálra.
Azt várni, hogy ettől bármi jobb lesz, talmi ábránd. Érzésem szerint csak placebo hatásként működhet, ideiglenesen.
Lehet látványosan könyvet darálni, szobrot dönteni és a Bibliát lobogtatni, és ezzel szíveket dobogtatni. Ájtatosan nyilatkozni Isten teremtett rendjéről és az ember méltóságáról. Lehet, hogy teológiai kérdésekben igazuk is van (hogyan is zárhatnám ki?), viszont óva inteném a REform református influenszereit attól, hogy mindezeket összekössék a templomok kiürülésével, vagy totális világértelmezésekkel. Ezzel ugyanis saját gyülekezeteiket tévesztik meg. (…)
Nem követeltem, hogy Balog Zoltán fosszon meg bárkit bármitől, a lelkész urat kértem, hogy mondjon le a tisztségeiről és kérjen bocsánatot. Vágvölgyi Gergelytől kaptam egy korrekt választ. Balogot arra kértem, hogy foglaljon állást a cikk tartalmával, hangvételével kapcsolatban és vonja le az eset konzekvenciáit,
ahogy Szabó István pl. megtette 2013-ban ifj. Hegedűs Loránt egy akciója kapcsán.
Az elmúlt 1-2 év történései, és amit református lelkészek megengedtek maguknak, szerintem legalább annyira súlyosak. (…)
Azt mindenesetre szeretném megemlíteni, hogy
azokkal ellentétben, akik az állami médiában és klienssajtóban „evangelizálnak”, az államhatalomhoz dörgölőzve, velük szimbiózisban, én a mainstream magyarországi liberális-ateista média zászlóshajóiban vallottam meg nyíltan a hitemet (legutóbb az ÉS-ben címlapon hozott cikkben), és tettem több tízezer nyomtatott példányban tanúbizonyságot Jézus Krisztus megváltó keresztáldozatáról. Próbálja valaki utánam csinálni. (…)
Márkus Tamás (is) valójában egy Szilvay-féle restauráción és antropológiai ellenforradalmon dolgozik, a saját területén. Ehhez természetesen joga van, mégis, szeretném ezt jobban kifejteni és felhívni a figyelmét a következőkre.
Beszédes, hogy „önjáróvá” tenné és a Magyarországi Református Egyházon kívülre tessékeli
azokat a hitvalló keresztényeket, akiknek az isteni terven munkálkodó elődjeinek is köszönheti, hogy egyáltalán ma, 2021-ben szolgálhat és hirdetheti az igét.
Kitette volna egykor Pál apostolt, vagy harcolt volna a nők egyenjogúsítása, az evolúcióelmélet térnyerése, a rabszolgaság eltörlése ellen, és megannyi transzformatív változás ellen. Szigorúan biblikus és hitvallásos alapokon. Sőt tovább menne, és őket tenné felelőssé az evangélium elárulásáért. (…)
Kép: David Hayward (nakedpastor.com)
A Balog Zoltánnak írt nyílt levelet nem a Felszabtér blogon írtam. Azt megírás után elküldtem az említett lelkésznek, a Vasárnap főszerkesztőjének és a Református Egyház kommunikációs osztályára aláírva, beszkennelve. Ezután valóban elküldtem a Felszabtér szerkesztőségébe. Az ő döntésük volt, hogy publikálják. Szerintem helyesen tették.
Az egyház közéleti, társadalompolitikai, evangelizációs kérdésekben mindig is kisebb vagy nagyobb részben haladó egyháztagokból állt (a haladó-konzervatív kontinuum valamelyik pontján), az más kérdés, hogy a kereszténység társadalmi eljelentéktelenedése után mára a magyarországi helyzet különösen speciálissá vált, mert itt történeti okok miatt az egyház jelenleg (újra vagy továbbra is) egyre inkább jobbra és a fundamentalizmus felé tolódik ezeken a területeken. Ebben a REform szerzői látványosan otthon érzik magukat. (…)
A jobbra tolódással kapcsolatban pedig már 2007-ben megszólalt a református közösség, stílszerűen egy református püspöknek írt nyílt levélben.
Nincs új a nap alatt. Legfeljebb a református egyház egyes vezetőinek tartása változott az elmúlt 10 évben.
Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de Márkus Tamás még mindig nem kért elnézést vállalhatatlan, demagóg és gyűlöletbeszédre is alkalmas írásáért, sőt, azóta is idéz belőle. Ennek töredékéért engem bármelyik eddigi munkahelyemen azonnal kirúgtak volna, vagy fegyelmi eljárás indult volna. Egy olyan munkahelyen dolgozik, ahol az etikai kódex elvileg a Biblián alapul. Az Igére hivatkozik és a hűségre, és a vezetéssel együtt az emberi méltóságra. Az Igét a Szentírással azonosítja, pedig pontosan tudja, hogy a tudomány szava éppúgy Isten szava.
Márkus Tamás és a REform azt a Balog Zoltánt védi növekvő buzgalommal, aki (egy 2019 februárjában rendezett kormányközeli eseményről szóló videó szerint) igen megtisztelőnek tartja, ha Kövér László házelnök közelében ülhet és Jézus nevét nyilvános szereplései során csak a legritkább esetben említi. Lehet, hogy fordítva ülök a lovon, de legalább hátramenetben keresem a jó irányt. Márkus Tamás és Balog Zoltán ellenben rossz lovon ül, bárhogy ülnek rajta és bármerre haladnak. Szívesen keresem a jó utat, még akkor is, ha szeretett egyházam egyes tagjai válogatott sértéseket vágnak a fejemhez, Che Guevarától Júdáson át a nem-keresztényig, és rajtam élik ki frusztrációikat és figyelemvágyukat.
Márkus Tamás azt írja, hogy alaptalan összehasonlítani a 30-as, 40-es éveket a mostani évekkel. Több kutató jelezte nekem, hogy
nemcsak hogy nem alaptalan, de konkrétan ő az egyik, aki kimeríti ezt az analógiát annyiban, hogy hasonló hevességgel küzd egy mesterségesen kreált ellenségkép ellen. (…)
Ezért írtam az ÉS-ben, hogy bizonyos jellemzők miatt a reformátusok fél lábbal már ott vannak a fundamentalista oldalon. Van, aki már mindkettővel. Nem jó érzés, amikor református lelkészek, teológusok az Infowars-t idézik, mint forrást, összeesküvés-elméleteket osztanak meg, vagy a Capitolium ostromát védik, még ha szofisztikáltan is, és kolosszális bálványoknak hódolnak állami pénzen. (…)
A magam gyarló módján próbálok magam elé tűzni standardokat, és ezek között
kiemelt helyre tűztem a zéró toleranciát a manipulációval, az egyház és az állam összefonódásával, az emberi méltóság lábbal tiprásával szemben. Legjobb tudásom szerint nem tűrhetem a krisztusi szeretetparancsok zárójelbe tételét, a szélsőjobboldali propagandabeszédet és egyes Szentírás-értelmezési hagyományok (ha úgy tetszik, a korszellem) abszolutizálását. (…)
Ami pedig a Felszabteret illeti: olyan valaki kéri számon tőlem, hogy egyes cikkeimet miért közli vendégszerzőként a Felszabtér, aki a szélsőséges közbeszédre hajazó publicisztikát ír a szélsőjobb Vasárnap.hu-n. (…) Inkább Istent becsülettel és őszintén kereső vagy Őt megtaláló és vele járó emberekkel töltöm az időt, mint radikálisok apokaliptikus kardcsörtetésének a zajában. (…)
Amikor a Kommentárt átvették a radikális konzervatívok (Békés Márton saját szavai), hasonlóan ahhoz, ahogy Márkus Tamásék részben átvették/átveszik most politikai-ideológiai, és nem biblikus-teológiai alapon a református egyház vezetését és propagandáját, akkor nyilatkozta Balázs Zoltán, hogy „a történelem azt mutatja, hogy a radikális konzervatívok előbb-utóbb választásra kényszerülnek” – úgy látom, a REform a további jobbra sodródást választotta.
Monostori Tibor írása teljes terjedelemben az alábbi linken olvasható.