72 éves korában elhunyt Tim Keller világhírű amerikai gyülekezetalapító, lelkész, teológus, számos nagysikerű, magyarra is lefordított könyv írója.

Több, mint 10 éve követem a pályafutását. Több könyvét olvastam, a legnagyobb sikerű, a Hit és kételkedés különösen tetszett, amikor először a kezembe vettem 2011 környékén. Újraolvasva már jó pár, Isten létezése, vagy Jézus követése mellett hozott érve inkább megmosolyogtatónak tűnik, de soha nem kételkedtem az őszinte igazságkeresésében.

Kellert szinte a kereszténység valamennyi áramlata saját halottjának tekinti. Három okot sorolok fel, amelyek mentén azt gondolom, hogy ő tényleg keresztény, Jézushoz mindvégig hű ember volt.

AZ ELSŐ, hogy annak ellenére, hogy nagyon sok kérdésben, mint az abortusz vagy az azonos neműek házassága, álláspontom szerint téves vagy túlzó következtetésre jutott, ezeket az álláspontjait mindig

konzervatívként, a lélekjelenlétét és tartását mindvégig megőrizve, biblikusan védte.

Nem fundamentalista gőggel és kizárólagossággal.

A MÁSODIK, hogy a fundamentalista és az evangelikál táborban is sokan támadták és támadják. Kell-e ennél jobb lakmuszpapír? Szocialistának nevezték, horribile dictu a felszabadítás-teológia képviselőjének, sokan marxistának, neomarxistának tartották és tartják, legalább bizonyos értelemben. A baloldali és liberális ideológiáknak tett engedményeit pedig afféle kényszerű, taktikai döntésnek, hogy megmentse, például a velejéig demokrata New Yorkban, az emberek hitét, vagy legalábbis emészthetővé tegye számukra az evangéliumot.

Még Magyarországon is keményen támadták. Például 10 évvel ezelőtt, a Biblia Szövetségben, amikor, régi szép idők!, még nem forrtak össze Magyarországon teljesen a katolikus, református, evangélikus és szabadegyházak, meg más felekezetek fundamentalista szárnyai. 2014-ben (egy amerikai, az újkálvinizmust és Kellert támadó külföldi szerzőt fordítva és interpretálva) a Biblia Szövetség egyik vezetője nevezte az

„újkálvinista” Kellert egy emlékezetes írásban, amit akkor többször megdöbbenve olvastam, populistának, marxistának, evolucionistának, az evangélium központi üzeneteivel szembemenőnek,

aki a gyakorlatban messze szakadt a reformáció hitétől. És noha az illető lelkész nézetei jól ismertek, egy másik emlékezetes kirohanásában, 2022-ben például a teljes magyar demokratikus ellenzékre mondta, hogy „az országot a földi pokolba fogják vezetni, és azután az örök pokolra”, de nézetei és stílusa jól tükrözik a magyarországi kereszténység egy részének gondolkodásmódját és hozzáállását.

Sajnálom, de megértem, hogy Keller (legalábbis a haláláig tett nyilatkozatai, üzenetei alapján) számos kérdésben túlzott kompromisszumot kötött az evangelikalizmussal.

Ezt mégis úgy tette, hogy még a progresszív keresztények számára is vonzóvá tette az evangelikál világot!

A HARMADIK legfontosabb ok maga az evangélium. Pontosabban annak hatása. Pecsuk Ottó mondta a Felszabtérnek, hogy az igazi keresztyénség bizonyítéka vagy próbája úgyis mindig az etika. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy amennyiben valaki lehetőséget kap az evangélium hirdetésére, akkor a bibliai üzenet etikával átitatott sugárzása és hatása.

Márpedig Timothy Keller igehirdetéseinek, szolgálatainak hatására ugrásszerűen, többszörösére megnőtt a New York-i gyülekezete létszáma. Miközben az élő maradt.

Gyülekezetépítési módszere és az etikája szerte a világon óriási hatást váltott ki. 

Ezt az Ige hirdetésével érte el, nem a konzervatív teológiájával.

Magyarországon szeretik azt füllenteni, hogy a világban csak a konzervatív gyülekezetek növekszenek. Ennek egyaránt mintapéldája lehetne az Egyesült Államok és Magyarország is. Előbbiben látszólag persze sok helyen növekednek a fundamentalista és konzervatív-evangelikál gyülekezetek. De vajon milyen áron? Sokszor oltástagadó, összeesküvés-elméletekkel teli, a hívőket kisgyermekkortól indoktrináló és minden eszközzel magukhoz láncoló, rendpárti közegeket megteremtve.

Kell-e örülni ennek? Ki örül ennek? Isten biztosan nem így tervezte.

Magyarországról pedig talán nem is nagyon kell szót ejteni ebben a kontextusban. Ahol sokan rég nem látott ébredést vizionálnak, de a valóságban a legsikeresebb gyülekezetek is legfeljebb nagyon mérsékelt növekedést tudnak felmutatni, és általában a stagnálás, vagy a lassú, vagy épp kifejezetten gyors csökkenés a jellemző. És még ezt is csak (többek között) kényszerrel, az állami iskolák egyháziasításával, az egyházi iskolák pozitív diszkriminációjával, kíméletlen propagandával, temérdek ingyenpénzzel és az Amerikáról szólva már említett módszerekkel tudják elérni.

Kellernek ezek nélkül sikerült. Az Ige puszta erejével. Ár és árcímke nélkül.

Bárcsak lennének Timothy Kellerek Magyarországon is. Százan, ezeren. Akik politikai téren is a józanságot képviselnék (pl. itt és itt). Timothy Keller számos megnyilvánulása, szolgálata, gondolatmenete annyira idegen mindattól, amivé a magyarországi egyházak és felekezetek többsége vált!

Ha jobban belegondolok, vannak, nagyon is vannak Magyarországnak Tim Kellerjei. Csak éppen nem engedik őket élni, hatni, sőt lassan már lélegezni sem. Még a nevüket sem merem itt leírni és kimondani.

Lesz ez másként.

Nyugodj békében!

Monostori Tibor