Frédéric Martel, francia szociológus és újságíró 4 év alatt 41 bíborost, 52 püspököt, 45 apostoli nunciust, számtalan újságírót, szentszéki nagykövetet, több mint 200 papot és szeminaristát keresett fel személyesen több mint 30 országban, és merült el a katolikus egyház legrejtettebb bugyraiban, hogy megfejtse a Vatikán legféltettebb titkát: a katolikus egyházi rendszert a homoszexualitás uralja és a Vatikánban található a világ egyik legnépesebb homoszexuális közössége.

Sokan sejteni vélték ezt a titkot, de mindeddig  – A Vatikán kínos titkai – Homoszexualitás, hatalmi játszmák, képmutatás  (Sodoma), címet viselő, most megjelent könyvig  – senki nem írta le ezt ilyen alapos tényekkel alátámasztva. Amit az egyházi vezetők megosztottak a szerzővel sokáig kimondhatatlan volt, viszont Ferenc pápa reformtörekvései hatására a dolgok pozitív irányba változtak és a titokra egyre nagyobb fény derül. A szerző sem véletlenül választotta könyvének mottójául Ferenc pápa egyik beszédének mondatát: „A merevség mögött mindig valamilyen rejtett dolog húzódik meg, sok esetben kettős élet.” 

Ferenc számára nem is annyira az oly elterjedt homofília a tűrhetetlen, mint inkább az a szédületes képmutatás, amellyel azok az emberek, akik a legszigorúbb erkölcsi fegyelem elkötelezettjeinek vallják magukat, szexuális partnerükkel élnek, kalandokba bocsátkoznak és olykor escortok szolgáltatásait veszik igénybe. Emiatt korholja folyamatosan a hamis szenteskedőket, a hazug bigottakat, az álszenteket.

A francia szerzőnek nem az egyes egyházi vezetők homoszexualitásának feltárása volt a célja, nem „outolni” akarta a papokat, nem az egyéni eltévelyedések, a kivételek érdekelték, hanem a rendszer működési modelljét, törvényszerűségeit próbálta megvilágítani, hogy érthetőbbé váljon a hazugságokon, kettős életen, képmutatáson alapuló papi életforma, amelyet egyszerre jellemez a homoszexuális életvitel és a legradikálisabb homofóbia. Ez a skizofrén alapbeállítódás Martel szerint az egyik legfontosabb íratlan szabálya a könyv által bemutatott rendszernek:

Minél inkább homofób egy egyházi vezető, annál nagyobb eséllyel homoszexuális, minél rögeszmésebben homofób, annál valószínűbb, hogy nem őszinte és hogy el akar titkolni valamit.

Ez a képmutató attitűd már a papi szemináriumoktól jellemző egészen az egyházi felső vezetésig és a Vatikánban éri el a tetőpontját, a tapasztalat azt mutatja, hogy minél feljebb vizsgálódunk a hierarchiában, annál elterjedtebb a képmutatás.

Martel meglátása szerint ez a kettős élet, a „titoktartás kultúrája” nagy részben felelős a katolikus egyház egyéb botrányaiért is, többek között a nőgyűlöletért, a Ferenc pápa elleni folyamatos támadásokért, a pénzügyi manipulációkért, sikkasztásokért, a szexuális visszaélések eltusolásáért. Ha egy rendszer szíve-lelke belső meghasonlottságon, kettős erkölcsön alapszik, akkor a fennmaradásának alapvető érdeke, hogy az egyéb bűnöket is eltusolják. A rendszer védelmezi a bűnelkövetőket, az abuzátorokat, mert attól félnek, ha egy valami kiderül, akkor könnyen fény derülhet a többi sötét rejtélyre is, megnyílnak a „csontvázakat rejtő szekrények”, és végül a rendszer alapjáról, a homoszexuális kettős életről is számot kell vetni a nyilvánosság előtt.

A szerző szerint a papi hivatások nagy számban az 50-es, 60-as években a homoszexuálisok közül kerültek ki, mert a szemináriumokban egy meleg fiatal el tudott rejtőzni a megbélyegző társadalom elől: 

A katolicizmus homoszexuális szociológiája alapján egy másik tényleges folyamatra is magyarázatot adhatunk: a papi hivatások számának drámai visszaesésére. Mint majd látni fogjuk, hosszú időn keresztül jellemző volt, hogy azok a fiatalemberek, akik felfedezték, hogy homoszexuális beállítottságúak, vagy legalábbis tanácstalanok voltak hajlamaikat illetően, a papi hivatást választották menedékül. Így a kitaszítottakból egyszerre kiválasztottak lettek, a gyengeségből egyszeriben erőt kovácsoltak. Az 1970-es évek homoszexuális felszabadulásával és az 1980-as évek gay szocializációjával a katolikus papi hivatásnak ez a forrása érthető módon elapadt. Egy mai meleg tinédzsernek más választási lehetőségei is vannak, mint az, hogy elmenjen papnak. A hivatások elapadásának sok más oka is van, de a homoszexuális forradalom paradox módon egyike a legfőbbeknek.

A Vatikánban töltött időszaka után Martel azt a manapság oly elterjedt képzetet is cáfolja, hogy a Szentszéket egy jól szervezett, de kisebbségben lévő „meleglobbi” uralja. Szerinte nincs szó „gay összeesküvésről”, nem egy szűk kisebbségről, hanem elsöprő többségről beszélhetünk:

Nincs tehát »meleglobbi«; sokkal több van ennél a Vatikánban: változatos – homofil vagy homoszexualizált – kapcsolatok hatalmas hálózata Nagy Építész nélkül. E hálózatot a titok, a kettős élet és a hazugság uralja. Mondhatnánk azt is, hogy mindenki rejtőzködik a maga kis zugában.

A Vatikán kínos titkai nem véletlenül szerepel már több mint 20 ország sikerlistáinak az élén, hiszen nem egy újabb „botránykönyvet” tartunk a kezünkben, hanem egy magával ragadó stílusban megírt hiánypótló művet, amely pontos tényeken, idézeteken, forrásokon alapul és nem a katolikus egyház lejáratása a célja, hanem olyan szociológiai és pszichológiai működési mechanizmusok, törvényszerűségek feltárása, amelyek révén közelebb kerülünk az egyházi rendszer valóságához és elkezdődhet a „hallgatás törvényének” megtörése. A könyvben található információk első kézből származnak a szerző oknyomozó interjúi alapján, amelyeket kizárólag személyes beszélgetések során gyűjtött össze, és vizsgálódása során soha sem titkolta el kilétét és célját. A könyvhöz felhasznált 400 oldalnyi írott forrás és irodalomjegyzék pedig összegyűjtve megtalálható a www.sodoma.fr oldalon.  

Az idézetek Frédéric Martel A Vatikán kínos titkai – Homoszexualitás, hatalmi játszmák, képmutatás című könyvéből származnak. Fordította: Moldvay Tamás, Pataki Pál, Gyárfás Vera – Park kiadó, 2020

A szerzővel készült interjúnkat hamarosan olvashatják itt a Felszabtér blogon.

(F)egy_Ház