Az irgalom és az igazság ereje. Így foglalható össze az a páros interjú, melyet a 168 ÓRA készített Hodász András katolikus pappal valamint Perintfalvi Ritával, a teológia doktorával. Ez a vita egyben leképezi az egyház, és itt nem csak a katolikus egyház két arcát. Amely polarizálhatja Ferenc pápa megítélését. Mind az irgalom mind az igazság hatalma óriási. Miként lehet azonban gondolkodni ennek a két erőnek a feszítésében? Fehér T. Dániel szemléje.
A Hodász atya valamint Perintfalvi Rita közötti párbeszéd nem sokkal a kezdete után egy ártatlan kérdéssel indul, miszerint lehet-e egy papnak vagy egy teológusnak kedvenc pápája. A kérdésre adott válaszban, mintha felsejlene a későbbi beszélgetés egyik fő fonala. Míg Perintfalvi korábban nem is gondolkodott hasonló kérdésben, addig
– Perintfalvi Rita: “[…] amikor 2013-ban a konklávé megválasztotta, a bécsi teológus barátaimmal elővettünk egy üveg havannai rumot, és megittuk az egészségére. Nagyon örültünk, hogy végre nem egy európai bíboros lett a pápa. Számunkra ez a sokáig vatikáni üldözés alatt álló felszabadítási teológia diadalát is jelentette, amit Ferenc tavaly októberben Óscar Romero mártír érsek szentté avatásával meg is koronázott.”
Perintfalvi azt emeli ki, ahogy a gondolkodás középpontjába az irgalmasság kerül. Ez pedig egy személyes Isten-élményéből fakad, melynek eredőjeként, ebből táplálkozva tudja azt mondani Ferenc pápa, hogy az irgalmasság apostola szeretne lenni. Hodász atya ezzel szemben egy másik nyelvjátékot működtet. Meglátása szerint bár lehetnek egyéni szimpátiák,
– Hodász András: “[…] a személyes érzelmektől függetlenül a megválasztott egyházfőhöz hívő engedelmességgel kell viszonyulnunk. Az elmúlt hat évben megszerettem Ferenc pápát, de nem ő a kedvencem.
Az egyházi tanításoknak van egyfajta hierarchiája. Vannak megváltoztathatatlan tanítások, ezek a dogmák. Egyetlen pápa sem vonhatja kétségbe a dogmákat, senki nem vetheti fel például, hogy Jézus esetleg nem is támadt föl.
Megítélésem szerint Ferenc pápa néhány újítása azonban a dogmákat is érinti. Például a szexuáletikai kérdésekben. Az egyházi tanítások továbbra is egyértelműen kizárják a fogamzásgátlás minden formáját, viszont a 2016-os Amoris Laetitia (A szeretet öröme) 351-es lábjegyzetében az elváltak és az újraházasodottak áldozásával kapcsolatban a pápa elbizonytalanította a híveket.
Nagyon örömteli, hogy Ferenc pápát nem csak a papság véleménye érdekli ebben a kérdésben, akik ugye nem élnek szexuális életet, hanem a hívek álláspontja is, akiknek az életét viszont meghatározza ez a kérdés. A 2014-es, úgynevezett rendkívüli családszinódus idején az egyházfő készíttetett egy kilenc kérdéscsoportból álló kérdőívet házasság, szexualitás és család témakörben. A magyar katolikusokhoz nem jutott el ez a kérdőív, miután Erdő Péter bíboros ezt „elszabotálta”. A világ számos országában azonban kitöltötték a hívek, és az derült ki, hogy számukra a fogamzásgátlás eszközeinek tiltása betarthatatlan egyházi előírás.
A katolikus szó jelentése, hogy egyetemes. Épp ez sérül. Argentínában például áldozhatnak az elvált, újraházasodott hívek, Németországban pedig a protestáns testvérek is, holott már Pál megfogalmazza, hogy az áldozás az egység jele, és csak az részesedhet benne, aki arra méltó. Tehát nem csak az egységesség hiánya a baj, hanem a tanítás módosítása is. Ugyanígy problémás a halálbüntetésről szóló rész módosítása a katekizmusban. Valamit vallottunk kétezer évig, akkor nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.
Ferenc azzal a vízióval érkezett a pápai székbe, hogy az irgalmasság apostolaként végrehajtsa a világegyház reformját. 17 éves korában Máté, a vámos története érintette meg spirituálisan. Később püspöksége mottójául is azt választotta, hogy „irgalmából választott ki engem”. A küldetéstudata magyarázza a változások intenzitását.
“Annyit tennék hozzá, hogy Ferenc az első pápa, aki nem csupán egyéni bűnökről beszél, hanem strukturális bűnökről is. Azt mondja, hogy a bűnös törvényekkel, rendszerekkel, diktatúrákkal szemben is fel kell venni a küzdelmet. Ferenc szellemiségéből következik például, hogyha születik egy jogszabály, amely bűnösnek kiáltja ki a hajléktalanokat, az ellentétes a jézusi tanítás szellemiségével”.
szembenézést és felelősségre vonást ígért. Az rendben van, hogy a bűnösöket bíróság elé állítjuk, az áldozatoknak pedig megpróbálunk segítséget nyújtani. Viszont sokszor megkérdezik tőlem, hogy mi szükség van ezekben az ügyekben ekkora sajtónyilvánosságra. Egyrészt fontos, mert példát adhat az előbújásra azoknak az áldozatoknak, akik azt hitték, hogy egyedül vannak a megalázottságukkal, másrészt viszont sokakat épp a nyilvánosság riaszt el attól, hogy beszéljenek a velük szemben elkövetett abúzusról.
Ehhez kapcsolódva Perintfalvi a Ferenc pápa által felállított (2015.) vatikáni bíróságot említi, amely kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy az eltussolásokkal szemben mindazok a püspökök, és mindenki, aki részt vett ezekben, elnyerje azt, ami jár. Ugyanakkor arra nehezen talál magyarázatot, hogy Magyarországon miért nem kapott nagyobb publicitást egy-egy hasonló eset, hiszen nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy itthon ne lenne jelen ez a jelenség.
A beszélgetés egy jóslattal zárul az újságírói kérdésre. Hodász atya szerint az egyház élete egyfajta ingaként is felfogható, amely hol erre, hol arra leng ki. Azt gondolja, hogy Ferencet követően egy konzervatívabb szemléletű pápát fognak megválasztani Péter utódjának, hiszen a korábbi évezredekben is azt látta az ember, hogy különböző karakterek követték egymást. Perintfalvi viszont fordítva látja. Szerinte Ferenc pápa annyi ajtót rúgott be, hogy ezeket már nem lehet mindet visszacsukni. A következő pápa így óhatatlan, hogy az ő művét folytassa. Ellenkező esetben egyházszakadás várható: ahol a konzervatívabb és a progresszívebb képviselők útjai elválnak egymástól.