Egyes közszereplők és szervezetek felháborodásuknak adtak hangot annak kapcsán, hogy az idei Budapest Pride jelképévé a Szent Koronát választották a szervezők szivárvánnyal a háttérben. A teljesség igénye nélkül szemlézünk néhány megszólalást.
Kép: budapestpride.hu
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szelektív érzékenységű Állandó Tanácsa is közleményt adott ki, miszerint elfogadhatatlan, hogy szakrális jelképünket különböző ideológiák önös céljaik érdekében használják fel.
Emellett feljelentés született nemzeti jelkép meggyalázása miatt a – leginkább szélsőséges tartalmakat közlő – Szent Korona Rádió részéről.
A meglehetősen fundamentalista szemléletű, kormányközeli Vasárnap.hu főszerkesztője szerint pedig
a Szent Korona nem egy marketingszimbólum, hanem egy szent, az ezeréves államiságunk szimbóluma, amit nem lehet üzleti, önös érdekek céljából felhasználni.
Továbbá úgy véli, a Pride idei jelképe
támadja a nemzeti patriotizmusnak, az ezeréves államiságunknak az egyik legfontosabb szimbólumát, másrészt támadja a korona szakrális tartalmát is.
Az öntudatos keresztény, nemzeti érzelmű megszólalóknak nem háborgatja azonban az önérzetét és nem tartja provokatívnak, hogy a feljelentést tevő, rendszeresen antiszemita és uszító tartalmakat közlő Szent Korona Rádió például évek óta nevében és logójában ténylegesen marketingcéllal használja fel nemzeti jelképünket.
Arról pedig, hogy a szivárvány mint jelkép miként – nem – támadja a szakrális tartalmat, hogyan jelenik meg az antik irodalomban, a zsidó és a keresztény hagyományban, arról Gábor György vallásfilozófus Facebook-bejegyzését és gondolatait ajánlhatom a szemellenzős háborgók szíves figyelmébe:
A szivárvány lényegét tekintve tehát kötelék ég és föld között, kapocs, amely valóságos átkelést tesz lehetővé az egyik létmódból a másikba, s amely – sok más nép mitológiai örökségéhez hasonlóan – biztosítja az immár spirituálissá vált határok szabad átjárhatóságát.