Karma és áldozathibáztatás

Karma és áldozathibáztatás

„karmikus”, „bevonzottad”, „előző életedben rosszat tettél”, „nem vagy eléggé karma tudatos”, „karmikus kapcsolat van köztetek”, „minden találkozás karmikus”, „előző életedben te verted őt”, „mindenki volt már valamelyik életében erőszakos”, „ok-okozat”, „visszakaptad”, „korábbi élet tartozását törleszted”, „előző életedben zsugori voltál, most ezért vagy szegény”, „büntetés az előző életedben elkövetett hibáidért”.

battered-suitcase-1024x1024.jpg

Kép forrása: Lion’s Roar

A felsorolást még lehetne folytatni oldalakon keresztül, hiszen a karma kifejezés olyannyira elterjedt szóhasználattá vált manapság, hogy már a mindennapi közbeszéd szerves részét képezi. A spirituális életstílus már rég kilépett az alternatív kategóriából és fogyasztható, eladható árucikké vált. A magukat gurunak, tanítónak, sámánnak nevező emberek úgy kínálják a spirituális „lifestyle-t”, mintha az mindenre gyógyír lenne automatikusan, ám mindeközben nem hívják fel a figyelmet a spirituális út veszélyeire, például a karma fatalista félreértelmezésére.

Aki már megfordult Ozorán, vagy valamelyik meditációs központban, esetleg egy jógaórán, vagy akár egy misztikusnak tűnő beavatási rítuson is részt vett, az valószínűleg a spiritualitás iránt is érdeklődik, és így a világnézetének is a részét képezi valamilyen mértékben ez a látásmód. A karma fogalma nem válaszható el a New Age-es, vagy a spirituális identitástól, ugyanis szorosan összefonódik azzal. A karmának az a szűklátókörű értelmezése, mely szerint kizárólag az előző életbeli cselekedeteink határozzák meg a jelenlegi helyzetünket, hozzájárul a társadalmi igazságtalanságok fennmaradásához. Ezért is kiemelkedően fontos, hogy kialakuljon a karmáról egy olyan helyes nézet, amely nem egy determinista-fatalista megközelítéseken alapszik, hanem sokkal inkabb figyelembe veszi a szociális kontextust és ezáltal elkötelezett, illetve együttérző cselekvésre ösztönzi az egyéneket. 

Az emberi lét valóban szenvedésteli, ahogyan ezt a buddhizmus egyik alaptanítása is állítja, így hát természetes, hogy mindenki keresi a módszert arra, hogyan tudná csökkenteni a létezéssel járó fájdalmat. Ott kezdődik a probléma, hogy a mai individualista, kapitalista és patriarchális társadalomban úgy használják a karma tanítását, hogy közben nem veszik figyelembe a struktúra és az egyén összekapcsolódását, ezáltal ráerősítenek arra a társadalmi állapotra, amelyben túlságosan nagy hangsúlyt helyeznek az egyénre. Mintha az egyén boldogsága, illetve szenvedése kizárólag az adott személy teljesítményétől  függene. Mintha az egyén jólléte csak annak a függvénye lenne, hogy mennyire igyekszik az adott ember a munkahelyén vagy az egyetemen. A szociális helyzete az egyénnek ebben a diskurzusban nem csak hogy a perifériára szorul, hanem szinte teljesen láthatatlanná válik. A karmával való reflektálatlan dobálózás kiragadja az egyént a kontextusából, nem fektet elegendő hangsúlyt arra, hogy az emberek nem egy vákuumban léteznek. Nem szabadna függetleníteni az individuumokat a társadalmi-kulturális hatásoktól, hiszen olyan társadalmi igazságtalanságok fennállása, mint a szegénység, vagy olyan mentális állapotok kialakulása, mint például a depresszió, szorosan összefügg azzal a jelenlegi hatalmi berendezkedéssel, amelyben nem csak kizsigerelik, illetve elidegenítik önmaguktól az egyéneket a profit érdekében, és kizárólag azért jutalmazzák őket, „ha elég jól teljesítenek”, hanem olyan ideológiai nézetekkel legitimálják a fennálló igazságtalanságokat, amelyek rendre az egyént teszik felelőssé az elnyomó rendszer helyett.

A karma egy szanszkrit eredetű szó, jelentése nem több és nem kevesebb, mint egyszerűen csak tett és cselekedet. Keleten már Buddha előtt is ismert fogalom volt a hindu hagyományban. Az indiai hierarchikus kasztrendszert ezzel legitimálták. Nem lehetett az kérdés, hogy miért létezik egy ilyen elnyomó rendszer, ugyanis meg volt arra a válasz, hogy aki alacsony társadalmi státuszúként született az nem véletlen, annak oka van, a helyzetét el kell fogadnia, hiszen ez a “sorsa”. Buddha volt az, aki egy újfajta, kevésbé fatalista értelmezést próbált megfogalmazni a karmáról, ezért inkább a jelenlegi életre és az aktuális cselekedetekre helyezte a fókuszt, amellyel azt akarta üzenni, hogy igenis megváltoztathatjuk a jelenlegi állapotunkat. Ennek ellenére a buddhizmusban is inkább a karma determinista és fatalista interpretációja terjedt el. Olyan társadalmi igazságtalanságokat, mint például a szegénységet, a rasszizmust vagy a szexizmust sokszor sorsszerű, „ennek így kellett történnie”, „ez az ő karmájuk” magyarázatokkal legitimálják buddhista közösségekben is.

Ennek az ellensúlyozására jöttek létre olyan buddhista mozgalmak, mint az Engaged Buddhism vagy a Buddhist Peace Fellowship for Peace and Justice, amelyek az elkötelezett cselekvésre helyezik a fókuszt a társadalmi igazságtalanságok legyőzése érdekében. Így született meg többek között a strukturális karma koncepciója is. Ez a megközelítés úgy értelmezi a karmát, vagyis az emberi cselekedetet, amely az éberség és a helyes nézet elsajátításával etikus cselekedetekhez vezethet, amelyek meg tudják szüntetni a jelenleg is fennálló igazságtalan rendszert.

Rendkívüli nagy károkat tudnak okozni olyan ezoterikus jósok, guruk vagy magukat gyógyítónak nevező emberek, akik azt ültetik el a hozzájuk fordulók fejében, hogy ötvenhat élettel ezelőtt meggyilkoltak valakit, ezért történik meg velük az, hogy a jelenben bántalmazzák őket. Például azok a nők, akik családon belüli erőszaktól szenvednek, rendszeresen kapnak olyan “jótanácsokat”, hogy forduljanak megértő szeretetettel a bántalmazójuk felé, mert valószínűleg előző életükben ők bántalmazták a másikat és most ezt kapják vissza. Vannak ennél szofisztikáltabb megfogalmazások is, de ennek ellenére ugyanúgy azt az üzenetet közvetítik, hogy az áldozat tehet arról, ha bántalmazzák, a szegény tehet arról, ha lakhatási nehézségekkel küzd vagy a nemi erőszakot elszenvedő tehet arról, ha megerőszakolták. Ezek az üzenetek ráadásul fenntartják azt a társadalmi berendezkedést, melyben az elkövetők rendre megússzák a felelősségre vonást.

A strukturális karma fogalma definiálja azt a problémát, hogy az elnyomás, a rasszizmus, a nők elleni erőszak nem egy-két egyén magánügye vagy egyéni szociális problémája, hanem egy strukturális probléma, amelyet részben az egyének tartanak fent a helytelen hozzáállásukkal. Minden olyan cselekedet – legyen az szóban elkövetett –, amelyből hiányzik a rendszerkritikus megközelítés, hozzájárul egy olyan rendszer fennmaradásához, amelyben az igazságtalanság és az erőszak már olyan szinten szerves részét képezi a kultúránknak, hogy sokszor észre sem vesszük, vagy teljesen természetes jelenségként kezeljük. Ha megakarjuk szüntetni a szenvedést, akkor az első lépés az úton, hogy abbahagyjuk az áldozatok hibáztatását, és ahelyett, hogy eltávolítanánk magunkat a problémától és az elkötelezett cselekvéstől olyan frázisok puffogtatásával, mint a „karmikus” vagy a „bevonzotta”, ehelyett építsük be a világnézetünkbe annak a tudatát, hogy az egyén szenvedéseit sokszor az elnyomó társadalmi ideológiák, gazdasági és politikai rendszerek okozzák.  

A cikk írója Tokai Zsófia, az ELTE TÁTK társadalmi nemek tanulmánya MA szakos hallgatója, BA tanulmányait a Buddhista Főiskolán fejezte be vallás- és filozófiatörténeti specializáción.

Facebook Comments