Richard Rohr ferences szerzetes elmélkedik arról, hogy az adventi időszakhoz hasonló lelkülettel való várakozás az egész életünkben alapvető kellene, hogy legyen. Megelégedni a földi életünk töredékességével, azért fontos mert a tökéletes teljesség még várat magára, így az egész életünk egyfajta adventben telik: tudatosan várjuk a beteljesedést, miközben igyekszünk jót tenni a világban.
https://hemmafixbloggen.se/2017/11/16/satsa-pa-flera-minigranar-stallet-en-enda-stor/
„Ó jöjj ó jöjj Üdvözítő”… az adventben oly sokszor elhangzott sorokat Richard Rohr ferences szerzetes szerint úgy is értelmezhetjük, hogy egyfajta választott be-nem-teljesülés szerint kell élnünk. Hiszen a tökéletes teljesség még nem jött el, nem kell most azonnal akarnunk. Ily módon nyitottá válunk a kegyelemre és az Isten alkotta jövőre, amely a mi alkotó részvételünkkel valósul meg mert Isten úgy teremtett minket, hogy képesek legyünk újrateremteni magunkat, így társ-alkotóvá válunk. Ahelyett, hogy arra várnánk, hogy Jézus eljöjjön és beteljesítsen minket, nekünk kell mennünk és beteljesíteni Krisztust.
Nem tudjuk, mikor jön el az idők vége, ami azt jelenti, hogy éberen kellene élnünk az életünk, hasonlóan az adventi időszakhoz, amelynek idején meghívást kapunk a tudatosságra, figyelmességre, részvételre és az előre tekintésre.
https://cdn.hvgblog.hu/felszabter/uploads/2021/01/002b8e0383c20b7ceb3db3430a4483ed3a04212fc213e1c2814d29b61f0f2e2f.jpg
Az „Ó jöjj Üdvözítő” szemlélet bizonyos szabadsághoz és önátadáshoz vezet, amit a remény erényének is nevezhetünk: a türelmes és bizakodó hajlandóság egy olyan életre, amelyben nincs meg a teljes befejezettség, mégis lehetünk elégedettek és boldogok mert tisztában vagyunk azzal, hogy a kiengesztelésünk és az életünk Forrása egy másik szinten van, rajtunk túlmutatóak ezek a dolgok. Fontos, hogy képesek legyünk abban bízni, hogy úgy, ahogy minden adventben a várakozás végén eljön Jézus, eljön majd újra, ahogyan egyszer már eljött, ahogy belépett a szenvedő világunkba és ahogy megérkezik a saját dilemmáinkba is. Így a múltunk bevezetővé válik, az „Ó jöjj Üdvözítő” pedig nem kétségbeesett kiáltás, hanem a mindent átölelő remény biztos ujjongása.
Mi is bízhatunk abban, hogy a történelem – és így a közreműködésünkkel – pozitív irányba mozdul, folyamatosan alakul, a jövő Isten kezében van. Ha a kezdetektől tisztában vagyunk, mi lesz a vége, és bízunk Krisztus misztériumában, akkor aktívan részt kell vennünk abban, hogy előre mozdítsuk az élő teremtmények egységét a szeretetben. Így mi leszünk Krisztus második eljövetele.
A szöveg forrása:
https://christogenesis.org/love-coming-to-fullness/