Az azonos neműek is alkalmasak boldog családi kapcsolatok kialakítására – mondta a Felszabtér Közösségnek Falus András akadémikus. A Széchenyi-díjas immunológust, egyetemi tanárt a vallás és tudomány viszonyáról, bioetikáról, a személyes megtéréséről, a tékozló fiúról és a “gyermekvédelmi” népszavazásról is kérdeztük.

A szabadság vándorai című interjúsorozatunk.

Azt mondta egyszer, hogy az evolúció Isten teremtési módszerei közé tartozik. Hol helyezné el magát a kreacionizmus, az intelligens tervezés és a darwinizmus kontinuumán? Van-e értelme ennek a kérdésnek?

Nincs kontinuum. A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszusra jelent meg egy könyv Hit, tudomány és társadalom címmel, Vizi E. Szilveszter és Freund Tamás szerkesztésében. Ebben én írtam az evolúcióról és teremtésről szóló fejezetet, ahol ezt is kifejtem. Ezeket nem polarizáló pontoknak érzem. Egyrészt a kreációban hívő vagyok, és azt mondom, hogy Isten teremtette a világot, a mi koncepciónkat, gondolkodásunkat. Másrészt Isten nem csak tárgyakat meg élőlényeket, hanem törvényeket is teremtett. Az evolúció egy tudományos törvényszerűség. A kettő más koordinátarendszerben van, ezért nem lehet őket egy kontinuumban ábrázolni. Úgy érzem, hogy a kreációhoz hozzátartozik az én hitem Istenben, a megváltásban, Jézus Krisztusban. Ehhez nekem bizonyíték nem kell. Nekem bizonyosság kell és azt megkaptam. Ez egy egyéni kegyelem, én ezt tudom. Ahogy Ézsaiásnál olvashatjuk: „Neveden szólítottalak”. Megkaptam egyrészt ezt a kegyelmet, másrészt kaptam egyfajta tálentumot, képességeket, és ebben a tálentumban biológus lettem a genetika, immunológia, molekuláris biológia területén. Számomra az evolúció egy csodálatos tudományos rendszer, amit Isten teremtett, de mint minden tudományos nézet, falszifikálható, tehát cáfolható, és egy nagy része már ki is cserélődött egy korszerűbb megközelítésre. Az a tény, hogy az evolúció létezik, mégpedig mint egy alapvető biológiai törvény, számomra nem kapcsolódik megerősítő módon a hitemhez. Ez egy teljesen külön rendszer, más vonatkoztatási rendszer. Én mind a kettőhöz tartozom. Nem is szeretem az „izmusokat”, a kreácionizmus és darwinizmus szavakat sem, ezek ideológiák. Az intelligens tervezés pedig majdnem ugyanaz, mint a kreácionizmus. A kreáció és az evolúció nem elválasztható, de külön kezelendő világok számomra.

Rendszeresen foglalkozik bioetikai kérdésekkel. Szakterületéhez tartozik több modern kutatási irányzat: embrionális őssejtek, DNS-chip, genomika, szövetklónozás. Ami a klónozást illeti, teljes egyedek klónozását nem fogadja el. Mi ennek az oka? Mi az a határvonal, ami után már etikailag kifogásolhatónak tartja?

A dolog technológiailag megvalósítható, de nem kell mindent megvalósítani, ami megvalósítható. Egy önálló emberi lénynek a klónozása nekem azért nem elfogadható, mert ennek az önálló emberi lénynek van lelke, méghozzá úgy gondolom, hogy halhatatlan lelke. Ez egy határátlépés, egy olyan határ megsértése, amit én nem tudok elfogadni. De nem ezért, hanem azért ellenzem, mert egy individuum az nem is lehet igazi klón. A brazíliai fiúk című film arról szólt, hogy Hitlert klónozni akarták egy biológiai minta alapján. Elvégezték az embrionális sejtmanipulációt, a molekuláris genetikai beavatkozást és arra számítanak, hogy lesz egy kis Hitler. Ez azonban abszolút nem igaz, mert attól kezdve, hogy egy baba megszületik, sőt már embrionális korban is rengeteg, a szervezet működésére ható környezeti hatás éri. Ezt epigenetikának hívják. A táplálkozás, a mozgás, a higiénia, a pszichiátriai hatások, a stressz, a környezet hatással lesznek rá, tehát nem lesz, nem lehet ugyanolyan. Nem képzelhető el, hogy a lelke, a szelleme, a viselkedése az klón lesz, tehát ugyanaz lesz. Az egypetéjű ikerpárok esetében sem ez a helyzet, ahol szinte teljes genetikai azonosság áll fenn, mert máshogy nőnek fel, és noha bizonyos dolgokban nagyon fognak hasonlítani, mert a genetika meghatározó, de más dolgokban egyáltalán nem biztos. Más betegségeken estek át, más fertőzések érték őket, más ruhákat viseltek, esetleg más klímán éltek. Ez az egész egy álkérdés szerintem. Egy csiklandós téma, amivel fejlécként, fantazmagóriaként el lehet adni egy újságot. Nem kell különösebben a hitre, vagy a halhatatlan lélekre hivatkozni, hogy az ember ezt lehetetlennek tartsa.

A klónozott ember tehát teljesen új lélek lesz?

A léleknek nincsen neurobiológiai megfoghatósága. Nincs olyan, hogy az agynak egy bizonyos helyén létezik egy néhány milliós sejtcsoport és idegsejthálózat, ami a lélek. Más a memória, mert ott lokalizálni lehet dolgokat, és bizonyos érzelmi reakciókat is lehet kísérletekkel azonosítani. Az élővilág legbonyolultabb rendszere az emberi agy. Ennek a kiskutyának itt mellettem, aki egy kis zseni és kedves, és ismer minket, a szokásunkat, a mozgásunkat, a hangunkat, olyan ösztönei vannak, amivel rendkívül sokat megtanul. Ez a bevésés és a felidézés folyamata az agyban. Ezeket lehet lokalizálni, de a lélek, az, amit a megváltás érint, az én lelkem megmentése, az nem neurobiológia. Elképesztő hálózatokról van szó, rendkívül bonyolult és szinkronizált hálózatokról, nagyon magas szintű idegrendszeri, pszichiátriai tevékenységről, de ez nem a lélek. A lélek a túlvilágban, az örök életben él tovább. Erre nincs fizikai és biológiai bizonyíték, nem is lehet (számomra nem is kell) bizonyíték. A szivárvány a fehér fény spektrális felbontása a vízcseppen, de én elfogadom, hogy egyben Istennek a népével kötött szövetségének a jelképe.

Mit gondol a predesztináció kálvinista tanáról? Kell-e tudományosan igazolni, hogy az embernek van-e, vagy épp nincsen szabad akarata, vagy ez inkább egy filozófiai kérdés, esetleg egy hittitok, amit nem értünk?

Szerintem Isten a létrehozásunkkal egyidőben szabad akaratot is adott nekünk. Most olvassuk a feleségemmel együtt a Római levelet és a 8:28 úgy szól, hogy akit Isten szeret, annak minden javára válik. Utána úgy folytatódik, hogy azok számára, akiket Isten erre kiválasztott. Ebben benne van a szabad döntésem. Én Isten táborába vagy emberei népébe szeretném tudni magamat, ez életünk végéig egy nagy vágy. Ugyanakkor elfogadom az isteni szuverenitást, hogy engem kiválaszt, ha kiválaszt. Most lehetne a véletlenről is beszélni, ez tehát egy filozófiai kérdés, de egy önismereti kérdés is. Pál apostol és Jakab között látszólag ellentmondások vannak, mert Pál a kegyelmet, Jakab a tetteket hangsúlyozza. Ha én elfogadom a kegyelmet, akkor természetes az én viselkedésem, a bűnbánatom, a bűnfelismerésem. A tetteimnek olyannak kell lenni, ami méltó a kegyelemre. Ahogy a Biblia mondja: nem azé, aki fut, hanem egyedül a könyörülő Istené. Isten szuverén. Isten népeket irt ki. És mi emberi koordinátarendszerben gondolkodunk, pedig Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Jób történetében a három barát ott áll Jób mellett, nem hagyják ott, még azt sem mondják, amit a felesége mond, hogy tagadd meg az Istent és halj meg, hanem ott vannak mellette. Azt mondják, hogy kell, hogy legyen bűnöd, ne tagadd le , szégyelld magad. És Jób mondja, hogy nem, nincsen. És végül Isten neki ad igazat. Én azt mondom, hogy a kegyelem és a tettek, ahogy a kreáció és az evolúció, szintén nem elválasztható dolgok. Hogy fogom fel ezt a kegyelmet? Van, hogy holnap az ellenkezőjét cselekszem, mint amit kellene, ami nagyon gyakran előfordul, mert bűnös emberek vagyunk. De Péter is megbánja a tettét ott, amikor Jézus ránéz a kukorékoláskor. Ő akkor zokog és utána tényleg ő lesz az Egyház sziklája. Judás felköti magát. Előbb hal meg Júdás, mint Jézus. Az első fára felköti magát. Ő nem kapja meg a megbocsájtást.

A kísérleti vizsgálatok azt mutatják, hogy az agyunkban már a döntéseink előtt megszületik az a reakció, ami alapján cselekszünk, és amit később szabad akarati aktusként érzékelünk.

Előre kell bocsátanom, nem vagyok neurobiológus, sem pszichológus. Úgy gondolom, hogy a megszületett döntés már valahol bennünk van, a tapasztalataink alapján, az eddigi életpályánk alapján, és az alapján szabadon döntök, hogy erre, vagy arra menjek. Az tény, hogy neurofiziológiailag, például elektromos jelekkel pontosan bizonyítani lehet a döntéseink meghatározottságát, ez igaz. De a szabad akarat, és itt megint két rendszerről beszélünk, az egy biológiai rendszer és egy pszichikum. Az agyműködés erősen determinált, de vannak benne szabadságfokok. Van, amiben mérlegelhetünk, hogy érdemes-e valamit meglépni, vagy nem és lehet, hogy már eleve tudjuk és erre gondolunk: na most én szabadon döntöttem. Nem tudok okosabbat mondani erről.

.A műszívek, illetve általában a szervátültetések kapcsán nyilatkozta, hogy a mesterséges intelligencia rendkívül fontossá válhat. Eljuthat egy olyan szintre, hogy már lelket teremtünk?

Nem, azt gondolom, hogy nem. Noha fantasztikus tudományos előreugrás tapasztalható, de mégis csak döntési algoritmusok lesznek, a korábbinál milliárdszor gyorsabban döntéseket hozó gépek. Ezeknek, ahogy a sakkgépeknek, akár ötletei is lehetnek. Az ötletet úgy definiálom, hogy egy ember, a partner számára kiszámíthatatlannak látszó lépés, aminek azonban az az oka, hogy a gép már a 22. kombinációt is végiggondolta, míg azt a legjobb ember sem tudja. A mesterséges intelligencia az orvoslásban pillanatokon belül elképesztő jelentőségű lesz, például a távgyógyászatban. Már gyártanak olyan kontaktlencséket, amely a szemgolyón a könnyfilmünkből méri a cukortartalmat, és ez alapján kaphat utasítást inzulin felszabadítására. A 3D-s szövetek gyártói egészen fantasztikus műkezeket kezdtek el készíteni, úgy, hogy a beidegzés működhet egy amputáció után is. Egy Parkinsonos embernek, akinek remeg a keze és nem tud enni, már olyan kanalakat és villákat csinálnak, amik érzékelik a rezgést, ellenmozognak, és azt kiegyenlítik.

Későn tért meg. Ez egy fejlődéstörténet az Ön életében?

Egy olyan családból származom, amelyet elég keményen érintett a holokauszt, rengeteg áldozattal abban a generációban. De túlélők is voltak. A nagymamám egy nagyon vallásos zsidó asszony volt, aki tartott otthon Bibliát, ideértve az Újszövetséget. Kiskoromban mesélt a Jelenések könyvéből. Mindig azt mondta, hogy Isten létezik, és az, hogy ezt Szentháromságnak vagy nem Szentháromságnak hívjuk, kevésbé lényeges, mint az, hogy az isteni etikának megfelelően éljünk. Ez átjött. Engem mindig nagyon érdekeltek a vallások, mint kultúrtörténeti irány. Bújtam a kislexikonokat, hogy például mi a különbség a metodisták és a presbiteriánusok között. Amikor Amerikában éltünk, akkor majdnem mindenki nem csak azt kérdezte meg, hogy honnan jöttünk, hanem azt is, hogy milyen vallásúak vagyunk. És akkor mi mondtuk, hogy most éppen konkrétan nem tartozunk semmilyen közösséghez. Családilag zsidó háttérrel rendelkezünk, de nem tartjuk a vallást. Amikor hazajöttünk, az egyik lányom elment a Torockó téri gyülekezetbe, és nagyon jól érezte magát, majd hívta a húgát, és ő is nagyon jól érezte magát. Mindig ilyen fénylő arccal jöttek haza, és akkor mondtuk, hogy ezt mi is meg kell, hogy nézzük. Elmentünk, felültünk a karzatra, hogy mi itt sem vagyunk, és akkor bejött Cseri Kálmán, és valami fantasztikusan, tisztán beszélt. Egy felesleges szó sem volt. Én oktatok az egyetemen, és épp ezért retorikailag is nagyon érdekel, hogy miként tud valaki fogalmazni. El kell adni azt, amit mondok. Egy felesleges szótag vagy szünet nem volt benne, tiszta volt és világos, nem közhelyes, és eredeti. Akkor mi egyre jobban oda kerültünk. Ez térített meg, de a megtérés az egy folyamat, néha úgy érzem, hogy mindennap meg kell térni. Nem szeretem ezt dátumhoz kötni, mert ez egy szüntelen folyamat. Az ember annyi kérdést tesz fel és annyiszor kapok vagy nem kapok választ. Az is egy válasz, ha bizonyos dolgokban nincs válasz. És mindig oda kell kilyukadnom, hogy nem kapok választ és Isten szeret engem annyira, hogy el tudja dönteni, mi tartozik rám  és mi nem. Majd elkezdtünk egy erdélyi közösségbe járni, ahol rengeteg kedves, jó ember van, most is megyünk nyáron. 27 éve járunk. Mi a házasságunk megerősítését, annak harmincadik évében, már hívő módon Visky Péter kolozsvári templomában tettük meg, a Tóközi gyülekezetben. Mi ott néha sokkal jobban érezzük néha magunkat, mint Magyarországon. Visky Ferenc lenyűgöző ember volt. Feri bácsi tegező viszonyban állt Istennel. Spontán humora, csodálatos igehirdetései voltak. Többre emlékszem, például arra, amit a tékozló fiúról tartott. Azt soha nem felejtem el. A lényege az volt, hogy vegyük tudomásul, hogy mi egyszerre vagyunk az idősebb testvér és a fiatalabb. Aki tékozol és aki irigy.

Ön református egyháztag. Az egyház az idei választások előtt kiadott egy nyilatkozatot, amelyben arra buzdította az egyháztagokat, így Önt is, hogy az úgynevezett gyermekvédelmi népszavazáson négy nemmel szavazzon. Mit gondol erről?

Nem értek egyet vele. Régóta ismerem Balog Zoltán püspököt. Jártunk cigánymisszióra együtt, nem is vagyok rosszban vele. Ez a népszavazás és annak indítéka egy hazug, felesleges dolog volt. A homoszexualitásnak genetikai és epigenetikai okai vannak. Mi oktatjuk ezt az orvostanhallgatóknak, az egyik genetika óra fele a homoszexualitásról szól. Sípos Ete Álmos lelkipásztorral és Pálhegyi Ferenccel közösen írtunk egy könyvet 1999-ben a homoszexualitásról. Én írtam a genetikai biológiai részről. A szexualitás egy nagyon széles skála, egyes afrikai népeknél nem is két, hanem öt nem van. De a pedofíliával semmiképpen sem szabad összevetni. A heteroszexuális pedofília 300-szor gyakoribb, mint a homoszexuális pedofília. Ezt egy hamis és ki kell, hogy mondjam, aljas népszavazásnak tartom. Erről többeknek, szóban és írásban ki is fejtettem a véleményemet. Egy gonosz, rossz törvénynek tartom, és kétségtelen, hogy a Pegasus-botrány kirobbanása pillanatában húzták elő ezt a kártyát. A magyar társadalom a buzizásra futballhuligán szinten nagyon hajlamosítható. Aljasságnak érzem, hogy ezzel visszaéltek. Egy erre reflektáló írásom az Élet és Irodalomban jelent meg, ahol részletesen kifejtettem, hogy hitem és véleményem szerint súlyosan keresztyénietlen az LMBT-párkapcsolatok és családok megbélyegzése és kapcsolatba hozása a pedofília és a gyermekmolesztálás bűneivel. Világosan megfogalmaztam, hogy az azonos neműek házasság formájában is alkalmasak boldog családi kapcsolatok kialakítására, gyermekek értékalapú nevelésére és számukra féltő, szerető környezet biztosítására.

Két évvel a Covid-járvány kirobbanása után mit gondol a kormány járványkezeléséről? Részt vett az elemzésekben, az eljárásrenddel kapcsolatban és sok más tevékenységben igen aktív volt.

Most jelenik meg a nemzetközileg indexált lapban, az Orvosi Hetilapban egy nagy, összefoglaló cikkem, ahol részletesen kifejtem ebben a kérdésben az álláspontom. Nem nagyunk annyival rosszabbak, mint a világ. Voltak tévedések a kínai vakcinával és a lélegeztetőgépekkel, rengeteg lopás, korrupció, de ilyenek más országokban is voltak. Az amerikaiak is nagyon gyengén csinálták, óriási halálozásokkal. Nem vagyok megelégedve a kormány jarványkezelésével, de megértőbb vagyok ebben, mint az előbb említett őrült népszavazással kapcsolatban.

Fontos szerepet játszik az életében a tehetséggondozás. Mik azok az alapelvek, értékek, amelyek alapján felismeri, kiválasztja, gondozza a tehetségeket?

Kopp Máriával együtt alapítottuk az Eduvital nonprofit egészségnevelési társaságot és alapítványt. Ez az egészségre koncentrál, ami nem csak testi, hanem lelki egészség is. Nincs vallási vonatkozása. Egy lelkész mondta nekem, hogy nem szabad senkit gyomorszájon evangelizálni. Meggyőződésem, hogy nem csak az elitet, a szuperelitet kell promótálni, hanem az átlagot is. Például a kőbányai iskolák tanulóit. Magam is jártam a Hős utcában a kollégáimmal. Olyanokat is tanítottunk, amik a Covid-járvány idején nagyon jól jöttek: kézmosás, higiénia, folyadékfogyasztás, újraélesztés az utcán. Nekem az a mániám, hogy igenis az utca népe, akit a gólya nem olyan szerencsés helyre hozott, annak a tehetségét is kell gondozni és segíteni őket. Az átlagot kell emelni, és az iskola az ember életének egyik legfontosabb mozzanata. A tanáregyéniségnek óriási szerepe van. Nem véletlen, hogy a családom tele van pedagógussal. Magyarországon önálló oktatási minisztériumra lenne szükség. Az Eduvitallal jártam iskolákban, nemrég voltam Budatétényben a Kempelen Farkas Gimnáziumban, jártam Kisvárdán, az ország sok részén. Nagyon szeretem ezt csinálni. Úgy érzem, hogy ha egy gyereknek egy gondolat érdekes megfogalmazásakor megcsillan a szeme, az motivációt ad neki. Nem tudást, mert az változik, elfelejti, de ilyenkor megmarad benne a motiváció és tudja, hogy valami volt és olyan érdekes volt. Ilyenkor már megéri. Lapszerkesztő is vagyok, a Magyar Tudomány főszerkesztője, ami egy tudományos ismeretterjesztő médium. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban évekig voltam alelnök. Azon dolgoztam és dolgozom, hogy a közember ne hallgasson értelmetlen teóriákra, összeesküvés-elméletekre, például ne lehessen oltásellenes, „antivaxer”. Ne legyen fogékony a konteóelméletekre. Nagyon fontos tanítani az internethasználatot, fogékonyságot kialakítani a tömérdek, különböző hitelességű ismeret szűrésére is. Alapvető, hogy mindez évtizedes feladat, a pártpolitikát meghaladó feladat minden felelősséget érző pedagógus, szülő, oktatási-nevelési szakember és döntéshozó számára. Mondhatnám: nemzeti minimum.