A magántulajdon nem érinthetetlen; a társadalmi igazságosság nem alapulhat egyenlőtlenségen; visszaadni a szegényeknek azt, ami az övék; dolgozzunk a befogadás szellemében; szolidárisan küzdjünk a szegénység, az egyenlőtlenség strukturális okai ellen – Ferenc pápa videóüzenete az afrikai és amerikai társadalmi jogokért bizottság tagjainak

Ahhoz, hogy új társadalmi igazságosságot alkossunk, be kell látnunk, hogy a keresztény hagyomány soha nem tartotta abszolút értékűnek és érinthetetlennek a magántulajdont, melynek mindig társadalmi funkcióját hangsúlyozta.

Amikor a törvényekhez és a joghoz folyamodva megadjuk a szegényeknek a nélkülözhetetlen dolgokat, nem a magunk vagy mások dolgait adjuk nekik, hanem visszaadjuk azt, ami az övék. 

A tulajdonjog az egyház társadalmi tanítása értelmében másodlagos természetjog, ami a teremtett javak egyetemes rendeltetéséből fakadóan mindenki jogából következik. A társadalmi igazságosság tehát nem alapulhat egyenlőtlenségen, ami feltételezi a gazdagság felhalmozását.

Egyetlen ítélet sem lehet igazságos, egy törvény sem lehet jogos, ha egyenlőtlenséget teremt, vagy megfoszt másokat jogaitól, méltóságától, netán erőszakot gerjeszt.

Az új társadalmi igazságosság öt alappillére

 

1.  A társadalmi igazságosság megteremtésével kapcsolatban elsődleges, hogy a valóságból induljunk ki, ami elég nyomasztó. Az emberiség töredéke él bőségben, míg egyre többen élnek méltatlan körülmények között, emberi jogaikat megsértik vagy figyelmen kívül hagyják.
2.  A második feltétele a társadalmi igazságosságnak az, hogy rájöjjünk, együttes erőfeszítést kíván minden jóakaratú ember részéről, hogy amint a jó és a szeretet fogalma, úgy az igazságosság is olyan feladat, amit napról napra kell elérnünk.
3.  Ez elkötelezett hozzállást sürget az irgalmas szamaritánus példája nyomán. Túl gyakran jelentkezik a kísértés ugyanis, hogy ne törődjünk másokkal, főleg a gyenkébbekkel. Be kell ismernünk, hogy félre szoktuk fordítni a fejünket, nem veszünk tudomást bizonyos helyzetekről, amíg nem érinte minket közvetlenül. Vigyáznunk kell, hogy feltétlenül magunkra vállaljuk a másik fájdalmát és ne csússzunk bele a közöny kultúrájába.
4.  A negyedik alappillér egy új társadalmi igazságosság felépítéséhez a történelem megfelelő olvasatában rejlik. Ott találkozunk harcokkal, győzelmekkel és kudarcokkal. Ott találjuk annak a sok embernek a vérét, akik életüket adták egy teljes és átfogó emberiség érdekében. A tapasztalat gyökerei ezek, melyekből ma is táplálkozhatunk.
5.  Az ötödik támpont Ferenc pápa szerint a nép: vagyis, hogy ne tartsuk magunkat felvilágosult elitalakulatnak. Érezzük, hogy Isten népének részei vagyunk, fáradhatatlanul dolgozzunk a befogadás szellemében; emeljük föl az elesetteket. Akik ugyanis Isten elitharcosainak érzik magukat, könnyen az elitista klerikális magatartásba eshetnek, vagyis a népért dolgoznak, de semmit nem tesznek a néppel együtt, nem érzik a nép részeinek magunkat.

Társas_Ház