“[…] de anya azt mondta szenteste, hogy megjött a jézuska, én meg úgy tettem, mintha elhittem volna, mert láttam, hogy nagyon sűrűn pislog, és tiszta piros a szeme, apa is más volt […]” (Tamási Rebeka írása)

Én már nagy vagyok, és nem hiszek a Jézuskában,  úgyis láttam, hogy az anyuék vették meg a karácsonyfát, de akkor még sima fenyőfa volt, aztán mégis valahogy átváltozott karácsonyfává, szóval ebben lehet valami varázslat, de hogy nem a Jézuska hozza, az tuti, mert akkor nem láttam volna meg a szomszéd kertjében, mikor apa odaállította, és anyu majdnem észre is vette, hogy leskelődtem, de gyorsan úgy tettem, mintha függöny mögé bújósat játszanék, az volt a kedvenc játékunk a bencével, de az régen volt, amikor még játszottunk ilyeneket, mert most már nagy vagyok, és nem játszom dedós játékokat, és már karácsonyra is hiába kaptam meg idén a távirányítós kisautót, mert a bence nem játszik velem, egyedül meg nem jó, és én már különben is nagy vagyok, és ha tényleg a Jézuska hozná az ajándékot, akkor tudta volna, hogy mit kérek idén, de sejtettem, hogy anyuék elolvassák a levelemet, pedig mindig azt mondják, hogy az nem szép dolog, a másét elolvasni, de láttam, hogy apa hozta be a kerítés tetejéről, nem pedig az angyalok viszik el, mert nekem ezt mondták, mert azt hiszik, hogy még dedós vagyok, és mindent beveszek, amit mondanak, tavaly még dedós voltam, és bevettem, mikor azt mondták, hogy nincs semmi baj, bence meg fog gyógyulni, aztán mégse gyógyult meg, azóta nem hiszek nekik,

néha úgy teszek, mintha hinnék, de már nagy vagyok, és nem lehet csak úgy átverni, mert a totó is át akart verni, de nem hittem el neki sem, hogy az ági nénit látta csókolózni, mert nem igaz, nincs is férje, meg gyűrű se a kezén, és akkor meg kivel csókolózna, de anya azt mondta szenteste, hogy megjött a jézuska, én meg úgy tettem, mintha elhittem volna, mert láttam, hogy nagyon sűrűn pislog, és tiszta piros a szeme, apa is más volt, tavaly karácsonykor a bencével összeverekedtünk, mert azt mondta, hogy én biztos semmit se kapok majd, mert rossz voltam, és hozzá vágtam a távirányítót, ő meg visított, és hasba rúgott, és akkor anya bejött a szobába, és azt mondta, hogy látta a Jézuskát, de nálunk nem állt meg, biztos megint rosszak voltunk, és mi akkor nagyon megijedtünk a bencével, és gyorsan kibékültünk a titkos jelünkkel, kézfogás, pacsi, háttal három lépés, aztán szembe fordulni egymással, és balra köpni egyet, de csak kicsit, mert azt még el lehet kenni a parkettán, és anya nem veszi észre, és apa is csöndes volt, és a kisvonatot összerakta, de nem indította be, és amikor be akartam kapcsolni, rám szólt, hogy hagyjam békén, még tönkre teszem, pedig tudhatta volna, hogy nem teszem tönkre, mert mindig én kapcsoltam be,

és akkor anya kiszaladt a nappaliból, bement a konyhába, és mi ott álltunk a fa mellett apával, és apa kérdezte, hogy mire gondolok, én meg, hogy semmire, néha a bencére, hogy hiányzik, erre apa nagyon remegős hangon mondta, hogy neki is nagyon hiányzik, de nem szabad irigykedni, mert az nem szép dolog, és a bence most nagyon boldog, meg hogy egy nagyon szép helyen van, én meg nem szóltam semmit, mert tudtam, hogy a bence akárhol lehet, de ha mi nem vagyunk vele, nem lehet boldog, mert egyszer meg is esküdött nekem, hogy sose lesz boldog nélkülünk, és én is megesküdtem, úgyhogy már sose lehetek boldog becsületszavamra, de mikor megláttam a távirányítós kisautót egy kicsit boldog lettem,

de aztán rájöttem, hogy a bence is mindig ilyet akart, úgyhogy el is ment a kedvem az egésztől, mert nekem hiába mondják, hogy boldog, mert köti a titkos eskünk, amiről csak mi tudunk, még az ujjunkat is megvágtuk, hogy igazi vérszerződés legyen, mint a honfoglaló magyaroknál, és láttam, hogy apa először négy tányért vett elő, csak azután hármat, anya meg mazsola nélkül sütötte megint a bejglit, pedig csak a bence utálta a mazsolát, én szeretem, meg mindig össze is vesztünk rajta, de akkor általában bokán rúgtam az asztal alatt, és akkor nem mert tovább piszkálni, és most is odaültem a fa alá a vacsora után, néztem a díszeket alulról és szívtam a karácsonyfa-illatot, de nem volt ugyanolyan, mint régen, biztos, mert már nagy vagyok, nekem az anna mondta el, hogy Jézuska nincs is, és elmagyarázta, hogy ők Franciaországba, mikor nyaraltak, tizenöt órát autóztak, és a rénszarvasok biztos lassúbbak, és akkor az egész lehetetlen, de én mondtam, hogy az a Télapó, de a Jézuska csak úgy magától repül, vagy lehet, hogy hop-porral, mint a Harry Potterben, de az anna azt mondta, hogy dedós hülye vagyok, mert hop-por sincs, meg Harry Potter se, meg Jézuska se, de nem hittem el neki, csak amikor megláttam apát a fával a szomszédban, akkor kezdtem gyanakodni, és amíg anyáék az éjféli misére mentek, én úgy tettem, mintha aludnék és nagyon boldog lennék, de közben vártam, nagyon vártam, és amint elmentek, visszamentem a fához és alá feküdtem, és suttogtam a díszek alatt, hogy Jézuska, én nem hittem az annának, tudom, hogy létezel, meg azt is, hogy megkaptad a titkos levelemet, amit elástam galagonyabokor mellett, és keresztet is raktam fölé, hogy tudd, hogy neked szól, és mikor kapom már, amit kértem,

de nem történt semmi, és csak feküdtem az ajándékaim között és eszembe jutott, hogy most biztos még titokban játszanánk a bencével, hiába mondta volna apa, hogy mindjárt reggel van és aludjunk, mert játszanánk az új játékainkkal, és amikor felébredtem, azt hittem, hogy a Jézuska tényleg elhozta nekem a bencét, mert azt láttam, hogy a bence bámul rám, de akkor rájöttem, hogy arcom tükröződik a fejem feletti gömbben, és csak én vagyok az, nem a bence, és akkor hallottam anyáék lépteit, mert hazajöttek, és gyorsan befutottam a szobámba, bebújtam a takaró alá és csak lassan vettem a levegőt, mert anya bejött megnézni, hogy alszom-e, és akkor tudtam, biztosan tudtam, hogy a Jézuska nincs is, mert ha lenne, megkapta volna a levelemet és elhozta volna a bencét nekem, mert csak ennyit kértem tőle, de nem hozta el, és mikor anya kiment a szobámból, belebokszoltam a párnába és kiugrottam az ágyból és toporzékoltam, és nagyon utáltam az annát, hogy elmondta, hogy nincs Jézuska, és a Jézuskát is utáltam, mert nem hozta el a bencét, meg hogy nem is létezik, és akkor meghallottam, hogy anya a nappaliban olyan hangosan sírt, hogy a szobámig elhallatszott, és hogy azt mondta apának, hogy mi már sosem leszünk boldogok a bence nélkül, és akkor az jutott eszembe, hogy lehet, hogy a bence velük is esküt kötött?

Műv_Ház_és_Ima_Ház