Dogma-e a cölibátus az egyházban? Megoldást jelenthet-e a választható cölibátus a paphiányra és a szexuális visszaélések visszaszorítására a katolikus egyházon belül – Jézsó Tamás írása.

Egyre több információ kerül napvilágra a katolikus egyház papjainak szexuális visszaéléseivel kapcsolatban:

• Theodore McCarrick volt washingtoni érseket kitaszították a papi rendből – bizonyított tettei: zaklatás a kiengesztelődés szentségének gyakorlata során, a hatodik parancsolat megsértése kiskorúakkal és felnőttekkel szemben, súlyosbítva a hatalmával való visszaéléssel.

• A pápa elfogadta Ricardo Ezzati, Santiago de Chile érsekének lemondását, aki pedofil botrányba keveredett.
  .

• Philip Edward Wilsont, az ausztráliai Adelaide érsekét 12 év börtönre ítélték papi pedofília eltitkolása miatt.

• Pedofília vádjában bűnösnek találták és hatévi börtönbüntetsére ítélték George Pell ausztrál bíborost, a Vatikáni Kúria tagját, aki az egyházi állam kincstárnoka volt.

   

  Fotó: vaticannews.va

 

Ezek a hírek egyértelműen jelzik, hogy Ferenc pápa kíméletlen harcot indított az egyház papjainak szexuális visszaéléseivel szemben: létrehozott egy vatikáni bírói hatóságot azoknak a püspköknek az ügyében, akik érintettek a visszaélésekben vagy nem léptek fel a papi pedofília ellen

Mi sem jelzi jobban a pápa elszántságát, hogy idén februárban püspöki konferenciát hívott össze a kiskorúak védelme érdekében, ahol ezekkel a szavakkal fordult a nyilvánosság felé:

Sürgető felhívást teszek közzé, hogy az összes hatóság és az egyes emberek »egész pályás letámadást« indítsanak a kiskorúakkal való visszaélések ellen, szexuális területen és más területeken, mert ezek gyalázatos bűncselekmények, amelyeket el kell törölni a föld színéről.

A szexuális visszaélések mindig a hatalommal való visszaélés következményei, a védtelen személy alacsonyabb helyzetének kihasználása.

Az Egyház habozás nélkül minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy átadja az igazságszolgáltatásnak azt, aki ilyen bűncselekményt elkövet, bárkiről legyen is szó. Az Egyház sosem próbál majd eltussolni vagy alábecsülni egyetlen esetet sem.

Ferenc pápa záróbeszédéből a kiskorúak védelméről szóló püspöki tanácskozáson

 

Ferenc pápa tehát tett egy óriási lépést, szembe mert nézni a sokáig eltusolt és szőnyeg alá söpört szexuális visszaélésekkel az egyházon belül és konkrét intézkedéseket is foganatosított (gyermekvédelmi törvények szigorítása, „kézikönyv” a világ püspökeinek kötelességeikről, polgári hatóságok kötelező bevonása a visszaélések kivizsgálásába).

Ennek a megtisztulási folyamatnak lehet következő lépése a választható cölibátus bevezetése. Az egyház kezdetektől úgy tekint a cölibátusra, mint Isten ingyenes kegyelmi ajándékára, és ennek hiteles megélése felbecsülhetetlen értékekkel bír. Viszont azok a személyek is rendelkezhetnek papi hivatással, akik nem kapták meg ezt a karizmát és ha magunkra erőltetjük, erőszakot teszünk ezen az ajándékon, az egészen biztosan káros következményekkel jár, mivel a szexualitás elfojtása a már fentebb is említett bűnökhöz vezethet.

Köztudott, hogy Jézus apostolainak legtöbbje házasságban élt, és az ókeresztény korban is házasodhattak a papok. VII. Gergely pápa vezeti be 1074-ben egyetemes érvénnyel, hogy csak nőtlenségi fogadalmat tett személyek szentelhetőek pappá.  

A kötelező cölibátus bevezetésének két fő motivációja volt:

1. Gnosztikus dualista tanok hatása a kereszténységre: ennek értelmében a lélek a bűnös test börtönében sínylődik és meg kell szabadulnia ennek minden rossz hatásától, kifejezetten a szexualitástól. A nő is úgy jelenik meg, mint a szexualitásra csábító gonosz erő, aki által az eredendő bűn a világba jött.
2. Gazdasági érdekek: miután a kereszténység államvallás lett a római birodalomban, az egyház elkezdte felhalmozni vagyonát a császár jóvoltából. Ezért Jusztiniánusz császár megtiltotta, hogy gyermekes püspököket szenteljenek: „azért, hogy az egyháznak adományozott javakat ne tudják saját vagy a gyermekeik számára felhasználni a püspökök” (Codex Just.1, 3,41).

 

Leonardo Boff, a híres brazil felszabadítási teológus így fogalmaz a kötelező cölibátusról:

Miért nem zavarja a római katolikus egyházat a cölibátus? Mert ez pontosan megfelel a struktúrájának. A jelenlegi egyház egy olyan intézmény, amely totális, autoritárius, patriarchális, hímsoviniszta és végletekig hierarchizált.
Egy olyan egyház, amelyet ennyire a hatalom köré formálnak, megtestesíti azt, amit C. G. Jung mondott: »ahol a hatalom uralkodik el, ott nem marad szeretet és gyengédség.« 
És hol marad Jézus álma egy testvéri és egyenlő közösségről? Ha Ő most élne, akkor mindent megváltoztatna az egyházban.

 

Láthatjuk tehát, hogy a cölibátus sosem vált dogmává az egyházban, tehát egyházfegyelmi és nem hitbeli kérdésként kell kezelnünk, ahogyan Ferenc pápa is fogalmazott: 

A katolikus egyházban már most is vannak házas papok. Görög katolikusok, kopt katolikusok, a keleti rítusból. Mert a cölibátus nem dogma, hanem életszabály, amit sokra értékelek, és ami adomány az egyház javára, de mivel nem hitbeli dogma, az ajtó mindig nyitva áll.

 

Ferenc pápa idén október 6. és 27. között rendkívüli püspöki szinódust hívott össze a pán-amazóniai térség számára, melynek témája: Amazonia: új utak az Egyház és az integrált ökológia számára.
Ebben a régióban is óriási a paphiány, így a “viri probati” (házasként bizonyított férfiak pappá szentelése) intézményének bevezetése a szinódus kulcskérdése lesz, és pozitív fogadtatás esetén a paphiánnyal küzdő területek számára megoldást jelenthet, valamint elindíthatja a választható cölibátus elfogadásának folyamatát a katolikus egyházon belül.

 

 

Kell_egy_Ház