Bűn az igazságtalanság. Bűnös az, aki éveken keresztül olyan patriarchális politikát támogatott a nőkkel szemben, amely elősegíti a családon belüli erőszakot és a nők hátrányos szakmai és társadalmi megítélését. Aki a demográfiai mutatók javítása érdekében a társadalmat arra buzdítja, hogy a nő elsődleges, sőt, akár egyetlen feladata, hogy minél több utódot hozzon a világra, igazságtalanságot követ el az emberiség ellen. A nő az emberiség része, nem csak a 2-vel kezdődő személyi számú lény. Hrotkó Larissza írása
A politikai teológia műfaját Dorothee Sölle evangélikus teológusnő még 1968-ban, a kölni Antoniterkirche-ben kezdte (Politisches Nachtgebet 1. Dorothee Sölle és Fullbert Steffensky kiadásában). A „Politikai éjjeli imában” (Politisches Nachtgebet)
Sölle szenvedélyesen beszélt arról, hogy Isten nem úgy teremtette a földi világot, hogy ez mindig változatlan törvények szerint működjön. A világot meg kell változtatni, hogy megszabadítsuk az embereket a félelemtől és a gyűlölettől.
Kép: www.vox.com
A feminista teológia Magyarországon dr. Perintfalvi Rita ószövetségi teológusnőnek köszönhetően már jó ideje politikussá vált. Legalább 10 éve, de láthatóan és ingerlően attól a pillanattól kezdve, amikor a konzervatív-polgári kormány elindította a gender-kutatás és oktatás elleni esztelen támadást.
Ez a fajta politikai teológia érthető módon közeli rokonságban van a felszabadítás teológiájával, és ma nemcsak a nők vallásban és vallástudományokban foglalt helyének kritikus kutatásával foglalkozik, hanem feltárja az egyházak, vallási közösségek, társadalmi rétegek és politikai pártok más anti-humánus ideológiait és tetteit is. Gyökeres változásnak számít a mai politikai teológiában, hogy nem csak a vallásos emberekhez szól.
A mostani koronavírus-járvány drámai élethelyzetei már a mérsékelt teológusnőket is radikalizálták.
Dorothee Sölle szerint a teológusnők politikai radikalizálódása egyrészt vallásosságuk elmélyülésében, másrészt pedig a „forradalmi tudatuk” erősödésében nyilvánul meg (Dorothee Sölle, Sympathie. Teologisch-politische Traktate, Kreuz Verlag: Berlin, 1978. 7). Ne szabjunk sorrendet a világ megváltoztatására tett kísérleteinknek azáltal, hogy először a szívünket, majd a világhelyzetet vizsgáljuk. Az ellenkező sorrend sem elfogadható, mert egyszerre kell megmozgatni a szíveket az igazság felé és egyidejűleg javítani a világot.
Konkrét mintaként Sölle az egyik evangéliumi helyet idézte: „Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát és mindezt megkapjátok hozzá” (Máté 6, 33). (Teszem hozzá: Lukács 12, 31 is erről szól.)
Szorgalmasan kerestem, de az említett evangéliumi helyeknél nem találtam hivatkozást a T’nachra (héber Szentírásra). Pedig Vajikra (3. Mózes) 19, 15-ben ezt olvassuk: „Ne kövessetek el jogtalanságot az ítéletben, ne légy tekintettel szegényre és ne tiszteld a nagynak arcát, igazsággal ítéld embertársadat”. Hát, az abszolút objektív és részrehajlás nélküli ítélkezés mintája csak az „Isten országában” található meg. Vagy rosszul értelmezem?
És Ámosz, ez a politikai próféta, akit szabályosan emésztett a forradalmi hivatásának tudata, azt hallotta, hogy az Örökkévaló oroszlánként ordítva szólalt fel Izrael, szeretett gyermeke ellen, mert igazságtalanság honosodott meg az országban (Ámosz 1, 2). Ennek megváltoztatására csak egy receptet ismert: „Mert így szólt az Örökkévaló Izrael házának: Keressetek engem, hogy éljetek!” (5, 3).
Mert bűn az igazságtalanság. És bűnös az, aki éveken keresztül olyan patriarchális politikát támogatott a nőkkel szemben, amely elősegíti a családon belüli erőszakot és a nők hátrányos szakmai és társadalmi megítélését. Az utóbbi pedig egyenesen az elszegényedéshez vezet. Aki a demográfiai mutatók javítása érdekében a társadalmat arra buzdítja, hogy a nő elsődleges, sőt, akár egyetlen feladata, hogy minél több utódot hozzon a világra, igazságtalanságot követ el az emberiség ellen. Mert a nő az emberiség része, nem csak a 2-vel kezdődő személyi számú lény.
Az eredmény most a koronavírusos járvány és a karanténok idején különösen látványos.
Nem rendelkezünk ütős adatokkal a bántalmazás megnövekedett mértékéről, csak azon tudjuk lemérni, hogy egyik telefonhívás jön a másik után, és az összes extra fórumunk, amit erre megnyitottunk, az is teljes kihasználtsággal megy
– írja Szegedi Éva a Szeretlek.Magyarország.hu-n a Patent-Egyesületre hivatkozva.
Kép: matutinografico.com
A karanténban ülő családok terhének nagyobb részét a nőknek kell viselni. Nem csak azért, mert a folyamatos otthoni tartózkodás miatt megnövekedett a háztartási munkák volumene, de az iskolai távoktatásban nyújtott szülői segítséget is többnyire a nők vállalják. Tisztelet a ritka kivételnek.
És képzeljük el, hogy ez a nő például filozófus (vagy teológus!) és egy tudományos munkatárs, akinek munkahelyi kötelessége, hogy rendszeresen publikálja kutatásának eredményeit. A családos otthoni lét – éppen a nőknek – semmilyen esélyt sem ad arra, hogy otthon tudományos munkával foglalkozzanak. Ez, mondjuk, egy általános, vagyis nem csak magyar vagy európai tapasztalat. Hasonló gondokról beszámolt a minap egy ismerős orosz egyház-történésznő is.
„Corona ist weiblich. Eine Krise der Frauen” (A korona nőnemű. A nők krízise) című cikkben a német taz.de március 26-án írt a nők társadalmi és gazdasági helyzetének rosszabbodásáról a járvány idején. A cikk szerint a nőket a betegség szinte minden társadalmi aspektusban keményebben érinti. „Und das, obwohl oder gerade weil die den Laden wesentlich am Laufen halten.” (Noha, vagy éppen azért, mert lényegében a nők tartják a frontot – H.L.)
És ha már a „fronton” vagyunk és ezt a szót a járvánnyal kapcsolatban naponta halljuk, a dolgozó nők a front élvonalában vannak. Nem csak orvosként, ápolóként, vagy takarítóként. A boltok pénztárainál, a gyógyszertárakban és a gyermek-megőrző csoportokban is ott találkozunk a derekasan helytálló nőkkel. Többen vannak itt, mint az operatív törzsek (amúgy tiszteletre méltó) csapataiban, de sokkal kevesebb pénzért sokkal veszélyesebb munkát végeznek.
Úgy látszik, hogy a magyar parlamentben sem veszélytelen nőnek lenni, főleg ha az ellenzéki táborhoz tartozik a politikusnő. Fizikai bántalmazás a parlamenti képviselőnőkkel szemben az Országházban még ez ideig nem történt (a magyar televízió székházában viszont igen, és ráadásul büntetlenül).
Erősödik azonban az ellenzéki politikusnők verbális bántalmazása úgy az Országházban, mint a kormányhoz közeli médiában. Ha a nőkről van szó, akkor a megaláztatások sohasem a szakmai kompetenciájuk, hanem erkölcsi tisztaságuk vagy külsejük miatt érik őket.
Kép: magyarhang.org
Pedig mi is áll a Vajikra 19. fejezete következő sorában? „Ne járj mint rágalmazó népeid között, ne állj veszteg felebarátod vérénél. Én vagyok az Örökkévaló” (Vajikra 19, 16).
Sima ügy: ne rágalmazz, mert ez utálatos! Szabó Tímea parlamenti képviselőnőt pedig nem csak becsületsértés érte, de súlyosan meg is rágalmazták, mint az erdélyi magyarok ellenségét. Ráuszították a hiszékeny emberek tömegét, veszélybe taszítva a politikusnőt és családját.
Ezeket figyelembe véve nem kerülhetem el a Vajikra 19. 18. verse idézését sem: […] szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Én vagyok az Örökkévaló.” Bevallom, hogy ez a parancs tényleg nagyon nehéz, sőt emberileg kivitelezhetetlennek tűnik. Senkitől sem követelhetjük, hogy úgy szeressen egy másik embert, mint saját magát. Rengeteg magyarázat létezik ehhez a passzushoz, de a legfrappánsabb talán Hillél talmudi mester (i. e. 110 – i. sz. 10) parafrázisa: „Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak. Ez az egész Tóra, a többi csak a magyarázata” (vö. Máté 7, 1-5).
Nem idézem itt azokat a rágalmakat és szidalmakat, amelyekkel a magukat keresztény-konzervatívnak nevező politikusok és toll/szóforgatók képesek a szájukon ejteni. Hanem eszembe jutott Hillél még egy mondása az Atyák fejezeteiből:
„A faragatlan nem fél a bűntől, a tudatlan, tanulatlan ember nem lehet jámbor, a szégyellős nem tanul, és hirtelen haragú nem való tanítónak. Nem az az okos, aki sokat üzletel. És ott, ahol nincsenek férfiak, igyekezz te lenni a férfi” (Pirké Avot 2,5).
Senkit sem szeretnék megbántani ezzel a mondással, és az sem a célom, hogy bármelyik emberi nemet előnyben részesítsem a másikkal szemben. Ez az ortodox-patriarchális attitűd a járvány idején amúgy is megerősödött. Holott minden alapot nélkülöz. A nők fáradtak és csendesek, kevesebbet szólalnak fel a zoom-os közösségi találkozón, ahol a férfiak is jelen vannak. Az utóbbiak ezzel szemben egyre hangosabbak, talán, mert fogságban érzik magukat.
Mi lesz, ha a járvány egyszer elmúlik, és mindnyájan kiszabadulunk a bezártságból, és visszatérünk a régi életünkhöz? Sokan mondják, hogy ez már nem lesz a régi. Tudják mit? Talán nem is lenne rossz alaposan kiszellőztetni a társadalmi, politikai és vallási életünket. Ismét Söllétől idézek fel egy képet. Az egyik teológiai-politikai traktatusa végén megengedett magának egy pár személyes megjegyzést. Legkisebbik lánya Istent rajzolt. A lapon egy táncoló alak volt látható, széttárt karokkal. Az alak nő volt. „A felszabadult férfi, ha ilyen lesz majd egyszer, szeretni fogja ezt az Istent” (Über die Unterdrückung des Mannes. Kreuz Verlag: Stuttgart 1978. 70).
Szerző: Dr. Hrotkó Larissza nyelvész, kultúratörténész, a zsidó vallástudomány doktora. Kutatási területei: feminista elméletek, nőkutatás, zsidó vallás és kultúra.