„Továbbra is erőszakot teszünk a Földön” – így fogalmaztak nemrég egy közös nyilatkozatukban az anglikán püspökök. Bevallották, hogy az imáik puszta rítusokká merevedtek, és hogy se az emberek se a Föld igazságáért nem tettek eleget. Mindezek után egyházi szélsőségesek azt mondják, hogy klímaváltozás nem létezik. A vallási fundamentalisták az életünkkel játszanak. Fehér T. Dániel írása.
Amerikában az úgynevezett evangelikálok minden más keresztény gyülekezetnél klímatagadóbbak. Arról a teológiai-politikai csoportról beszélünk, akik közül kb. 10-ből 6 azt hiszi, hogy 2050-ig eljön a végítélet, elpusztul a földi világ, ezért semmi értelme védeni a bolygót, és vele együtt: a jelenleg ismert emberi életet.
A pszichológia eszképizmusnak hívja a valóság problémái elől történő elmenekülést. Ezért az evangelikálokkal kapcsolatban beszélhetünk eszképista teológiáról, ami azt mondja, oszoljunk, nincs itt semmi látnivaló, a teológiának nem kell szembenéznie a klímakatasztrófával. Ködösít, és elfedi a valós problémát: hogy nem akarják megoldani a problémát. Hiszen az amerikai jobboldali konzervatívok megvették kilóra az evangelikálokat, hogy erősítsék a szabadpiacban hívő, környezetellenes politikájukat.
Ha úgy tetszik, a politika és az egyház, a trón és oltár új szövetségével ez az egyházi abúzus új formáját alakította ki. Ezért, egyéb meggyőződéseik mellett, a melegeknek kigyógyító terápiát ajánló evangelikál vallási irányzat már nem csak emberek ezreit traumatizálja, hanem a klímakatasztrófa megakadályozását is hátráltatja: mindannyiunk életével játszik.
Miközben számos keresztény felekezet hitet tett a környezetvédelem fontossága mellett. A Református Egyházak Világszövetségének 23. Nagygyűlésén pont Debrecenben mondták ki az üzenetet:
a környezet lerombolását vizsgáló tudósok megállapításai túlságosan is nyilvánvalóak. A közgazdászok következetesen figyelmeztetnek arra, hogy kérdéses a mai piac tendenciáinak fenntarthatósága”
Ezért juthatott el oda a 23. Nagygyűlés, hogy elfogadja az ún. debreceni nyilatkozatot, miszerint:
nem fogjuk kizsákmányolni és elpusztítani a teremtést.
A nyilatkozatban hétszer ismétlődik az a mondat, hogy „nem vagyunk a saját magunkéi”. Feladatunk van. Nem csak azért, mert „kinyilvánítjuk szolidaritásunkat a szegényekkel és mindazokkal, akik szenvednek, elnyomottak, vagy kirekesztettek”, hanem mert „gondnokai leszünk a teremtésnek”. Vajon mi lenne a véleménye ezekről a keresztyén szavakról azoknak az evangelikáloknak, akik aláírták az ún. Cornwall szövetség dokumentumát, az „Globális felmelegedésről szóló nyilatkozatot”?
A számos evangelikál teológus kézjegyével ellátott dokumentum azt állítja, hogy a szabad piac majd megoldja a problémát. Mindemellett olyan tudományellenes kijelentéseket tartalmaz, mint: „nincs meggyőző tudományos bizonyíték arra, hogy az emberi tevékenység során keletkezett üvegházhatású gázok veszélyes globális felmelegedést okoznának”. De talán érthető is. Nehéz lehet olyan dokumentumot írni, amely hitet tenne arról, hogy gondnokai vagyunk a teremtésnek, és, hogy szolidaritást vállalunk a szegényekkel. Nehéz lehet, ha közben igazak azok a kritikák, hogy olyan iparóriások pénzelik a Cornwall Szövetséget mint az Exxon vagy a Chevron.
Az extra profit apologétái akarunk lenni vagy a krisztusi szereteté?
Ezt erősítette meg a „Globalizáció Közép- és Kelet Európában: Megnyilatkozások a globalizáció környezeti, gazdasági és társadalmi következményeire” c. tanácskozás üzenete is. A Confessio, a Magyarországi Református Egyház figyelője is leközölte a konferencia zárónyilatkozatát, ajánlásait, melynek címe: „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak”. A nyilatkozat egészében látja a dolgokat. Azt mondja, csak az a gazdasági fejlődés szolgálja az emberi fejlődést, mely egyebek között „védi a környezetet”. És ezzel együtt mondja azt is, sőt szólít fel arra, hogy:
A népet szolgálják, ne a hatalmat: Felhívás a régió kormányaihoz és egész nyilvánosságához.
De ugyanez az üzenet köszön vissza az evangélikus egyház környezetvédelmi nyilatkozataiban is. „Felelősséggel tartozunk a teremtett világért” – mondja a Német Evangélikus Egyház Tanácsa és a Német Püspöki Konferencia közös nyilatkozata. Mikor? Már 1985-ben! Az Amerikai Evangélikus Egyház III. Egyházi gyűlésén ugyanezt mondta ki: az egyház „felismeri a válság komolyságát”, elismeri az ember szerepét mint „a környezeti krízis központi okát”. Miközben folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy
„Isten parancsa, miszerint a földet uralmunk alá kell hajtani, nem zsarnokoskodásra és kizsákmányolásra hatalmaz fel bennünket”.
„Az ember uralma […] különleges felelősség”. És a teljesség igénye nélkül folytathatnánk a listát. Római katolikus oldalról ott van VI. Pál pápa üzenete (1972) a Stockholmi Konferenciához, mely a fejlődést csak az ökológiai egyensúlyban tudja elképzelni. A Gubbiói Nyilatkozat ( ), amely a ferenci üzenetr hivatkozva vallja: „el kell vetnünk azt a felfogást, amely szerint a fejlődés a vagyon mennyiségi kifejezése vagy az anyagi javak felhalmozása által mérhető dolog, vagy a politikai hatalommal […] azonosítható”. Ott van II. János Pál pápa üzenete az 1990-as világnapja alkalmából („a termelés érdekei gyakran elnyomják a dolgozók méltóságukból fakadó érdekeit […] a modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra, ha csak komolyan át nem gondolja az egész életformáját”. Ez a gondolkodás érett be Ferenc pápa körlevelében. De ugyanúgy megszólalt az ortodox egyház is a kérdésben. Bartholomeosz ökumenikus pátriárka Santa Barbarai-i beszéde előtt (1997) már több üzenetet megfogalmazott (1989, 1993, 1994) a teremtésért való könyörgés napján.
Kérdés akkor, hogy miért akarják beállítani bizonyos evangelikál körök, mintha a klímaváltozás nem lenne korunk egyik legégetőbb társadalmi problémája? Tovább megyek:
tudatlanság, nyílt tudományellenesség avagy nagyvállalati érdekeket kiszolgáló lobbitevékenység-e az evangelikálok oldaláról azt mondani, hogy nem veri két ököllel az ajtónkat a klímakatasztrófa?
Miért nem lehet keresztény oldalról felszólalni akkor, amikor az ország egyik főméltósága egy fórumon nyilatkoztatja ki, hogy a média agymosása miatt tartják egyre többen fontosnak a klímaváltozást? Vagy, amikor olyan cikkek jelennek meg a Magyar Nemzetben, amely az időjárás-előrejelzés és a klímakatasztrófára utaló jelek között vél felfedezni kapcsolatot. Ha a meteorológusok még azt sem tudják biztosra mondani, hogy holnap milyen idő lesz, akkor hogy tudnák azt megmondani, hogy harminc év múlva mi lesz. Miközben vannak jó ellenpéldák, magyar ajkú környezetben például Beer Miklós atya. Amerikában az evangelikálok közül is egyre többen próbálják aktivizálni magukat, hogy választott vezetőiket meggyőzzék a helyzet fontosságáról. Addig, ameddig még van időnk. Kérdés, hogy ugyanezt a lépést meg tudják-e lépni a többiek. Avagy
szóval, cselekedettel és mulasztással tovább támogatják-e a környezeten tett erőszakot?
Kép forrása: Wikipedia/lacihobo