A gyönyörűen megterített asztal mellett ültek és csendben kanalazták a fácánlevest. Pillantása az ezüst gyertyatartóra esett. Nászajándékba kapták. Benne egy szál fehér gyertya. Ahogy a férje szereti. Nézte a pislákoló lángot. Szinte megbűvölte.
Bucsi Mariann novellája

Kép: www.femcafe.hu

– Igazán finom ez a leves, kedvesem – mondta a férje. Összerezzent. Tekintetét a tányérra ejtette és halkan felelt:
– Köszönöm.
– És szép a teríték, meghitt a gyertya – folytatta a férje – látszik, hogy sokat fáradtál vele – Újabb adag levest merített a kanalába, miközben zavartan elmosolyodott és szinte hangtalan suttogta:
– Semmiség – A férje megsimogatta a kezét, és ő kényszerítette magát, hogy ne rántsa el.
– Valami baj van, kedvesem? – kérdezte a férje.
– Nem, dehogy – felelete, szinte túl gyorsan – Hozom a második fogást. Ossu Buccot készítettem. A kedvencedet – állt fel az asztaltól.
– Nagyon figyelmes vagy, Drágám – mosolygott rá a férje. Volt valami a hangjában, ami… Egy pillanatra megdermedt, majd a válla felett ránézett. Mosolya közben kilátszott az ínye és hófehéren villogtak a fogai. Sötét szemében megcsillant valami. Önkéntelen összerándult és visszafordult a tűzhelyhez. Hőálló kesztyűt vett fel és lehajolt, hogy kivegye a borjút a sütőből. A hőálló tálat a pultra tette.
– Isteni illata van! – mondta a férje – Kérlek kedvesem, tölts egy pohár bort nekem.
– Máris – felelte ő, levette a kesztyűt és az üvegért nyúlt.
– Nagyon szép vagy ebben a ruhában – mondta a férje. Hiszen ő vette neki, mint az összes többit. És meghagyta, hogy ma ezt vegye fel… – Ebben voltál az orvosnál is? – Leblokkolt. Honnan tud az orvosról? Miért kérdezi? Hogy jön ez ide? Hirtelen összeszűkült a világ. Nem volt mit felelnie. Dermedten állt a tűzhely mellett, kezében az üveg borral. Hallotta, ahogy a férje hátratolja a széket és feláll. Mögé lépett, egészen közel hozzá. Érezte a teste melegét, majd a forró leheletét a fülében, ahogy odahajolt hozzá és nagyon halk hangon azt kérdezte:
– Mi szükséged neked nőgyógyászra? – Hallotta a saját szíve dobogását a fülében, érezte, ahogy az izmai kocsonyássá válnak és remegni kezd. A férje gyengéden megcsókolta a fülét. Megborzongott. Erősen megkapaszkodott a szabad kezével a konyhapultban, másik kezével még mindig a borosüveget markolta.
– Mi szükséged nőgyógyászra? – kérdezte újra a férje – Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz, szépségem… – Fenyegetőnek érezte a suttogását. Nem bírt megszólalni. És akkor a férfi hirtelen hátulról megragadta a karját és maga felé fordította – Megvizsgált? Milyen érzés volt? – ordította a férfi és közben nyál fröcsögött az arcába. Olyan erővel szorította a karját, hogy sikoltani szeretett volna a fájdalomtól, de nem jött ki hang a torkán. A férje tovább ordított – Megnéztem a honlapját. Jóképű férfi! Te meg levetkőztél neki!
– Én nem, én… – kezdte halkan, miközben könnyek gyűltek a szemébe. A férje ekkor meglökte és ő a padlóra zuhant. A vörösboros üveg, hangosan csattant a konyhakövön és üvegszilánkok repkedtek vörösbor cseppekkel keveredve. Tudta mi következik, úgyhogy igyekezett összegömbölyödni, de elkésett. A férje a combjába rúgott. A fájdalomtól elsírta magát. Pedig nem akarta. Jött is az újabb rúgás, ami a bordáit találta el. Védekezően maga elé kapta a kezét.
– Élvezed, ha megalázhatsz? – ordította a férje, miközben záporoztak a rúgások. Teljesen összegömbölyödött. Az egész olyan hirtelen maradt abba, ahogy elkezdődött. A férje ott térdelt mellette és magához húzta. – Jaj, kedvesem, ne sírj – szorította magához – Most pityeregni fogsz és tönkreteszed ezt a gyönyörű vacsorát és a meghitt hangulatot? – kérdezte, miközben ringatta és a haját simogatta. Ő a fejét rázta:
– Nem, dehogy… – suttogta halkan.
– Kis bogaram, milyen ügyetlen vagy – mondta a férje – Gyere, segítek ezt összetakarítani és fejezzük be ezt a szép évfordulós vacsorát – mondta kedvesen, miközben megtörölgette a szemét – Látod, elestél – folytatta, miközben felsegítette a padlóról – Majd a vacsora után teszek rá jeget, bekrémezem, ahol megütötted magad és nyoma sem lesz – Közben elkezdte összeszedegetni az üvegcserepeket. Ő remegő kézzel igyekezett segíteni.
– Ugyan, hagyd csak kedvesem. Öltözz át, moss arcot és fésülködj meg, én meg ezt itt rendbe teszem – A fürdőbe ment. Öklét a szájába dugta, hogy vissza tudja tartania a sikoltozását. Mély levegőket vett. Tudta, össze kell szednie magát. Arcot mosott, átöltözött, megfésülködött, feltett egy leheletnyi sminket és a konyhába indult. Fájt a combja és nehezére esett minden lélegzetvétel, de erőt vett magán. Mosolyogva lépett a konyhába és feltálalta a borjút.
– Látod, mennyivel jobb, ha mosolyogsz? – mondta kedvesen a férje és megcsókolta a kezét. Ő visszamosolygott és szedett mindkettőjüknek, majd helyet foglalt. A férje pezsgőt töltött és felé nyújtotta.
– Ez jobban is illik egy tizedik évfordulóhoz, mint a bor. Csirió szerelmem!