A legújabb pápai enciklika, a Fratelli Tutti az életmódunkból fakadó gazdasági, társadalmi és ökológiai hatásokat tematizálja. Jörg Alt SJ társadalomtudós, Markus Vogt keresztény etika professzor és Martin Kirschner professzor az enciklika társadalmi-ökológiai dimenzióit fejtették ki hosszan a Stimmen der Zeit oldalon közölt cikkükben. A szerzők kiemelik Ferenc pápa legfontosabb üzeneteit, amelyek mind előremutató gondolatokat közvetítenek számunkra. Az enciklika minden részlete fontos, így több részre osztottam a terjedelmes szöveget. Íme az első rész:
A Szentatya írásától sokan vártak gyakorlati útmutatásokat arra, hogy hogyan építsünk egy társadalmilag igazságos, és környezeti szempontból fenntartható világot a Covid-19 járványhelyzet után. Bár első pillantásra úgy tűnik, hogy nem a világjárvány áll az írás középpontjában hiszen nem a vírus utáni világunk felépítésére vonatkozó tanácsokat oszt meg Ferenc pápa, azonban az enciklika határozottan irányt mutat egy jobb világért folyó harcban.
Scott Bergey illusztrációja https://www.elusivemu.se/2014/10/24/daily-muse-scott-bergey-mixed-media-artist/
Hogyan kapcsolódik egymáshoz a Laudato Si és a Fratelli Tutti?
Az enciklikák tanító jellegű írások, amelyekben a mindenkori pápa az Egyház és a társadalom aktuális kihívásairól elmélkedik. Nem arról van szó, hogy egy téma egyetlen dokumentumban teljesen kifejtésre kerül, inkább azt érdemes megfigyelni, hogy az adott tematikájú enciklika hogyan illeszkedik a korábbi publikációk közé és hogy a korábbi fejtegetésekre alapozva miben mond újat nekünk. Ferenc pápa a Fratelli Tutti kezdetű írásában kevésbé fókuszál a klímaválságra, vagy az élővilág pusztulására, így egyértelmű, hogy a Laudato Si és a Fratelli Tutti enciklikák összetartoznak és együtt kell őket olvasnunk. További kapcsolódási pont, hogy Ferenc pápa mindkettő írásához Assisi Szent Ferenchez nyúl vissza inspirációért:
„A tetteiben Szent Ferenc sokkal mélyebben élte meg a testvériséget a Nappal, a Tengerrel és a Szelekkel, mint az embertársaival. Mindenhol a békét terjesztette és a saját útját járta a szegények, az elhagyottak, betegek, kirekesztettek és az legelesettebbek mellett“ (FT 2).
A pápa a Laudato Si-ben már felvillantotta a Fratelli Tutti témáját, amikor hangsúlyozta, hogy a krízisnek, amelytől az emberek jelenleg szenvednek két oldala van: egyrészt ökológiai, másrészt pedig társadalmi.
„Az a fontos, hogy teljességre törekvő megoldásokat keressünk, amelyek összefüggően kezelik a természet változásaiból fakadó hatásokat a társadalmi rendszerrel. Nem két krízis van egymás mellett, a természeté és a társadalomé, hanem egy komplex szocio-ökológiai krízisről beszélünk. A megoldáshoz az vezet, ha igyekszünk átfogó hozzáállást kialakítani a szegénység elleni küzdelemben, a kirekesztettek méltóságának visszaadásában, miközben az élő környezetünkkel is törődünk” (LS 139, vgl. LS 49).
Amíg a Laudato Si-ben a fő tematika az élővilág volt, Ferenc pápa a Fratelli Tuttiban kiegészíti azt a társadalmi oldallal: „Testvériség és társadalmi barátság”– így szól az alcím, továbbá Laudato Si-ből vett idézetek száma (20) is megerősíti a két enciklika összetartozását.
Szent Ferenc és tűztestvér
Végül, de nem utolsó sorban a Szociális enciklika fontos jellemzője, hogy a benne leírt iránymutatások nem csak, és elsősorban nem a püspökökhöz, teológusokhoz és a katolikusokhoz szólnak, hanem leginkább „minden jóakaratú emberhez”, tehát a más felekezetű keresztényekhez, más vallásúakhoz, és mindenkihez, aki nem hisz Istenben, hanem a saját lelkiismerete szerint él és tesz másokért. .
Mit szeretne Ferenc pápa a Fratelli Tuttival?
A jelenlegi rendszer kritikája
A Fratelli Tuttival Ferenc pápa lényegében egy új világrend mellett érvel átfogóan, amely
a „testvériségre és a társadalmi barátságra” épül, és „amely minden politikai és térbeli határt meghalad” (FT 1).
A pápa számára egyértelmű, hogy a globalizációból fakadó nemzetközi összefonódás miatt az emberiség, minden jó és rossz oldalával egy világméretű sorsközösséggé vált, aminek köszönhetően mindannyian „egy csónakban evezünk”, ahogyan azt a Covid-19 járvány is megmutatta. Tehát mindenki meg van hívva arra, hogy a látszólag távoli embertársainkért is felelősséget vállaljunk és felebarátunknak tekintsük őket.
Ez a fajta látásmód ellentmond minden nacionalistának és populistának, akik azt hangsúlyozzák, hogy a családi kötelékek és a nemzetek határai egyben az elvárt szolidaritásnak is a határai. Továbbá ellentmond a neoliberalizmus, a szabad és szabályozatlan piacot túlhangsúlyozó eszméinek is, a magántulajdon sérthetetlenségének, és annak a hitnek, amely szerint a jólét majd automatikusan leszivárog a szegényebb rétegekhez (Trickle–Down hatás) (FT 168).
A Fratelli Tutti azonban több, mint a gazdaság sajátos jellegének leírása. Azt a kérdést járja körül, hogy összességében melyik kultúra, melyik értékrendszer az, amely irányítja az emberek együttélését. Éppen ezért az mindenképpen jelentőségteljes, hogy
a pápa a Fratelli Tuttiban a neoliberalizmust konkrétan kritizálja nemcsak mint egy sajátos szemléletmódot, hanem mint egy normatív érték–ideológiát.
Ezzel kapcsolatban Ferenc az aggodalmát fejezi ki, ahogyan azt már II. János Pál is tette, amikor 2001-ben leírta, hogy a piacorientált gondolkodás nem korlátozódik csupán a gazdaságra, hanem egyre inkább begyűrűzik azokra a területekre is, ahol semmi keresnivalója sincsen. A pápa szerint létünk sok szempontból kereskedelem–vezéreltté válik, amit kolonializmus egyik új formájának nevezhetünk.
Ferenc pápa
A gazdaság érdeke „egy bizonyos kulturális modell érvényre juttatása. Egy olyan kultúra keresztülvitele, amely bár összefogja a világot, de egyben elválasztja az embereket és a nemzeteket egymástól.” A globalizáció fogyasztókká teszi az embereket, szemlélőkké és szomszédokká nem pedig testvérekké, így lehetővé teszi a „piaci erőknek az „oszd meg és uralkodj elv érvényesítését” (FT.12).
„A kulturális kolonizáció egy új fajtáját” éljük, amiben a történelmi öntudat, a kritikus gondolkodás, az igazságosság feloldódik (FT 14).
Hogy mennyire fontosak az iránymutató értékek és normák az emberi-társadalmi együttélésben, a szerző a mágnes és a vasreszelékek példájával szemlélteti: Az utóbbi beállítottságát az határozza meg, hogy melyik mágnes hogyan közelít hozzá.
Ennek megfelelően a jólétről és a fejlődésről folyó társadalompolitikai viták is más és más kimenetelűek, attól függően, hogy az ember a piac láthatatlan kezében hisz, vagy éppen a piac értékvezérelt szabályozásának szükségességéről van meggyőződve. A jelenleg domináns piaci ideológiáról Ferenc megállapítja, hogy: „az uralkodó gazdaságelméletek dogmatikus receptjeiről bebizonyosodtak, hogy nem csalhatatlanok. Az egész világot behálózó rendszer törékenysége a világjárvány tükrében megmutatta, hogy nem lehet mindent a szabadpiacon keresztül megoldani.
Tehát az egészség politika helyreállításán túl, a pénzvilágnak nem behódolva ismét „az emberi méltóságot kell a középpontba állítanunk. Arra van szükség, hogy ezeken a pilléreken nyugvó társadalmi alternatívát építsünk fel.
Természetesen a jelenlegi rendszer védelmezői szerint a szabad piac az innovációival, hatásosságával és az elosztófolyamatain keresztül majd valamikor rendbe hozza a dolgokat, ha elég időt hagyunk. De mennyi idő kell még? A jelenlegi világgazdaságban például az erőforrások fogyasztásának csökkentését sem sikerült még elérni. Sőt, ezek a folyamatok folyamatosan gyorsulnak, minden klímatárgyalás ellenére is, hiszen az eddigi előrelépések a Rebound-hatás-szerűen (Visszacsapási reakció: mikor egy folyamat gátlásának feloldása után felerősödik.) kompenzálódtak/nak. Egyenlőre nem néz ki úgy, mintha ez holnaptól gyökeresen másként működne majd.
Az enciklika további fontos és aktuális észrevételeiről további cikkekben lesz szó.
Szerző: Bonifert Rita, szociológia hallgató, ELTE TÁTK
Szöveg forrása:
Von der Ökonomisierung zur Humanisierung https://www.herder.de/stz/online/von-der-oekonomisierung-zur-humanisierung/
https://mipszi.hu/lexikon/rebound-hatas