Pamela Cooper-White könyve arról a kevésbé ismert bibliai történetről kapta címét, amikor Amnón, Dávid király fia megerőszakolja féltestvérét, Támárt (Sámuel 2:13). Az író ennek a résznek az elemzésével kezdi a könyvét, először is annak a kérdésnek a feltevésével, hogy vajon mi az oka annak, hogy ilyen kevés figyelmet kap ez a bibliai történet? Majd arra hívja fel a figyelmet, hogy hiába jelenik meg Támár felé az elbeszélésben az együttérzés, mégsem az ő nézőpontjából, azaz az áldozat narrativájából kerül elmondásra a történet.
Rövid könyvajánlónk következik.
Kép: Miniature from the Book of Hours, Ms. lat. 33 (terzo quarto del sec. XV), Bibliothèque de Geneva
Cooper-White a bevezetésben kiemeli, hogy elveti a tudományos vizsgálódás látszólagos objektivitását (hiszen minden elemzés igazából egy szubjektív nézőpontból indul ki, hangosítja ki a szerző) és a perifériára szorított női nézőpontból elemzi Támár történetét, majd ezt a fajta megközelítést alkalmazza a vallási abúzus jelenségére vonatkoztatva, ezzel kiegyensúlyozva a domináns, univerzálisnak tűnő, de valójában részleges férfiközpontú látásmódot.
A könyv első részében annak az ismertetése kap hangsúlyos szerepet, hogy a nők elleni erőszak szerves része a kultúránknak. Elemzésre kerül például az, hogy a pornográfia (és itt most nem az erotikáról van szó) hogyan fonódik össze szorosan a nők elleni erőszakkal. A második részben öt fejezeten keresztül mutatja be részletesen a nők elleni erőszak fajtáit: először beszél a szexuális zaklatásról, ezután kitér a nemi erőszak jelenségére, majd folytatja a nők elleni fizikai erőszakkal, végül az egyházi szexuális visszaéléseket elemzi, melyben a gyerekek elleni szexuális erőszakot is patriarchális keretben értelmezi. A szerző a harmadik részben fejti ki azt, hogy a férfidominancián alapuló egyházak hatalmi érdekükből kifolyólag tussolják el ezeket az ügyeket, ezért is keretezi a vallási visszaéléseket rendszerszintű problémaként, melynek szerves részét képezi az, hogyan viszonyul társadalmunk a férfiakhoz és a nőkhöz, amikor is már gyerekkorban olyan negatív üzeneteket kapnak a fiúk és a lányok, hogy rendben van az, hogy a fiúk erőszakosabbak, hiszen a biológia ezt diktálja.
A könyv több szempontból is hiánypotló. Éles elemzésével segít kontextusba helyezni a nők elleni erőszak és a vallás összekapcsolódását, emellett kiemeli, hogy összefüggés található a gyerekkori szocializáció, azaz a gender szerinti nevelés és a vallási visszaélések között. Sajnos (nem meglepő módon) magyarul nem jelent meg a mű, de így is ajánljuk az angol verziót, elsősorban vallási vezetőknek, lelkipásztoroknak, és világi hivőknek is, de hasznos lehet terapeutáknak vagy egyéb segítő szakmában tevékenykedő szakembereknek egyaránt.