Sajátunknak érezzük ezt a történetet. Mintha csak nekünk, a Kárpát-medencében élőknek, pestieknek, alföldieknek, vasiaknak és a többieknek szólna személyesen az angyal üzenete: „Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép öröme lesz!” … Jelen valóak a pásztorok is. Olyannyira, hogy néha ízes szatmári, netán somogyi tájszólással, vagy ha úgy adódik, éppenséggel palócosan beszélnek meghitt betlehemes játékainkban.
Jézus megszületett!
Ezt jelenti a karácsony szavunk, ami a latin „incarnatio”, azaz testtélétel kifejezésből alakult ki. Jézus megszületett. Minden karácsonykor jelenvalóként ünnepeljük ezt a csodát. Jelen időben gondolunk a csecsemő Jézusra és a jászolbölcsőre. Így nézünk a szalmán fekvő kisded körül kíváncsian bámészkodó állatokra.
Így tiszteljük a csendes boldogsággal és féltő szeretettel gyermekét ölelő fiatal leányt, Máriát, és hűséges, odaadó párját, Józsefet. Jelenünk része a Betlehem felett ragyogó csillag, és jelenvalók a csillag útján érkező napkeleti bölcsek is. Ládáikból előkerül az arany, tömjén és mirha. Szinte érezzük az illatát.
Jelen valóak a pásztorok is. Olyannyira, hogy néha ízes szatmári, netán somogyi tájszólással, vagy ha úgy adódik, éppenséggel palócosan beszélnek meghitt betlehemes játékainkban. Itt a friss kolbász és a szalonna természetesen „kóser” ételekké válnak. (Csak mondom, kitűnő vega töltött káposztát készítettem, de már meg is ettem.)
Sajátunknak érezzük ezt a történetet. Mintha csak nekünk, a Kárpát-medencében élőknek, pestieknek, alföldieknek, vasiaknak és a többieknek szólna személyesen az angyal üzenete:
„Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép öröme lesz!”
Jézus megszületett. Mintha mindez most történne. Énekelünk is a „kis Jézusnak”. Imádságainkban is megszólítjuk őt.
Pedig jól tudjuk, hogy mindez idestova kétezer esztendeje történt. Egyszeri és megismételhetetlen esemény. Mégis mindig jelenvaló. A hóeséshez, a csillogáshoz, a száncsengő csilingeléshez és a hófödte fenyőfákhoz semmi köze. Számunkra mégis ilyesmikhez kapcsolódik karácsony ünnepe. Pedig azt is tudhatjuk, hogy maga a nagy esemény nem télen, legkevésbé decemberben történt. A hóesés, a csikorgó fagy csupán saját történelmi és földrajzi helyzetünk miatt került a történetbe.
Valamikor, réges-régen, hogy egy hajdani pogány ünnep, a „Legyőzhetetlen Nap” isteni tiszteletének fényét elhomályosítsák, úgy látták jónak keresztyén eleink, ha a téli napforduló idején valaki mást, az igazi világosságot ünnepeljük inkább: Jézust. Általa jött el a fény a világba. Ezért aztán a behavazott háztetők, a fehéren ragyogó tájban fejecskéjüket felkapó őzikék látványa, a csillogó fenyőágak idilli hangulata számunkra már Jézus születéséhez kapcsolódik.
Nekünk már ez adatott. És ne szégyelljük bevallani: szeretjük az ünnep előtti nyüzsgést, a bevásárlást, a kirakatok talmi csillogását, a családi otthon meghitt melegét, a több napos szabadságot, meg ahogy bejgli, vagy különleges keleti csemegék fűszeres illata lengi be a szobát. (A Coca Cola Mikulás sztoriját inkább ne részletezzük.)
Kicsit megváltozik most minden. Jézus megszületett. Nem karácsonykor, nem itt, hanem idestova kétezer éve Betlehemben. Nem volt fagy, nem esett a hó sem. De azt tudjuk, hogy pásztorok tanyáztak azon a vidéken. Egy palesztinai kis falucska, Betlehem határában. Jézus csak egyszer született erre a világra. Amikor újra eljön, mint ígérte, már nem kisgyermekként, hanem hatalmas királyként érkezik.
Jézus mégis megszülethet idén is. Nem csak most, amikor éppen karácsonyt ünnepeljük, hanem bármikor. Jézus ugyanis itt és most, pont a Te szívedben akar megszületni. És ahogy akkor, ott, úgy itt és most sem a Nagy Heródeséhez hasonló pompás királyi palotát keres magának, hanem egy szerény pajtát. Ahol viszont az ács apuka és a kamaszkorú anyuka mellett jól megférnek egymással környékbeli pásztorok és távolról érkezett bölcsek – sőt, még állatok is.