Perintfalvi Rita és Kamarás István vallászociológus beszélgetésének fontos gondolataiból szemezgettünk:

Rita motivációja az Amire nincs bocsánat c. könyvének megírásához: Mindig is érdekelt a kirekesztettség problémája, az amikor valakit arctalanná, jogfosztottá tesznek. Ez az én felszabadítás teológusi feminista vérem. Hiszen ennek a 60-70 éves teológiai gondolkodásnak az a lényege, hogy ha meglátunk egy társadalmi problémát vagy egy egyházi ügyet, akkor azért tegyünk valamit, tegyünk a változásért.

Áldozatok, elkövetők, tipikus törénetek

A könyv elkészültekor 35 áldozat vette fel a kapcsolatot Ritával, most 40-nél tart a számláló. Elsőként a beszélgetőpartnerek felhívják a figyelmet arra, hogy nem véletlenül válnak áldozattá bizonyos emberek. A kiszolgáltatott pozíció az, amit a ragadozók úgymond megéreznek. Ez azt jelenti például, hogy gyerek vagyok és egy olyan családból jövök, ahol nem tudok bizalmasan beszélgetni a szüleimmel. Vagy én vagyok az, akit az osztályból kiközösítenek, tehát egy súlyos lelki sebeket szerzek. Az elkövető itt jön a képbe, aki fontosnak, szépnek és érdekesnek talál engem, kitüntet a figyelmével. Ezek a felnőtt áldozatokra is igazak. Tipikus esetet alkotnak még a katolikus női minta követői, akik tényleg elhiszik ennek a nagyon konzervatív, katolikus közegnek a nőképét, amit a klerikarizmus határoz meg. A lényeg, hogy van egy ember, aki eleve attól mert felszentelt pap felsőbbrendű és nekem engedelmeskedni kell. Tehát lehet, hogy 30 éves családanya vagyok, de ettől még nem kérdőjelezem meg, amit mond, vagy tesz . Nem merek határokat húzni.

A gyerekeknél szempont lehet még az autoriter nevelés , amely során megtanulják, hogy a felnőttnek mindig igaza van, neki szót kell fogadni. Nem lehet ellenállni, nem mondhatsz nemet. Illetve ezek az elkövetők megadhatják vágyott godnoskodást, amely hiába szerepkör átlépés, de ennek a melegsége jólesik.

Illusztráció: Cung Chap

_{https://i.pinimg.com/564x/04/5c/4d/045c4d5814f9ca11d65400a5cd799f17.jpg}

Az elkövetők

 Először is van a pedofil típus, aki a serdületlen testek – tehát 13 éves korig bezárólag- iránt érez szexuális vágyat.  Ez pszichiátriai betegség és köztörvényes bűncselekmény.

 A második kategóriába esnek a pszichoszexuálisan éretlenek, akik lehetnek heteroszexuálisok és homoszexuálisok is. Mindkét típusra jellemző, hogy ha világi emberként élnének, akkor nem lenne egészséges párkapcsolatuk, mert nincsen meg hozzá a megfelelő érettség. Amögött, hogy ez nem tud egészségesen kialakulni strukturális problémák látszanak. Az az ember, aki megreked ebben a mentálisérésben nem fogja problémának érezni a serdülők felé tett kezdeményezéseket, hiszen pszichoszexuálisan a diákokkal van egy szinten, hiába 40 éves.

A harmadik a nárcisztikus pszicho/szociopata karakter. Ők egy kisebb csoport, és nagyon ügyesen manipulálnak. Ha érzelmileg kötődik az áldozat, akkor szexuálisan azt csinálnak velük, amit akarnak. Így képesek folyamatos viszonyt fenttartani. Az áldozat nem lép ki: “szeretet kurva voltam na! “Az áldozatok a figyelem és a szeretet látszatától függővé válnak és ezt használják ki a ragadozók. Élvezik a hatalom gyakorlását, a spirituális- és szexuális bántalmazást. A spirituális bántalmazás sokszor abból áll, hogy ő határozza meg a bántalmazott lelkiismeretét, ő mondja meg, hogy mi a jó, mi a rossz.

Az elkövetők természetesen nem csak a katolikus egyházban vannak jelen. Kerestek meg engem baptisták, jehova tanúi, reformátusok is. Illetve nem csak lelkészekről vagy  papokról beszélünk, hanem hitoktatók, sekrestyések, diakónusok és még apácák is előfordulnak soraikban.

Ami itt elsősorban probléma, az a feltétel nélküli engedelmesség. Az engedelmességből nem szabadna kikapcsolni a saját etikai döntésemet és a szabadságomat sem. Ha ezt bármilyen rendszer megteszi, legyen az egy vallási, vagy politikai rendszer, az baj és azt kritikával kell illetni. Sok filozófus vádolja a katolikus intézményrendszert azzal, hogy vannak fehéren feketén kimondott igazságok, amiket nem lehet megkérdőjelezni az eretnekség vádja nélkül. Az engedelmesség centrális eleme a vallásnak, az egyháznak. Jézus kommunikációjában ezzel ellentétben azonban inkább a testvériséget, az egymásra való odafigyelést, az érzékenységet látom.

A hívek másodlagos szocializációja szükséges lenne!

A hatalom

A visszaélések magja nem a szexuális vágy, hanem a hatalom, ami itt éppen a szexualitás arénájában történik. A könyvbemutatók, dedikálások során sokan mesélnek olyan dolgokat, amelyek nem feltétlenül egyházi közegen belül történnek.  Bánhat velem rosszul a főnököm, vagy a mesterem is, akikben az a közös, hogy viszaélnek a hatalmukkal. Az elkövetőkből kevesebbet látok, őket az áldozatok történeteinek tükrében tudtam megismerni. Németül elérhetőek olyan beszámolók, amelyekben az elkövető katolikus papok számolnak be a belső folyamatokról. Az látszik, hogy a nagytöbbségben nincs meg a bűntudat, nem érzékelik, hogy traumákat okoznak, nincs bűntudatuk. Így képesek a bűnök sorozatos elkövetésre.

Fontos lenne, hogy az egyház felmérje, hogy a papok lelkében mi történik. Legyen szupervizió, ami  lehetőséget ad nekik is elmondani azokat a terheket, amiket az emberek raknak rájuk. A kulcskérdés, amit meg kel érteni az az, hogy ez a probléma nem lesz megoldva, amíg az az egyházi álláspont, hogy egyéni elkövetők és eltévedt bárányok vannak.

A könyv fogadtatása

Nagy érdeklődéssel fogadták a kötetet nemcsak Magyarországon, hanem német nyelvterületen is. Azért lettem ennek az ügynek az arca, mert az áldozatok nem tudják ezt arccal és névvel felvállalni.

A címválasztás mögötti motivációkról pedig azt szeretném mondani, hogy akkor vagyok köteles megbocsátani valamit, ha a másik ember őszintén bocsánatot kér, ott van mögötte a bűnbánat. A könyvben megszólaló áldozatoknak az elkövetői közül soha senki nem kért bocsánatot. Sőt azok az egyházi vezetők, püspökök, vagy szerzetesrendi elöljárók, aki felelősek voltak az elkövetőkért sem kértek bocsánatot. Sosem ígérték meg, hogy mident megteszünk, hogy ez ne fordulhasson elő veletek meg a társaitokkal még egyszer.

Borító fotó: Fábián Évi