Így van jól

Így van jól

Az is eszébe jutott, hogy lassan neki is foglalkoznia kell a halállal, már így is sokakat túlélt.” Műv-Ház és Ima-Ház rovatunk ismét új darabbal bővült: Tamási Rebeka rövid írását közöljük. Nekünk milyen gondolatok járnak a fejünkben temetés előtt? Hogyan készülünk? És legfőképp: a mindennapiságban foglalkozunk-e egyáltalán a halállal és végességünkkel? Tamási Rebeka egypercese.
gez-xavier-mansfield-284653-unsplash.jpg

Rácz felvette a telefont. Egy fáradt női hang jelentette, hogy meghalt a Dudás Pista, és hogy Rácz lemenne-e a temetésre, mert mégiscsak jó kollégák voltak azelőtt. Tüdőembólia, egy perc volt az egész, és hogy előtte ő még feleség volt, utána meg már csak özvegy. És bár a Pista, Isten nyugosztalja, kicsikét szeretett inni az utóbbi időben, de azért mindig tisztességesen dolgozott, és hogy a Rácz is tudja ezt, hogy még egy ilyen gépésze nem lesz soha, és ha nem is akarna beszédet mondani szegény Pista kollégájának, de legalább a temetést tisztelje meg a jelenlétével.

Rácz sok erőt kívánt a feleségnek meg a családnak, és megígérte, hogy elmegy. Kiszámolta, hogy Dudás Pista nem lehetett több hatvanötnél. Elgyengültek a lábai, mikor rájött, hogy ő tavaly töltötte be a hetvenet. Mindhárom fia eljött családostól az étterembe, az unokák ákombákom rajzokat készítettek neki, még a volt felesége is megjelent a gyerekek érzelmi zsarolásának engedve, sőt a tortát is megvárta.

Rácznak az is eszébe jutott, miközben a szekrénye előtt ácsorgott, hogy a volt felesége biztos nem hívta volna fel a Dudás Pistát, hogy meghalt a Rácz Feri. Éva azt sem tudná, ki az a Dudás Pista, utálta Rácz minden kollégáját, cimboráját, a barátait meg különösen. Amikor ő otthon altatta a három fiút, Rácz vidéken dolgozott a gépekkel meg a Dudás Pistával. Rácz szervezte az eladást, Pista meg a beszerelést és a beállításokat. Aztán halomra hordták haza a gyerekeknek a minta-csomagolásokat: csokikat, cukrokat, nyalókákat, amikből a gépek percenként több százat csomagoltak be.

Csütörtök, tíz óra, Pécsi Köztemető. Fogalma sem volt, hol van a temető. Rácz előhalászta a szekrényből a fekete öltönyét, és szembesült vele, mennyit fogyott. Aszott. Nincs is fekete nyakkendője. Azt sem tudta, egyáltalán feketét kell-e vennie. Éva tudná, de költözéskor elvitte még az Ottlikot is, pedig Rácznak rémlett, hogy abban le van írva, kinek miben illik menni. Éva kedvenc szórakozása volt minden vendégség és jeles alkalom után kielemezni, hogy ki mit vétett az illem szabályai ellen, Rácz legyintésére meg felcsapta az illemtankönyvet és diadalmasan rámutatott a megfelelő passzusra.

Fekete öltöny, sötétkék nyakkendővel, döntötte el Rácz, végül is jó kolléga volt a Dudás Pista, megérdemli. Mire kikészítette az ágyra az egész öltözetet, Rácz rájött, hogy megöregedett, hiszen fiatalként sosem készítette elő öt nappal előbb a ruháját. Az is eszébe jutott, hogy lassan neki is foglalkoznia kell a halállal, már így is sokakat túlélt. Önmaga megnyugtatására azonban az alkoholistákat kihúzta a képzeletbeli listáról: alkoholistákat túlélni nem nagy kunszt.

Dudás Pista is azért tünedezett el mellőle, mert Rácz elvárta a józanságot, még egy olyan jó gépésztől is, mint a Pista. A Pista meg elvárta a Rácztól, hogy ne játssza az agyát, amiért úgy beindult neki a szekér, és ne nézze le a legjobb gépészét. Ahogy nőtt Dudás Pista napi feleseinek a száma, úgy fogytak a gyerekeknek szánt csomagolási minták. Mindkettejük gyerekei felnőttek, Rácz elvált, Dudás Pista mellett kitartott a felesége, vidéken megvan még a becsület, magyarázta egyszer Pista a válófélben lévő Rácznak.

Öt nappal később bágyadt meleg tespedt a Pécsi Köztemetőben, diszkréten izzadtak a hozzátartozók. A nők a gyászjelentéssel legyezték magukat, a férfiak meg méltóságteljesen feszengtek szűk zakóikban. A búcsúztatáson megjelentek Dudás Pista lányai, Erika Svájcból, Renáta a szomszéd utcából. A búcsúztatás nagyon megható volt, a beszédbeli Pista remek barát, példás férj és legjobb apa volt. Így van jól, gondolta Rácz, bár emlékezett rá, hogy Pista mennyit szidta a feleségét meg a lányait, meg arra is, amikor egyszer részegen zokogott neki, hogy a lányai szinte gyűlölik. A részvétnyilvánítás után Rácz beült a kocsijába és boldogan vezetett haza. Ő még él. A Pista meg szegény…pont pünkösdvasárnap halt meg. Végül is azért szép dolog pünkösdkor meghalni.     

Kép forrása: Gez Xavier Mansfield/Unsplash

Facebook Comments