Mészáros György nyílt levelet fogalmazott meg a CitizenGo által “Közös kiállás, amikor családjainkat, gyermekeinket, hitünket és Szent Koronát támadják” c. petíciójához, amelyet eljuttatott a Felszabtér szerkesztőségébe. Szerkesztőségünk nyomatékosan visszautasítja a vallási alapú gyűlöletkeltés minden formáját. S cselekvő szolidaritásunk jele, hogy saját eszközeinkkel igyekszünk ráébreszteni a közvéleményt arra, hogy ne csak a harsogó politikai szlogenekre, petíciókra figyeljen oda, hanem az emberi, őszinte s fájó szívű szóra. Hiszen csak akkor lesz emberibb a világunk, ha a címkék mögött végre kezdjük látni az emberi arcokat is.

Fotó: Mészáros György és kisfia

Nyílt levél azoknak, akik a “Közös kiállás, amikor családjainkat, gyermekeinket,

hitünket és Szent Koronát támadják” című petíciót aláírták

 

Kedves Ismerőseim (többen) és Ismeretlenek, különösen pedig kedves keresztény testvéreim, akik ezt a petíciót aláírtátok!

 

“A mi válaszunk karakán, de semmiképpen nem gyűlölködő” – szól a lelkiismeretet megnyugtató vagy még inkább a felhorkanó nyilvánosságnak szánt mondat. A gyűlölet szítása azonban nem ott kezdődik, amikor azt mondom, hogy “utállak”. A legnagyobb jószándékkal is el lehet ültetni a gyűlölet magvait. Egy kis empátiával gondoljatok bele, amikor én (vagy főleg a kisfiam) azt a mondatot halljuk, hogy én (és a mi családunk) a gyerekek ártatlanságának megrontója vagyok, hogy valamiféle veszélyes ideológia képviselője, ami tönkreteszi a hazát. Álságos itt a gyermekek jogaira hivatkozni. Az én kisfiam vér szerinti szülei, akiket természetesen majd megismerhet, nem akarták őt, ő nálam talált örökre otthonra, és én vagyok a legjobb szülője, aki lehetek. Hiszem, hogy az isteni kegyelem rendezte így. Nem vagyok tökéletes szülő, ahogy senki, de egy örökbefogadott gyereknek a legfontosabb üzenet ez: te itt vagy a legjobb helyen. Ez független a nememtől, szexuális orientációmtól, de még attól is, hogy most egyedül nevelem. Napról napra átélem ezt, és látszanak a gyümölcsei is. A jogainak tiszteletben tartása, és a magas fokú, sokoldalú segítség a fejlődéséhez, amit mellettem, velem kap: ennek a zálogai. Nem vagyok sem én, sem a családom, sem más csodálatos, szerető családok, akik sok küzdelem és várakozás után nevelnek azonos nemű párként gyermeket, veszélyesek, ártalmasak, ártatlanság megrontói, stb. Visszautasítom, hogy rám és ránk ilyen bélyeget rakjatok. Mindennap azért küzdök, hogy egyre jobb szülő legyek, és hogy a kisfiamnak biztonságos környezetet teremtsek, amiket az ilyenfajta megnyilatkozások csak rombolni tudnak. Nagyon sajnálatos, hogy az ilyen családokat ti a kultúrharc szemüvegén keresztül tudjátok csak megközelíteni.

Ez a megközelítés azért is hamis, mert olyan módon osztja szét a társadalmat, embereket, ami nem valós. Az azonos nemű párként gyermeket nevelők vagy az LMBT emberek között is vannak hazaszerető emberek (akiknek fontos lehet a Szent Korona jelképe) vagy mélyen hívő keresztények. Kitől és mit is rabol el, aki egy szimbólumot használ, mert fontos neki? Ti mondjátok meg, hogy egy másképp gondolkodó ember használhat vagy nem egy szimbólumot, vagy minek érezheti magát?

Én, mi senkit nem támadok, támadunk. Sajnálom, hogy annak értelmezitek a létemet, a családomat, azt, hogy milyen jelképet szeretnék használni, stb. Amit ti tesztek, az viszont támadás ellenem, a családom ellen, a kisfiam ellen. És igenis gyűlöletet hint el.  

Én magam is hívő keresztény vagyok. Szeretném a gyermekemet is vallásosan nevelni. Mi fog történni, ha hittanra jár, megyünk templomba, és ilyen szöveget fog hallani? Vagy neki nincs meg a joga, lehetősége arra, hogy egy keresztény közösség tagja legyen, elsőáldozó, bérmálkozó, stb. mert az apukája meleg? Arra, hogy úgy mehessen ezen a folyamaton végig: közben nem azt kapja, hogy az apja nemzet és családromboló? Mit tegyek? Tartsam talán magunkat távol a hívők közösségétől, mert veszélyesek vagyunk, vagy inkább ne menjünk keresztény közösségbe, templomba, mert könnyen hallunk majd ilyen mondatokat prédikációkban, hittanórán, stb.? Kicsit is belegondoltatok ebbe? Hála Istennek eddig sikerült elkerülnünk ezt a templomokban, ahová mentünk misére, de mindig ott van bennem a kérdés, ott a gombóc a torkomban… Lehet erről másképp gondolkodni, az nem gyűlöletkeltés, de a kultúrharc helyett lehet a más gondolatok ellenére inkább odafigyelni a másik tapasztalataira, hangjára, meghallgatni, befogadni az “idegent”, nem szítani a gyűlölet tüzét. S főleg a gyermekek jogait és biztonságát figyelembe venni, és tiszteletben tartani, mert sok gyermek van már, aki ilyen családban nevelkedik, akkor is, ha ezzel ti nem értetek egyet. A létező valósággal azonban számot kell vetni, ahogy a saját lelkiismereti döntésetekkel is, hogy egy ilyen szöveget aláírtok: Isten és az emberek előtt. Nézzetek kérlek a szemembe meg a kisfiam szemébe, és mondjátok el újra ezeket a mondatokat. Nézzetek a szívetekbe, hogy el tudjátok-e ezeket így mondani…

Fogunk találkozni. Mert én és mi nem maradunk láthatatlanok, és csöndben. Ott leszünk a templomban melletted, a hittanos szülőin, a gyereked lehet, hogy az én gyerekemmel fog egy közösségbe, hittanra járni, és nem fogom szó nélkül hagyni, hogy neki olyat mondjon (mert otthon azt hallja), ami aláássa a biztonságát. Szemünkbe kell néznetek! A számotokra idegeneknek. Vajon hogyan fogtok tudni majd ennek a helyzetnek keresztény (=krisztusi) módon megfelelni?

 

Dr. Mészáros György

keresztény, apuka, pedagógus, egyetemi oktató