„Nem Istentől való, sőt egyenesen törvényellenes, bűn a leggyengébbeket: a hontalanokat, a háború elől menekülőket: a jövevényeket; az ország legszegényebb és legkiszolgáltatottabb rétegeit, hát még azon belül a gyerekeket kipécézni, befeketíteni, retorikailag ellenük uszítani!”  – Gyárfás Judit prédikációja

A mai Igénk Ézsaiás könyvének első fejezetéből való, a 12. verstől olvasom a 17. versig:

Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom előletek a szemem; bármennyit is imádkoztok, nem hallgatlak meg benneteket, hiszen a kezetekhez vér tapad! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!

Textusnak pedig ezt a mondatot választottam: „ne hozzatok többé hazug áldozatot,/ még a füstjét is utálom!”Az imént felolvasott szakasz Ézsaiás könyvének első fejezetében van benne: ez egyfajta összefoglalója az egész könyvnek, Ézsaiás látomása Júdáról és Jeruzsálemről. Két hete szó volt arról, hogy a próféták látnokok, látók: előre látják, hogy mi fog történni, szól hozzájuk Isten, ami egyfajta belső kényszer lesz a későbbiekben számukra: nekik ki kell jelenteniük dolgokat, küldetésük van, amit teljesíteniük kell.

A tudósok azt mondják, hogy Ézsaiás könyvének első 39 fejezete valószínűleg egy Ézsaiás nevű, i.e. 8.sz-i prófétától származik. Ő volt az első próféta, aki a déli királyságban prófétált, a szír-efraimita háború idején. Egyfajta fenyegetett állapotban élt ekkor Izrael népe, kulcsfontosságú kérdés a nemzeti lét, a nemzeti fennmaradás. Talán ismerős helyzet, mikor fenyegetettségben van egy ország, vagy úgy érzi, hogy a helyzet fenyegető, veszélyes, és ezért fél.
És ez az igeszakasz, és rajta keresztül az Örökkévaló azt mondja, hogy még egy ilyen háborús, fenyegetett helyzetben sem felejtkezhetünk el a leggyengébbekről! Nem Istentől való, sőt egyenesen törvényellenes, bűn a leggyengébbeket: a hontalanokat, a háború elől menekülőket: a jövevényeket; az ország legszegényebb és legkiszolgáltatottabb rétegeit, hát még azon belül a gyerekeket kipécézni, befeketíteni, retorikailag ellenük uszítani!
„Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!”
Nem csak háborús helyzet volt ebben az időszakban, hanem a társadalmi igazságtalanság is nagy volt Júdában – ahogy most szerte a világban. Egyre inkább szétnyílt a társadalmi olló: a szegények és gazdagok közti különbség óriási volt. A próféta, Ézsaiás, ezt pontosan érzi és érti. Ő ebben a helyzetben, erre a helyzetre kapta a küldetését, misszióját. Bár küldetése Jeruzsálemre és Júdára vonatkozott, de ő, ahogy az Írásokból látjuk, egész Izrael Jahve- közösségének volt a tagja, és az egész közösségért szót emelt. Az egész közösségnek hirdette az Úr ítéletét is. Tudjuk, hogy a jogfosztottság állapota előbb-utóbb mindenkit érint. Ahogy Niemöller mondta:

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.
Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

„Ne hozzatok többé hazug áldozatot,/ még a füstjét is utálom!”
Most arról szeretnék beszélni, hogy miért mondja ezt Isten, és mi a bűn, azaz a hazug áldozat?
Egyrészről az, amiről már kicsit szó volt az előbb. Megvetni a tanítást. Megtagadni Istent: ha istentelenek leszünk, ha ismerjük is Őt, úgy csinálunk, mintha nem ismernénk. Ha elbízzuk magunkat, nem hallgatunk Rá, nem halljuk meg Őt. Ahogy Jakab mondja: „aki tehát tudná tenni a jót, de nem teszi, bűne az annak”. Ekkor vér tapad a kezünkhöz, nem tiszta a lelkünk. Ha nem védtük az az árvát és özvegyet – a védteleneket, a nincsteleneket, a rászorulókat – az ő jogukat, ügyüket.
„Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! De ők (ti. itt a nép) ezt mondták: Nem megyünk!”
Mikor Mátét, a vámszedőt, hívja el Jézus, a farizeusok csodálkozó kérdésére, hogy miért eszik egy asztalnál bűnösökkel (és ezzel úgy csinálnak a farizeusok, mintha velünk együtt ők maguk nem lennének bűnösök…), Jézus válasza az, hogy menjetek, és tanuljátok meg: nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra. Kioktatja az írástudó farizeusokat, hogy nem tanulták meg jól a leckét, nem ismerik Istent. Jézus nem az igazakat hívja (mert ki igaz, ki az, aki megállhat előtte bűntelenül?), hanem a bűnösöket. „Akik közül az első én vagyok” (1Tim1, 15). Mert olyan könnyen mondunk ítéletet mások felett: ő a bűnös, én nem. Azt gondolom, hogy az efféle attitűd is hazug áldozatbemutatás. Hazug áldozat, ha valaki úgy tesz, mintha befogadna. Nyájas, de amikor közelebb kerülsz, kiderül, hogy megvet, tökéletesnek és bűntelennek saját magát tartja. Téged bűnösnek, és alávalónak. Sajnos az egyház is tud bántalmazó lenni: messziről nyájas, de közelebb menve felfeslik, amit takargatni próbál. Hogy ugyanolyan hatalommechanikák vannak mögötte, mint minden más, pl. a nagypolitika, mögött. Hazug áldozat lehet a látszólagos istentisztelet is – mikor nem Isten van a középpontban. Vagy épp előtte, utána, netán közben épp legyilkoltuk egymást a szavainkkal, erőszakoskodunk egymással, bántjuk egymást vagy magunkat.
Talán most meglepő lesz, amit mondok, de hazug áldozattá válhat a szolgálat is. Mikor olyanokká válunk, mint Márta. Aki azt mondja: egész nap fáradoztam, Mária meg csak ott ül, nem csinál semmit. A szolgálat, az istentisztelet lényege – és ezt meg kell értenünk, nem az, hogy felhívjuk magunkra és a munkánkra a figyelmet. Nem rólunk, és a mi nagy eredményeinkről, munkákról kell, hogy szóljon. Természetesen a megbecsülés is nagyon fontos, de miért csináljuk valójában? Ezt a kérdéskört próbáltuk a csütörtöki bibliaórán is körbejárni.Miért is hozunk áldozatot? Miért ünneplünk? Miért szolgálunk? És vajon erőszak, vagy vér tapad-e kezünkhöz, mikor szolgálunk? Figyelünk-e a másikra közben, vagy csak saját magunkra? Halljuk-e a másikat, az árvát, az özvegyet, a jogfosztottak hangját, vagy csak a sajátunkét?
Ahogy az igeszakaszunk mondja: nem az a lényeg, hogy megjelenjünk: „Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat?”, hanem a hogyan. Vagy másképp: nem az áldozat a lényeg, hanem az áldozat módja.
„Miért jöttél?” Ez az Ige fogadott annakidején mindig egy fatáblán Pasaréten, mikor megérkeztem a templomba. Az ember futott, odaért és rögtön szembetalálta magát ezzel a kérdéssel.
Mi a motivációd? Miért áldozol? A lelkiismereted megnyugtatása végett? Benne van-e a lelked? Nézz magadba: „barátom, miért jöttél?” Ha nem érzed magadénak, ha csak kényszer, kötelesség, ha csak azért jössz, hogy mutasd, itt vagy, az nem elég, sőt, az nem kell! Az hazug áldozat!„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Kárt vall, mert nem segített a rászorulón, otthagyta az árvát, és az özvegyet az út szélén. Mit ünnepeltek, mondja az Úr, ha vér tapad a kezetekhez? Gonoszakat műveltek. Helyette tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, védjétek meg a jogaiktól megfosztottakat, mondja az Úr. Milyen jó, hogy csak ennyit kér tőlünk Isten, ezt van esélyünk teljesíteni! Csak tanulást, törekvést, és mások védelmét kéri tőlünk… Ez a feladatunk, a szolgálatunk. Nem magamutogatásból, erőfitogtatásból, és nem külsőségekben, látszatvalóságokban.
Sajnos a nagypolitikában gyakran a stratégiai lépések nem szólnak másról, mint valaminek a mutogatásáról, kirakatba tételéről. Nemrégiben láttam Barcelona másodszor megválasztott polgármesteréről, Ada Coleau-ról egy filmet. Az ő pályája a kilakoltatás előtt állók ügyének képviseletével indult, egy ilyen egyesületben dolgozott. De miután elindult a barcelonai polgármesteri székért, be kellett lépnie a nagypolitika harci színterére. Három férfi közé lépett be, ők „nagyban” játszottak, de Coleaut ez nem érdekelte. Az emberek érdekelték, az ő ügyeik, nem a nagypolitikai hadszíntér. Nem akart részt venni a kicsinyes csatározásokban, nem azért jelölte magát. Az árvák jogai és az özvegyek peres ügye érdekelte.
A hatalmaskodók, az előkelők, a vezetők hazug égőáldozatokat mutatnak be, látszatvalóságokat produkálnak, manipulálnak. Isten ebből nem kér. Neki nem kellenek a gőgös égőáldozatok, az a világ, ahol sakkfigurák, felülről mozgatható bábok, áldozatok lesznek az emberek, és ahol a legjogfosztottabbakból „járulékos veszteség” lesz. És ahol mindennek tetejébe a kereszténység üzleti fogás lesz.
Ézsaiás azt mondja ebben a szakaszban, hogy valamikor ez a város jogossággal volt tele, igazság lakott benne! Most pedig gyilkosok! Nincs jogosság, nincs igazság, és ez a bűn! „Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetést, ajándékot hajhász.”
Jeremiás prófétánál olvassuk:

Azt gondoltam, csak a nincstelenek ilyen oktalanok, mert nem ismerik az ÚR útját, Istenük törvényét. Elmegyek hát az előkelőkhöz, és beszélek velük, ők biztosan ismerik az ÚR útját, Istenük törvényét! De ők éppúgy letörték magukról az igát, és leszaggatták a köteleket!” …. a próféták hazugságot prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak…

Ezért azt mondja az Úr:„Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik, és a messze földről való jó illatú nád? Égőáldozataitok nem kedvesek, véresáldozataitok nem tetszenek nekem. Ezért így szól az ÚR: Buktatókat állítok e nép elé, és elbuknak bennük apák és fiak egyaránt, elpusztulnak a szomszédok és a barátok.”
De nem maradhatunk remény nélkül. Ézsaiás, és rajta keresztül az Örökkévaló azt tanítja, hogy az ember dolga a hit: szilárdságot tanúsítani. Az Ézsaiás 7,4-ben olvassuk: „Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj”! És az ember dolga a szeretet. Ezt hirdetik más próféták is: nemrég hallhattuk Hóseástól. A 6. fejezet 6. versét olvasom: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.”. Hasonlóképpen Mikeás könyvében ezt olvassuk: „Mivel járuljak az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért? Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.”
Nem szól másról a mai igeszakaszunk sem!

Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom!… Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom előletek a szemem; bármennyit is imádkoztok, nem hallgatlak meg benneteket, hiszen a kezetekhez vér tapad! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!

 

Gyárfás Judit prédikációja

Elhangzott a Krisztus Szege Kápolnában, 2020. február 9-én

Műv_Ház_és_Ima_Ház