Január 5-én ünnepelte az Anglikán közösség a „sivatagi anyákat”, Egyiptomi Sárát, Theodórát és Szünklétikát. A sivatagi anyák női keresztény aszkéták voltak, akik Egyiptom, Palesztina és Szíria sivatagjaiban éltek a negyedik és ötödik században. Jellemzően szerzetesi közösségekhez tartoztak, amelyek ebben az időben kezdtek formálódni, bár mások néha remetékként éltek. Természetesen más nők ebben a korban, akik befolyásolták a korai aszkéta vagy szerzetesi hagyományt, éltek a sivatagon kívül is mint „sivatagi anyák”. Katay-Fodor Imre fordítása

A sivatagi atyák sokkal ismertebbek, mert a szentek korai életének nagy részét “férfiak írták férfi szerzetesi közönségnek” – a sivatagi anyákról szóló alkalmi történetek a korai sivatagi atyákból és életrajzíróiktól származnak. Sok sivatagi nőnek volt vezető szerepe a keresztény közösségben. Palladius számos fejezetet szentelt a sivatagi anyáknak a Lausiac-History című művében, ő 2975 nőt említ, akik a sivatagban éltek. Más források különböző történeteket beszélnek el róluk a szentek életében, azokhoz kapcsolódóan, ahogyan abban a korban hagyományosan nevezték vitae (“élet”). Tizenkét sivatagi női szent életét is leírja a Vitae Patrum I. könyve (Az atyák élete).

A sivatagi anyákat ammák (“lelki anyák”) néven ismerték, hasonlóak voltak a sivatagi atyákhoz (abbas), mivel tiszteletet szereztek lelki tanítókként és lelkivezetőkként. Az egyik legismertebb Desert Mothers volt Amma Szünklétika Alexandria, akinek huszonhét mondást tulajdonított az Apophthegmata Patrum, vagyis a sivatagi atyák mondásai. Két másik amma, Alexandriai Theodóra és Amma Sára, sivatagi anyának, szintén találhatóak mondásai ebben a könyvben.

Az írásos beszámolók szerint Amma Szünklétika 270 körül születhetett, – mivel állítólag a nyolcvanas éveiben volt a 350-es esztendőkben, – gazdag szülők gyermekeként Alexandriában, és igen jól képzett volt, beleértve Evagrius Ponticus sivatagi atya írásainak korai tanulmányozását. A szülei halála után mindent eladott, amije volt, és odaadta a pénzt a szegényeknek. Vak nővérével a városon kívülre költözött, remeteként élt alexandriai sírok között. Fokozatosan nőaszkéták közössége nőtt fel körülötte, akiket lelki anyjukként szolgált. Annak ellenére, hogy aszkéta és remete volt, Szünklétika mértékletességre tanított és arra, hogy az aszkétizmus nem öncélú.

Alexandriai Szünklétika (Bizánci menológium)

Az alexandriai Theodóra  egy alexandriai szerzetesi közösség amma-ja volt. Ezt megelőzően férfinak álcázva menekült a sivatagba, és szerzetesek közösségéhez csatlakozott. Később sok sivatagi atya kereste fel tanácsért – állítólag Theophilus alexandriai püspök is tanácsért fordult hozzá.

Sára sivatagi anya példája azt mutatja be, hogy remete volt, aki egy folyó mellett élt hatvan évig. Éles válaszai néhány öregembernek, akik megkérdőjelezték életvitelét, határozottan erős személyiséget mutatnak. Az egyik történet szerint két férfi remetevezető meglátogatta őt a sivatagban, és úgy döntöttek, hogy “Alázzuk meg ezt az öregasszonyt.” Azt mondták neki: “Vigyázz, nehogy öntelt gondolkodásra add magad: “Nézzétek, ahogyan remete lelkivezetők jönnek hozzám, egy egyszerű nőhöz.” Azt válaszolta: “A természet szerint nő vagyok, de nem a gondolataim szerint.”

Tanítások:

• Amma Sára azt mondta: “Imádkozhattam volna Istenhez, hogy minden ember hagyja jóvá a viselkedésemet, találjak magamnak egy bűnbánót mindegyik ajtónál, de inkább azért imádkozom, hogy a szívem tiszta legyen mindenki felé.”
• Amma Szünklétika azt mondta: “Mindennek az elején van nagyon sok küzdelem, csatározás és igen sok szenvedés azok számára, akik haladnak Isten felé, és utána, kimondhatatlan öröm. Ez olyan, mint azok, akik tüzet akarnak gyújtani; először a füst és a sírás fojtogatja őket, és ezzel megszerzik, amit keresnek… ezért könnyekkel és kemény munkával kell meggyújtanunk az isteni tüzet magunkban.”
• Amma Szünklétika azt mondta: “Sokan élnek a hegyekben, és úgy viselkednek, mintha a városban lennének; csak az idejüket vesztegetik. Lehetséges, hogy egy ember magányos a lelkében, miközben él egy tömegben; és lehetséges, hogy azok, akik magányosak, a saját gondolataik tömegében éljenek.”
• Amma Theodóra azt mondta, hogy sem az aszkétizmus, sem virrasztás, sem bármilyen szenvedés nem képes megmenteni az embert. Erre csak az igazi alázat képes. Volt egy remete, aki képes volt száműzni a démonokat. És megkérdezte tőlük: “Mi késztet arra, hogy elmenjetek? Böjtölés?” Azt válaszolták: “Nem eszünk és nem iszunk.” “Virrasztás?” Azt mondták: “Nem alszunk.” “Akkor milyen hatalom űz el titeket?” Azt válaszolták: “Semmi sem győzhet le minket, csak az alázatot.” Amma Theodóra azt mondta: “Látod, milyen alázat győzedelmeskedik a démonok felett?”

Szöveg forrása:

Mary Forman, OSB (2005): Praying with the Desert Mothers. Collegeville, MN. satucket.com

Műv_Ház_és_Ima_Ház