A Biblia feminista olvasata; a hitrendszerek felszabadítása; a patriarchátus szakralizálása; szabadulás a kártékony istenképektől; a fundamentalisták szövetsége – Interjú Geraldina Céspedes teológussal, azon nők egyikével, akik Guatemalában kezdtek a feminista teológia tanulmányozásába.
Céspedes dominikai származású, bár több mint két évtizede Guatemalában él. 1999 óta a szisztematikus teológia professzora a jezsuita Rafael Landívar Egyetemen. Teológus és feminista. Katolikus és feminista. „Lehetsz mindkettő egyszerre” – mondja – „persze, hogy lehetsz”.
Fél életét annak a bizonyítására szentelte, hogy megmutassa, más szemszögből is lehet olvasni a Bibliát, sőt még feminista olvasatban is lehet tanulmányozni. Meglátni, hogy Isten képe nem csak egy férfi képmása lehet. Bemutatni, hogy vannak nők a vallások történetében, akik meghatározó, döntő, lényeges szerepet játszottak. Rámutatni, hogy a patriarchátus mennyire rányomja bélyegét a kereszténységre. Dekonstruálni kell a hitrendszerünket, a hit újjáépítése érdekében, hogy a nők nem maradjanak a háttérben, a harmadik vagy a negyedik sorban.
— Szerinted Miért fontos a teológiát feminista szemszögből is vizsgálni?
— Geraldina Céspedes: Erősen hiszek a vallási felszabadítás erejében. Az embert fel lehet szabadítani gazdaságilag, intellektuálisan, de sokszor marad valami nagyon mélyen belül a lélekben felszabadítatlanul, ami a hitrendszerünk. Ezt a legnehezebb felszabadítani. A vallást nagyon könnyű felhasználni a nők elnyomása érdekében. Társadalmi szinten elmondható, hogy csökken a nemek közötti egyenlőtlenség, csökken az erőszak és a patriarchátus kényszerítő ereje, de amikor ezek a jelenségek igazolást nyernek a vallások által, annak szörnyű ereje van, mivel ezeknek az igazságtalan és egyenlőtlen kapcsolatoknak a szakralizálódásáról beszélünk. Ez a patriarchátus szakralizálása. Hogy „Isten nevében”, „ ez Isten akarata”, „a Bibliában így olvassuk”…
Sok nővel találkoztam, akiket nem enged szabadulni a téves és kártékony istenképük, egy hatalmaskodó, őszszakállú, elnyomó férfi képe. Hiszem, hogy a feminista teológia nemcsak szükséges, hanem sürgető is azoknak a férfiaknak és nőknek, akik lehetségesnek tartják, hogy a vallást máshogyan is meg lehet élni.
A szent szövegeket és templomi igehirdetéseket sokszor a nők ellen, vagy a férfiak kiváltságrendjének fenntartása érdekében használják fel. Viszont amikor Jézus praxisával találkozol, akkor soha nem találsz benne olyan megnyilatkozást, ami sértené a nők méltóságát. Elszakad korának sztereotípiáitól, amely leírja hogyan kell jó zsidónak, jó férfinak, jó embernek lenni… Rájössz, hogy Jézus projektje befogadó. A feminista teológiával is az a célunk, hogy feltárjuk azoknak a nőknek az elfeledett hagyományait, akik vezető szerepet töltöttek be, akik koruk „törvényszegői”voltak, akik megtörték a káros sémákat.
— És mit szólnak ehhez az egyházi vezetők, amikor a Katolikus egyház egész története során az ellenkezőjét tapasztaljuk?
— G. C.: Ez egy nehéz folyamat. Mindannyiunknak ezt a klasszikus szemléletű hitet adták át. Gyógyulási folyamaton kell átmennünk, el kell tudnunk felejteni a tanultakat. Részt vehetsz az egyház életében egy sokkal befogadóbb módon, de ez nem könnyű. A feminista hermeneutikán dolgozunk. A szent szövegek olvasásánál abból kell kiindulni, hogy ne fogadj el mindent szó szerint úgy, ahogy neked tanították. Keresd azt, hogy mi van a szöveg mélyén?
Miért nevezzük Istent „atyának”? Miért nem hívjuk anyának is? Mert a vallások egy patriarchális és androcentrikus közegben jelentek meg, ahol mindent a férfi szemszögéből láttak, a nőket pedig marginalizálták, elnyomták. Amit mi bemutatunk egy másik nézőpont, hogy Istent más néven is meg lehet nevezni. Istennek nincs neme. Metaforákat használunk Isten leírására, és ehhez ugyanannyira érdemes férfias és nőies metaforákat, szimbólumokat használni.
— Mi a helyzet azokkal a kérdésekkel, amelyeket az egyház nyíltan ellenez, mint például az abortusz legalizálása?
— G. C.: A feminista küzdelmek nagyon széleskörűek, és mindegyik a méltó élet, a jó élet, a szabadság mellett száll harcba. Szomorú, hogy csak ezek a témák kapnak nyilvánosságot, ráadásul nagyon manipulatív módon. Ezek olyan kérdések, amelyekre a patriarchátus és a fundamentalizmus alapoz. Ez a tipikus felfogásuk: mindig a tested felett akarnak uralkodni. A kontextust pedig egyáltalán nem veszik figyelembe. Itt, Guatemalában, számos bántalmazott lánnyal, tinédzser terhességgel találkozom. A hibáztatás és a vád pedig kizárólag a nőket terheli.
— És hogyan viszonyultok az LMBTQ-közösség jogaihoz?
— G. C.: Amikor Ferenc pápának feltették ezt a kérdést, azt mondta: “Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?” Miért ítélkezünk? Illúziókkal tekintünk a hagyományos családmodellre, a nukleáris családra, de valójában sokszor ez nem létezik. Guatemalában sokféleség létezik. Az számít, hogy van-e szeretet, vannak-e értékek. Azt a családtípust akarjuk szentté tenni, amelyik nem is létezik. Mi létezik? Egy apa egyedül, egy anya egyedül, a nagynénik az unokaöccsökkel, a nagymama az unokákkal, két barát, akik felnevelik a gyerekeket, mert meggyilkolták a szülőket…
Ki kell végre nyitni a szemünket. Szemet hunyunk a nagy társadalmi, strukturális bűnök felett. Megdöbbentő számomra, hogy mennyire aggódnak a meg nem született gyermekek miatt. És közben ebben az országban is számtalan gyermek hal meg alultápláltság miatt. Az élet védelme minden élet védelmét jelenti. Ebbe bele tartozik az egyedül élő, az elhagyatott, a leszbikus nő is. Ezek mind szent életek. De mindent fekete-fehérben akarunk látni, és fanatikusokká válunk.
Gyakori, hogy a különféle fundamentalisták szövetkeznek egymással. Az ultrakonzervatívok politikai-, gazdasági-, és egyházi személyek előszeretettel fognak össze egymással az abortusz ellen. Mindannyian a Bibliát idézik, és értékekről beszélnek. De ezt a kiállást már nem tapasztaljuk, ha a kizsákmányolás vagy a környezet elpusztítása ellen kéne fellépni… A vallás instrumentalizálódása a politikában is megfigyelhető, hogy szavazatokat, hatalmat nyerjenek.
— Van értelme annak az erőfeszítésnek, hogy megpróbálják megváltoztatni egy olyan intézmény perspektíváját, amelynek sok száz éve ilyen patriarchális alapja van, és amely sok nőre is ilyen negatív hatással volt szerte a világon?
— G. C.: A feminizmuson belül különböző áramlatok léteznek. A feministák egy része azt javasolja, hogy szabaduljunk meg mindentől: „A Biblia egy patriarchális könyv, és mi nem akarunk párbeszédet…” Ők a posztkeresztény feministák. És vannak, akik azt mondják, hogy még mindig találunk ihletet, hogy felszabadítsuk önmagunkat. A patriarchális elfogultság, az egész macsó kontextus ellenére foglalkozunk a vallással és újraolvassuk a szent iratokat. Elfeledett hagyományokat tárunk fel, és nagyon szép, értékes dolgokra lelünk, olyan elfeledett nőkre, akik nagyszerű, vezető szerepet töltenek be a Bibliában.
Például a hagyományos tanítás bemutatja nekünk Mózes történetét. De, hogyan kezdődött valójában Mózes hőstette? Izrael népének Kivonulása a nők polgári engedetlenségével kezdődik. Amikor a fáraó kiadja a parancsot, hogy meg kell ölni minden újszülütt zsidó gyermeket, a két bába, Sifra és Puá nem engedelmeskedik. Igazi polgári engedetlenség.
Sok olyan nő van, aki fontos szerepet játszik, de elfelejtették őket, mert csak a pátriárkák nevét tartjuk számon és elfelejtjük a matriarchákat. Ugyanígy kimaradnak a női próféták, a diakonisszák. Szorgalmazzuk az elfeledett hagyományok teljes helyreállítását, hogy ezek a nők visszakapják jelentőségüket.
És miért éri meg mégis ez az egész? Mert minden vallásban találsz elidegenítő elemeket. Találsz olyan gyakorlatokat és elveket, amelyek nem segítenek nekünk, amelyek nem működnek, és amelyektől meg kell szabadulnunk. A vallás megfertőződött a patriarchális látásmódtól. Minden vallás korának és kultúrájának terméke. Ugyanakkor minden vallás tartalmaz prófétai, misztikus elemeket, amelyek emberségessé tesznek, az együttérzésre és a békére mutatnak. Makacsak vagyunk. Ellenállunk annak, hogy elvegyenek tőlünk valamit, amiről úgy gondoljuk, hogy a mindenkit illet, és amit újrateremthetünk és gyakorolhatunk is.”
Fordította: Jézsó Tamás
Forrás: